Ma volt alkalmunk kipróbálni a Katschberg hágóról az Aineck csúcsára felvivő, új 8 személyes kabinos liftet. Csodás panorámát biztosít a padlóig tartó plexi, a síléceket pedig bent kell elhelyezni, az erre a célra kialakított lyukakban. Na, de mi van a boarddal? Szorongatni kell az utazás alatt, ráadásul úgy, hogy ne zavarja a szomszédot! A méretes freeride lécek is problémásak lehetnek... Éppen kifogtunk egy sportszerűtlen utitársat, aki beszúrta az első tartóba a léceit, bizony úgy nehézkes a helyek elfoglalása.
A lényeg viszont, hogy végre megoldották, hogy ne fagyoskodjunk a "kőkorszaki" székekben, a süvítő szélben lassan haladó liften! Amikor olvastam a fejlesztésről, bevallom, abban reménykedtem, hogy a hágó autóútja fölötti, átcsúszó híd áldatlan állapotát is felszámolják, és egy huszárvágással a túloldalról indítják az új liftet. Ezt nem tették meg, sőt, a szép régi kő/faépületet is felhasználták a térképzéshez. Fotóimon láthatjátok, hogy a kőfal belsőépítészeti elem lett, úgyis mondhatnám, az egyetlen szépség a sivár, de erős betonépítményben.
Tehát továbbra is botozunk, lökjük magunkat a hágó hídján át, és vissza, a deszkások meg jót sétálnak. Mi lehetne itt a célszerű megoldás?