Az újév első napján síeltem itt. Szándékosan választottam ezt a napot mert gondoltam kevesen lesznek. Ez be is jött, mivel előző nap szilveszter volt sokan buliztak a legtöbben pedig 11-12 óra körül indultak síelni. Nyitva volt a Lauberhorn lesikló pálya. Annyira jó volt, hogy a lányommal 2x is lecsúsztunk rajta. Pedig nem egyszerű a feljutás Wengenből. Igazából idő igényes vonattal. Mi a Männlichen liftet választottuk (az a hegy másik oldala) majd ott le Grindelwaldba, fel az Eiger expressel lecsúszni a Wixi felvonó aljához majd a tetejéről ismét lecsúszni Wengenbe. Itt is 1800m alatt ha nem lenne hóágyú sípálya sem lenne. A pályák állapota jobb mint december 22-én amikor utoljára itt síeltem. Grindelwaldba a mindkét völgypályán le lehet csúszni, a pálya alsó része olyan ha a 10m széles sípályáról lemegy az ember akkor a sima földel találkozik, mellette semmi hó nincs. A hóágyukkal csodásra varázsolták a pályákat. Nagyon jót síeltünk itt január elsején.

November 29-én megnyitott ez a síterep is. Az első két nap csak néhány pályával és felvonóval 1800m és 2300m között. A hét közbeni havazás sokat segített a helyzeten, sok embertől hallottam, hogy jelenleg nagyon jó a hóhelyzet az előző évek szezonkezdetéhez képest. A Männlichen december 13-tól nyit. A pályák állapota nagyon jó, mivel itt még első nap volt a sízezonban a pályán sem voltak sokan. Készülnek a szezonra, napközben mentek a hóágyuk.

Svájci kikapcsolódásunk alatt egy napot elugrottunk síelni erre a terepre. Nagyon vártam már, mivel az egyik kedvenc versenyem a Wengeni.

Pénteki napot választottuk, hogy ne legyen nagy tömeg. Ez jó választás is volt. Grindelwald terminál parkolójában tettük le az autót, ami szinte teljesen üres volt. Sajnos az időjárás elég felhős volt, de reménykedtünk, hogy hátha szerencsénk lesz és javulni fog a helyzet. Az Eiger expressel felmentünk a felső állomásig. Sajnos a hegyen még rosszabb volt a helyzet. Köd és havazás. Ahogy elindultunk lefelé a 22-es pályán, néhol javult a helyzet. A kék és piros pálya közti átvezetők, illetve a kék pályák néhol olyan laposak voltak, hogy rendesen gyakorolni lehetett a "korcsolyázást". Ugyan ez volt lent a helyzet a terminál körül. Következő körben a Männlichen részt céloztuk be. Fent a hüttében ettünk egy kolbászt és egy fasírtot. Az időjárás közben tovább romlott. Valahol a látótávolság maximum 5 m lehetett. A hüttétől 3-as számú piros pályán síeltünk le. A hegy közepéig tartó része kifogástalan volt. Széles, tökéletes állapotú. Azonban, ahogy közeledtünk a terminálhoz, volt egy rész ami már dél körül olyan buckás volt, hogy alig lehetett lejönni rajta.

Délutánra a tervem a versenypályán történő lesíelés volt (45 fekete). Itt is olyan köd volt, hogy a pálya szélét jelző oszlopokat se lehetett látni. Két srácot próbáltam követni, akiken az látszott, hogy tudják az utat :D . A pálya állapota rendben volt, és a fekete színhez képest egyáltalán nem vészes.

Mivel csak egy napunk volt, nem igazán tudtuk besíelni a pálya rendszert, így csak egy részéről tudok véleményt alkotni.

Összességében kicsit többre számítottam. (Biztos a borzasztó időjárás is közre játszott a dologban.) A lapos átvezető szakaszok, illetve a kék pályák lapos részei borzasztóak voltak. Sokszor egyszerűbb lett volna lecsatolni és gyalogolni.

Azért remélem egyszer még visszatérünk, és a jobb időjárás mellett pozitívabb élményekkel gazdagodunk.

Grindelwaldi tartózkodásunk alatt 2 napot szántunk a Kleine Scheidegg síterületre, amelynek a wengeni része a hegy egyik, méghozzá a naposabbik oldala. Úgy gondoltuk, hogy számunkra kötelező lemenni a Lauberhorn-Weltcup Abfhart pályán. Ott volt a bakancslistán. És megérte. A start-állomáson fotopont van, ahol fénykép készül és ingyen letölthető a megadott weboldalról. Éltünk vele, a gyerkőcök többször is. Valóban fantasztikus végig menni a leghosszabb világkupa-lesiklópályán! Az aljában pedig ott vár a szlalom pálya, ahol szintén a legjobbak mérik össze tudásukat minden év februárjában.
Természetesen a 45-ös és 47-es pályák mellett az összes pályát besíeltük, így kipróbáltuk a világkupafutam mellett lejövő kék 35-36-os pályát is. Ezen melegítettünk be már csak azért is, mert a feketék délelőtt edzések miatt zárva voltak.
A wengeni oldalon azonban meglepetésünkre nem ez a pálya adta a legnagyobb örömöt, hanem a piros 35 és a piros 42-44-es pályák ezért a második napot már eleve itt kezdtük. A 35-ös egy nagyon széles pálya aránylag kevés síelővel. Itt lehetett igazán gyorsan menni, az utóbbi 2 pedig nagyon jó lejtő, hosszú, pont kellően meredek számunkra. Ezek a pályák azonban teljesen déli fekvésűek, így délelőtt lehetett igazán jókat csúszni rajta.
A wengeni oldalról dél körül mindenki át menekül a hegy túlsó oldalára. Mi is ezt tettük a Männlichen nagykabinossal, amelynek a völgyállomásáig még március végén is le lehetett síelni Wengen utcáin. Egyébként gyönyörű a falu. Itt is, akárcsak Grindelwaldban szinte minden ház fából készült alpesi stílusú ház.
A Männlichen kabinossal felérve 2340m-en fotopont fogad minket.
Ezen az oldalon szép rendezetten egymás mellett vannak a pályák, így mi is szép sorban egyiket a másik után síeltük be, míg a végén fönt, az Eiger Gletschernél találtuk magunkat.
Az 1-es, 2-es, 3-as pályákkal kezdtünk. Az 1-es az brutál volt, igaz aránylag rövid, de akkora buckákkal, amelyeket eddigi életem folyamán igazán csak kevés alkalommal láttam. A 2-es alján teljesen elfogadtható árfekvésű hütte van, nagyon nagy italválasztékkal és egyszerűbb ételekkel. A piros Riwella üdítőt mindenkinek meg kell kóstolni, ez a svájciak egyik büszkesége üdítő fronton.
Ezen az oldalon számunkra a piros 4-es, 5-ös, valamint a 21-es pálya tetszett a legjobban. Ez utóbbi árnyékos völgyben van nagyrészt, így még liftzárás előtt is teljesen rendben volt. A 21-es pálya felső szakaszán újabb élmény várt ránk. Speedcheck, azaz sebességmérő zárt pálya. Légellenállás szempontjából nem éppen kedvező sídzsekiben álltunk a rajthoz. Ezt az adrenalin érzést többször is át kellet élni. Így többször is lesiklottunk 100-110km-es sebeséggel. Erre kevés helyen van lehetőség, így aki itt jár, ne hagyja ki. Pláne, hogy az egészet videó rögzíti, ami azután a megadott weboldalról ingyenesen letölthető, megadva a síbérlet számát, amit a rajt előtt be kellett olvastatni.
A napot mindig az Eiger Gletshceren zártuk, ahonnan a 26-os, 22-es pályákon csúsztunk le Grundig, hogy visszavonatozhassunk Grindelwaldba, kihasználva síbérletünk minden előnyét. Ez a csúszás mintegy fél órán át tartott fentebb az Eiger-Nordwand fantasztikus pályáján, ami még ilyenkor sem volt buckás, majd egy hosszú kék erdei úton, amit még március végén is kb. 1 méter hó borított, hogy a városba való lejutást biztosítsák. Ez az út erdőben egy patak mellett vezetett. A völgy egyrészt szép volt, másrészt az erdő és a sok hó miatt kellően hűvös. Egy igazi családi pálya, ahol a legkisebbek is biztonságban le tudnak siklani.
Összességében a Jungfrau-régió 3 pályarendszere közül nálunk pont középen, a második helyen végzett. Ugyan itt van a legtöbb pálya számban is és km-ben is, de a legtöbb síelő is. Ráadásul a legalacsonyabban fekvő síterep a 3 közül, így sok pálya alja délutánra már össze volt túrva. Mindezek ellenére mi nagyon jól éreztük magunkat.

A sípálya utolsó napja ebben a szezonban múlt szombaton volt. Már elkészült a V-Bahn egyik ága amely a Männlichenre viszi fel a síelőket. Ugyanazon az útvonalon van amelyen a régi, csak az történt, hogy új oszlopokat kaptak és a régi kabinokat kicserélték 10 személyesre. Illetve a legfontosabb, hogy a több mint 30 perc menetidő 19 percre csökkent. A másik felvonón is javában dolgoznak, elvileg idén december 8-án tervezik átadni. Annyira dolgoznak, hogy sokszor láttam a hegyállomáson (Eiger nordwand), hogy vasárnap is dolgoztak.
A csatolt kép idén februárban készült a régi-új Männlichen liftről.