2026.03.24-25 két napot síeltem itt egy boardos barátom társaságában. Régebben jó pár éve (évtizede? ) jártam már itt, de az emlékek mára megkoptak, így jó volt újra felfedezni a pályákat. Meg azért azóta a sítudásom is szintet lépett, így tényleg maximálisan ki tudtam élvezni a pályák nyújtotta lehetőségeket.
Szerencsére mindkét nap gyönyörű napsütéses idő volt, ami azért a hőmérsékletre is hatással volt, szóval elég enyhe tavaszi idő volt a völgyben, de fent hűvős maradt a levegő. A bérletet online vettük meg előző nap és az az érdekes helyzet állt elő, hogy olcsóbb volt két egy napos jegyet venni a két napra, mint egy kétnapos bérletet, ugyanis a napijegy 62 helyett valami akció folytán 57 euro volt. Mivel nekem volt egy vissza nem váltott obertauerni kártyám annak a számát megadva simán rá lehetett tenni az itteni bérletet, ami viszont furcsa volt, hogy a másik online bérlet vásárlásnál meg kellett adni, hogy melyik pénztárban szeretnénk átvenni a síbérletet, ami azért kis térképészkedésbe telt, hogy kiválasszuk. Végül a Katschberg höhe kasszára esett a választásunk és ehhez a P3-as parkolóban álltunk meg, ahonnan egy hídon keresztül lehetett odacsúszni a pénztárhoz. Ha már itt voltunk a katschbergi oldalon, már bérlettel a zsebünkben ezen az oldalon kezdtünk. Ezt az oldalt csak ülős és csákányos felvonók szolgálják ki, de a hátsó csákányosok sajnos nem mentek. Ennek az oldalnak kis hátránya, hogy nem olyan magas mint Aineck és rövidek a pályák, amiknek a déli fekvés miatt az alsó és középső részei nagyon hamar kásásodni és firnesedni kezdtek, de a tetejük nagyon jó maradt. A felvonók egyébként rövidek és elég gyorsak, így délre minden nyitott pályán csúsztunk legalább 3x. Az itteni oldal kedvenc pályája számomra a 3-as fekete pálya volt, de hogy az miért kapta a fekete besorolást az számomra rejtély. Bár igazából itt bármelyik feketének jelölt pályára igaz ez a megállapítás, hogy máshol ezek simán piros besorolás alá esnének. Na jó talán a 11b-nek van egy olyan letörése ami indokolja a fekete jelölést, de számos helyen találkoztam már ilyen esésű piros pályával.
Szóval dél körül úgy gondoltuk, hogy meg kéne nézni az aineck-i oldalt is. Ott érdekes mód nincs ülős lift, csak kabinos és csákány.
A két oldal közti átjárás kicsit macerás, főleg snowboarddal, hiába van egy szakaszon varázsszőnyeg az átvezető hídon, azért kell botozni, vagy sétálni is.
Az új 8 férőhelyes kabin gyorsan és kényelmesen repít fel 2220 m magasra. Onnan két irányba lehet indulni, vagy vissza a 11-es piros pályán a kabin aljába, vagy a 27-es pályán elindulva majd az A1 síautópályán tovább csúszva St. Margarethen felé. Ez egy nagyon király 5,2 km-es csúszás (a térkép 6-nak írja) egy tényleg autópálya szélességű nagyon jó esésű kiváló minőségű, remek, élvezetes pályán. Egyébként a weboldal szerinti 80 km-nyi és abbol 65 km nyitott pálya erős költői túlzás, előfordul pl. hogy ugyanarra a lejtőre két pálya is be van rajzolva a térképen, vagy csak fa korlátok választják el egymástól azokat...
Vagy pl. a már emltett 11-es pálya 4 km-esenek van megadva, de 3-at mért a GPS. Egyébként a 11-es pályát reggel, vagy délelött érdemes kipróbálni, akkor nagy élmény, de mivel csak ezen lehet lejutni Katschberg felé, délutánra elhasználódik, meg kicsit jobban is olvad mint a hátsó aineck-i pályák annak ellenére, hogy nem sokan voltak rajta. Az aineck-i oldal másik csudajó pályája és az én személyes kedvencem a 28-as piros és a 28a fekete, melyeken átcsúszva a 24-es kék, majd tovább a a 21-es feketén (ezt is imádtam), vagy a 22-es piroson (ezt nem annyira szerettem, nagyon kásás, helyenként buckás volt) lehet szintén lejutni St. Margarethbe.
Érdekes, hogy mitől lehet, hogy nagyon hasonló pályák egész nap tökéletesek maradnak (28, 24, 21 A1), némelyek meg szétesnek délutánra (22, 26, A1 közepén egy kis rész).
Az meg hogy St. Margarethben hogy nem olvad minden szanaszét a 10 fokban a tűző napsütésben, az valami csoda. De tényleg egyik ámulatből estem a másikba. olyan még nem fordult elő velem, hogy délután 3-kor még tudok javítani a sebesség csúcson, annyira jó marad a pálya egész nap, márpedig a 28-ason ez történt. (a 100 km/h sajnos nem lett meg egy hajszál híján) Arrol meg nem beszélve, hogy délutánra alig maradt síelő, volt hogy több körön keresztül nem találkoztam senkivel a pályákon. Aztán, van egy kijelölt szlalom pálya ahol video készül és méri az időd, ezt a skiiline-on lehet megnézni és letölteni. Eddig csak Nassfelden találkoztam hasonlóval. De hogy ne csak magasztaljam a helyet néhány apróság ami engem zavart. Margareth-ből 3 kabinos felvonóval lehet feljutni a csúcsra, ami majdnem 30 perc, mert pl. a lentről indulóból át kell szállni a középsőbe, ahelyett, hogy csak egy középállomást alakítottak volna ki. A középső tetejéből, meg át kell csúszni a 3. a csúcsra menő lift aljába, tehát 1 órába a tetejéről az aljáig leccsúszva (nekem kb. 6- 7 perc) nem fér bele két csúszás.
Második napra eléggé feltámadt a szél és hát a felső kabint erősen himbálta, hintáztatta, nem volt komfortos érzés, főleg a nemrég történt svájci lift baleset fényében, néha azt néztem nem ütközik-e a kabin a tartó oszlopnak, de az sokkal rosszabb lett volna, ha leállítják, mert akkor elestünk volna a fantasztikus csúszások élményétől, ill. mert akkor vissza sem tudtunk volna jutni a katschberg-i oldalra. Hüttében alig voltunk egyrészt mert inkább csúsztunk, másrészt meg - gondolom a gyér forgalom miatt - több hütte ki sem nyitott. Azért St. Margarethben a kabinos aljánál ittunk egy sört ami 8,5 euro volt és "természetesen" magyar személyzet szervírozta. Második nap a katschbergi oldalra már át sem mentünk.
Összességében nagyon jól éreztem magamat, a hosszú csúszásoknak köszönhetően második nap összejött 73,5 pálya km (első nap 60 a katschbergi rövidebb pályák miatt).
Lehetett döngetni a hosszú üres tökéletes hóminőségű pályákon, ami nekem az adrenalint adja, úgyhogy valósznüleg nem utoljára látogattam el ide, mivel nincs annyira messze és 2-3 napra ideális.

Bárányvágós túránk 2. és 3. napját itt töltöttük. Több lépcsőben értünk ki, amikor összeverődtünk Balázzsal mentünk egy próbakört a szokásos helyünkön a Silverjet2 alatt az erdőben. Próbáltuk minden fele, de nagyon nem volt jó. Fent még elment, de lejjebb egyre nehezebb lett. Kimentünk a felvonó alá is, de hiába, így ezt elengedtük.
Ezek után úgy döntöttünk, hogy átnézünk a túloldalra, ahol a szeles lassú visszajövetel miatt évek óta nem jártunk, de most hogy van új kabinos miért ne. Fentről ki a piroson, ki a feketén ment, azzal, hogy nyilván az átcsúszás után összevárjuk egymást. Lefele mondom a drágámnak, hogy a végét jól engedd meg. Megtette, elzúgott mellettem, majd nem észrevéve a már várakozó többieket ment tovább. Annyi jó volt, hogy legalább láttam, így nem kellett keresni. A többiek úgy döntöttek, hogy ennyi elég volt, inkább mennek vissza, én meg nyilván mentem utána. Ha már így alakult, gondoltuk bejárjuk ezt az oldalt is, hátul a csákányosok emlékeink szerint nagyon jók. Felfele a Tschneckra azt néztem, hogy egész bizalomgerjesztő a pálya melletti hegyoldal. Így felérve, a 8a pályáról be is vágtam hamar. Az eleje jó volt, de egy komoly letörésben végződött, ahonnan már csak jobbra volt út. Aztán ott találtuk magunkat a három sor lavinafogónál. Nem volt más megoldás, mint a legfelső felett vízszintesen lépegetve áttraverzálni. Szerencsére utána már ki lehetett csúszni a pályára.
Elmentünk a rendszer végéig, és megint bejött, hogy a szélső csákányosok mindenhol jók. Meg kell mondanom, hogy pályasí régen esett ilyen jól.
Ebédünket a szokásos Branntweineralmban fogyasztottuk. Találtunk itt egy nagyon jó kaját, alul saláták, felül rántott hús.
Ebéd után egyedül maradván mentem két kört a Gipfelbahnon, egyszer bepróbálva a felvonó alatti részt is. Jó kompakt hó volt rajta. Végül az A1-en le. Közben megálltam fent a kis útnál, és úgy láttam, ha más nem is, ez a felső rész jó lesz talán holnap. De iparkodni kellett haza, mert még meg kellett csinálni a báránypörköltet kapros túros csuszával.
Másnap többségünk megint idejött. Lent esegetett az eső, de ez különösebben nem aggasztott, mert látszott, hogy ez fent inkább már hó. Az első körben egyedül készültem kipróbálni a szokásos helyünket, amikor a kabinos tetején rám köszönt néhány fókacsoportból ismert srác, akik persze ugyanoda készültek, mint én. Hívtak is, hogy tartsak velük, de nekem még össze kellett készülődnöm, nem akartam őket feltartani. (Igazából a lécemmel már egészen jól összeszoktam, de a pin-es kötéssel még nem annyira, sokszor elég sokat elmolyoltam, mire sikerült belelépnem.) Így egyedül mentem egy bemelegítő kört, viszonylag közel az A1-h, teljesen jó volt.
Miután végre összeverődtünk azt találtuk ki, hogy felmegyünk a Gipfelbahnon, és utána ki a pályán, ki a pálya mellett lejön, ott ahol tegnap és is mentem már egyet. Ebből viszont nem lett semmi, mert felérve szinte nulla látási viszonyok fogadtak, így nagy nehezen leegerésztünk az A1 tetején. A hídnál már kicsit jobbak lettek a viszonyok, így el is dőlt, hogy feljebb nem megyünk. Végül összeállt a freeride csapat. Zóra úgy döntött, hogy az apukájával marad, helyette jött a húga Miléna, így hármasban Balázzsal csaptunk bele. Nekem mindig nagy élmény, ha gyerekek jönnek velünk. Hihetetlen jó látni, ahogy összeszedetten, koncentráltan teszik a dolgukat. Nemegyszer láttam, hogy a pályán szinte unatkoznak, itt ennek nyoma sincs.
Aztán ebéd előtt, jött egy kör, ahol nekem minden összejött. Az első esés után a hátamra érkeztem, a lécek az égnek. OK, ez nem gond. Utána sikerült egy olyat esnem, hogy a lécem eltörte a teleszkópos botomat. Szerencsére jó fent, így helyben lehetett volna orvosolni, ha multi eszközöm, ott lett volna, de reggel kiraktam. Ezért a törött véget Balázs betűzte a zsákomba. Na, ez az antenna nemsokára beleakadt egy fába, így jött a harmadik. Majd a kiszállásnál beleakadtam egy fába, négy. Ráadásul a bal lábam meg is húzódott, igencsak fájdogált, érdekes módon nem a terhelésnél, hanem a mellézárásnál.
A nem túl korai ebéd után úgy gondoltuk, hogy mára ennyi volt, lecsúszunk és kész. Ahogy csorogtunk lefele, egészen kitisztult, és jött a kérdés, megyünk még egyet? Gondolkodás nélkül mondtam, hogy persze. (Szerencsére az előző kör végén a szervizpontnál sikerült a botomat megcsinálni.) Ketten Balázzsal vágtunk bele, és egy elképesztően jó kört hoztunk össze. Bementünk a felvonó alá, meg még azon is túl, és mindenhol jó volt. Sajnos közben négy óra lett, így még egy nem fért bele, de hiányérzetünk egy csöpp sem volt. Érdekes, a lábam sem fájt közben. Nem indult jól ez a nap, de végül úgy jöttünk el, hogy a bérlet minden centje megérte.
Ezzel három napos túrán véget ért, jövőre jövünk újra.

Február vége felé a közelben, Bad Kleinkirchheimben voltam egy hétvégét és mivel Katschberg nagyjából 50 perc autóútra volt, gondoltam, ide is elnézek, ha már a régióbérlet ide is érvényes volt.
Mivel csak egy napom volt itt, jól akartam megtervezni mindent, hogy a lehető legtöbb időt tölthessem a pályákon, ezért a P3-as parkolóban álltam meg és először a Tschanek oldalra mentem. A 3, 4, 5, 6, 7, 8as és a 9es piros pályák is nagyon jók voltak, ráadásul hétfő lévén néha teljesen egyedül voltam a pályákon délelőtt is. Mivel snowboardozom, ezért a távolabbi, 10es, 12es, 14es pályákat kihagytam, mert nem volt kedvem a tányéros meg csákányos felvonókhoz.
Dél körül mentem át az Aineck oldalra. Szerintem az A1es (vagy 27es) pálya az, amiért a emberiség a síelést feltalálta :)) Gyönyörű a kilátás, széles, mint egy los angelesi autópálya, jó hosszú is, vannak benne gyors és lassú szakaszok is, szóval mindent tud, amit én élvezek a síelésben.
A többi pálya ezen az oldalon szintén nagyon tetszett, túl sok emberrel itt sem találkoztam, szóval összességében soha rosszabb napot.
Még annyi, hogy a 11a, 21es, illetve a tschanek-i oldalon a 3as fekete pályák is szerintem abszolút bevállalhatók, egyáltalán nem nehezek, inkább mondanám őket pirosnak, úgyhogy, akit esetleg eltántorítana a fekete jelzés, az bátran menjen neki ezeknek is.

Január 13-14-15-én síeltünk Katschbergen gyönyörű időben. Mázlink volt a hóhelyzettel, érkezésünk előtti hétvégén havazott, és ez rá is fért a pályákra. Most nem csak a ratrakolt pályákon, de az erdőben is szép hó van, plusz az egész St. Margareten völgy is hófehér. Az A1 aljáig síelve ez a látvány sokat dobott az élményen.

Több mint 10 éve jártunk itt utoljára, azóta sok változás történt, elsősorban az Aineck oldalon, ahol a csúcsra gyors kabinos felvonókkal lehet feljutni a hegy mindkét oldaláról. A Tschaneck oldal felől Aineckre felhúzó 8 fős Almbahnt erre a szezonra avatták fel, ez a kabinos lift egy 40 éves, lassú háromszékest váltott fel, ami hatalmas változás a síterep életében. Mi minden nap mentünk vele legalább egyet, szupergyors, kényelmes, körpanorámás. A síléctartó a kabin belsejében van, ahogy ez a rövid videónkban látszik:
https://www.tiktok.com/@sielokhu/video/7595544883402755350

Félnaponta váltogattuk a hegyeket, hol Katschbergen (Tschaneck), hol Ainecken síeltünk, de nem tudnék olyan pályát mondani, ami nem tetszett. Jól kezelt, széles, izgalmas vonalvezetésűek a pályák, nekem tökéletes síélményt adott mind. A csákányosokon is róttunk pár kört a változatosság kedvéért, oda még kevesebben merészkedtek át, de az ülőlifteknél sem volt 1 percnél több sorállás. Egyedül a 2-es pályát kiszolgáló négyülős liftnél várakoztunk egyszer többet, ott a sok tanuló gyerek miatt a lift gyakran megállt és lett egy kis sor. Sok horvát volt a síterepen, egy ottani síiskola szervez ebben az időszakban egy óriás családi sítábort oktatással Katschbergen. Mesélték, hogy mindig ebben az időszakban jönnek, mert ez még előszezonnak számít.

Bár Katschbergen a piros pályák vannak többségben, gyerekes családoknak is vonzó a hely, van több tanulópálya, aranyos figurák, mesevilág, varázsszőnyeg, koripálya, játszótér, szánkópálya, stb..... Sok tanulócsoport volt most is a pályákon, főleg a lankásabb részeken.

Mivel a két hegy között egy országút halad, fölötte egy híd köti össze a sípályákat, amin szállítószalagra állva lehet kényelmesen átjutni. Az egyik irányba. Visszafelé az Aineck oldalról vagy botozni vagy sétálni kell egy kicsit felfelé, ami megemeli a pulzust, de emiatt nem panaszkodnék. Összességében szerencsés időben, szuper sínapjaink voltak.

Néhány fotó a hétvégéről:
https://sielok.hu/fotoalbum/katschberg-2026-januar/galeria/

Itt pedig egy rövid videó:
https://www.facebook.com/reel/25448959424800520

Ma volt alkalmunk kipróbálni a Katschberg hágóról az Aineck csúcsára felvivő, új 8 személyes kabinos liftet. Csodás panorámát biztosít a padlóig tartó plexi, a síléceket pedig bent kell elhelyezni, az erre a célra kialakított lyukakban. Na, de mi van a boarddal? Szorongatni kell az utazás alatt, ráadásul úgy, hogy ne zavarja a szomszédot! A méretes freeride lécek is problémásak lehetnek... Éppen kifogtunk egy sportszerűtlen utitársat, aki beszúrta az első tartóba a léceit, bizony úgy nehézkes a helyek elfoglalása.
A lényeg viszont, hogy végre megoldották, hogy ne fagyoskodjunk a "kőkorszaki" székekben, a süvítő szélben lassan haladó liften! Amikor olvastam a fejlesztésről, bevallom, abban reménykedtem, hogy a hágó autóútja fölötti, átcsúszó híd áldatlan állapotát is felszámolják, és egy huszárvágással a túloldalról indítják az új liftet. Ezt nem tették meg, sőt, a szép régi kő/faépületet is felhasználták a térképzéshez. Fotóimon láthatjátok, hogy a kőfal belsőépítészeti elem lett, úgyis mondhatnám, az egyetlen szépség a sivár, de erős betonépítményben.
Tehát továbbra is botozunk, lökjük magunkat a hágó hídján át, és vissza, a deszkások meg jót sétálnak. Mi lehetne itt a célszerű megoldás?

Feb 19-23 között voltunk Katschbergen, ahova a sok piros pálya és a hosszú A1-es pálya miatt mentünk.
Szállásunk St. Michael-ben volt, az első két nap Katschberghöhén kezdtünk, a második két nap viszont az Aineck lábánál, St. Margarethen-ben. Nem csak hogy kuplungkímélőbb az odajutás, de a parkoló és a jegyvásárlás is gyorsabb.
Az idő meleg volt, a pályák kásásodtak, a hó az idei télen amúgy is kevés volt. A helyzethez képest azt kaptuk, amire vártunk, összességében jól síelhető, itt-ott jeges vagy kásás pályák délutánra.
A fekete3-as egy enyhébb fekete, a 11a viszont tud erős lenni. A kék pályák viszont különösen lankásak, kivéve a kék20, ami nálunk most egy kezeletlen erdei út volt, itt-ott jégpáncéllal, máshol föld foltokkal - és nem úgy tűnt, hogy le lenne zárva. Nem javaslom családoknak :)
A tschanek-i piros pályák szórakoztatóak, de rövidek - érdemes besíelni a hegyet.
Az katschbergöhe-i átjáró vicces, praktikus, de sokat kell botozni. a jó lendület a kajáldák előtti tömeg miatt gyakran nem segít.
Összességében szerintem gyakorlottabb sízőknek jó terep.

Aineck a mai szélviharos időben
Reggel reménykedtünk, hogy nemcsak a Silverjet 1, hanem felső párja, a 2 is működni fog, mert üresen járatták a kabinokat. Lentről láttuk, hogy cudar világ lehet odafönn, a Katschberggel összeköttetést bizosító Gipfelbahnt mára elfelejthetjük. Fél 10 körül azon szerencsések közé tartoztunk, akik az erősen meglassított Silverjet 2- vel, szélmentesen juthattunk az Aineck csúcs közelébe. Horror idő fogadott bennünket, cserébe a frissen esett mélyhó síélményét kaptuk végig az A I pályán, helyenként ratrakolva, csodálatos ruganyosságát azonban megőrizve. A széleken, ahova a szél folyamatosan nagy erővel szállított, magas hókupacokra futhattunk fel, dunyha puhaságba!

A következő körben sajnos arra értünk fel a középállomásra, hogy gyűjtik be a kabinokat. Milyen hasznos, hogy megtartották a jó öreg csákányos lifteket! A nap hátralevő részében ezekkel jutottunk szinte ugyanoda, mint ahova a Silverjet 2-vel. Amíg "felfelé síztünk" gyönyörködtünk a fenyves vastag hótakarójában, és freestyle technikát művelő sporttársaink teljesítményében a fák között. Bravúros mozgás, ritmusérzék, fantasztikus rugalmasság és persze bátorság jellemezte őket. Szerencsére, a látási viszonyok jók voltak, leszámítva az erős porhavas befújásokat.

Délutánra a szél telehordta a pályákat vörösfenyő ágakkal, tobozokkal. A zúzmókból összeállt labdacsok úgy kergetőztek a lejtőkön, mint nálunk az Ördögszekér... Különleges látvány volt! Léceinkkel kerülgettük a megtépázott erdő darabjait. Mit fognak tenni a ratrak vezetők? Bedarálják az ágakat? Éppen ezen tanakodtunk, és egy kanyarral lejjebb már láttuk is, ahogy az alkalmazottak kézi eszközökkel gyűjtötték össze a nagyobb gallyakat, hordták a motoros szán rakterébe. Valószínűleg, reggelre tökéletes pályák készülnek!

Szállásunkra érve megtudtuk, hogy jó döntést hoztunk a "Katschi" választásával, mert a szomszédos Grosseck-Speiereck délután már egyáltalán nem működött.

2023. január második felében síeltünk pár napot a Katschbergen (katschi.at). Rábafüzestől dél felől közelítve (Graz, Klagenfurt, Villach, Spittal) kb. 320 km. 70 km sípálya (1066 – 2220 méter magasságban), ebből 50 km piros, 10 km kék, 10 km fekete. Van bőven hókészítő eszköz (összesen 740 db, ebből 40 a klasszikus hóágyú) és saját víztároló, ill. forrásvíz a hógyártáshoz, emiatt hóbiztos.

Három kabinos lift áll rendelkezésre (SilverJet1, SilverJet2 és Aineck Gipfelbahn), ezek 8 személyesek; továbbá 2 db 6 személyes, 2 db 4 személyes, 1 db 3 személyes ülőlift (ezzel lehet visszamenni az Aineck 2220 méteres csúcsára, ha lesíeltünk a piros 11-es vagy a fekete 11a [Diretissima] pályán), 5 csákányos és 3 tányéros lift. A liftek 09:00-től 16:00-ig üzemelnek (pontosabban 16:00-ig lehet felszállni, 16:15-kor leállítják a lifteket, a pályákat 17:00-ig el kell hagyni).

Január 23-án erős havazás volt (már az előző napon is), ezért nem a B99-en mentünk (várható volt, hogy hólánc-használatot írnak elő [ezzel kapcsolatban egyébként az Asfinag honlapján lehet tájékozódni], ahogy már egy nappal korábban is, aminek a felszerelése plusz idő, és csak max. 50 km/órával szabad vele menni), hanem inkább előre kifizettük az útdíjat a Katschbergtunnelre (sajnos online csak egyben lehet a Tauerntunnellel, ez így 2023-ban 13,50 €; erről majd bővebben írok az „Ausztriai utazással kapcsolatos kérdések” topikban). A leghosszabb sípályát A1-gyel jelölik (a térképen a piros 21-es), ez közel 6 km (közben is vannak táblák, hogy még hány km van vissza).

Január 24-én is havazott, ezért csak egy fénykép készült a szoba ablakából (St. Margarethenben volt a szállásunk); a többi fotót január 25-én készítettem. Aznap akkora köd volt (érdekes módon főleg a hegycsúcson), hogy csak kb. 20 méterre lehetett ellátni, emiatt nem tudtunk átmenni a hegy túloldalára, illetve a Tschaneckre. Ettől függetlenül jót síeltünk a frissen hullott természetes hóban (kb. 40 cm), ami persze egy idő után már buckásodott, de az élvezetes volt, hogy hatalmas, széles pályákon lehetett siklani, majd leérve sorbanállás nélkül beszállni a kabinosba, aztán folytatni elölről…

A január 25. egyszerűen tökéletes volt: az előző napon lehullot havat szépen ratrakolták, reggelre már a kifagyott sávos szőnyegen kezdhettük a mókát. :) Ezen a napon sok osztrák is megjelent, jó nekik, hogy kiválaszthatják a legszebb napokat a síelésre, mert nem kell szállást foglalniuk, sok időt tölteni az utazással stb. A síterepről még annyit, hogy azon felül, hogy sok pálya van, szélesek is a pályák, emiatt jól eloszlik a tömeg, nem zavarják egymást az emberek, kevés a baleset. A tájékoztatás is nagyon jó, a hagyományos táblák mellett vannak digitális kijelzők is (ezek köd és havazás mellett is jobban láthatók).

A gyerekeknek a Katschi's Kinderwelt nyújt szórakozási lehetőséget. Az árak megfelelnek a szolgáltatás színvonalának (vannak ennél olcsóbb és drágább síterepek is Ausztriában): egy felnőtt napijegy ára valamivel 50 € felett van, a gyerekjegy 16 éves korig 27 €. A többnapos jegyek ára kissé függ attól is, hogy fő-, köztes vagy mellékszezonban vagyunk-e. A keycard vásárlásakor plusz 5 €-t felszámolnak, amit a kártya leadásakor visszakapunk.

Szerintem legalább egyszer érdemes ide ellátogatni, ugyan kicsit messze van, de ár-érték arányban mindenképpen korrekt.

Lungo bérlet második napja: Katschberg. A parkolóban nagyon kevés sítárs készülődik, főleg fiatalok. A gépházban alig lézengünk néhányan, a pályákon szinte egész nap tucatnyi ember síel. Szinte az az érzésünk, hogy ketten kergetőzünk a délelőtti próbálkozó napsütésben, később az erős szélben, végül a szállingózó hóesésben. Kitűnően kezelt pályák, és megfelelő hóminőség, hiszen mínusz 10 fok van.
A Gipfelbahnon figyelmeztet a kezelő, mert símaszkot viselek, nem ffp2-est. Megvárja, amíg kicserélem. A Stamperl pizzériában az asztalunktól 2 méterre távolodom el, egy brossúráért, a pincér elnézést kér, de visszakísér a helyemre a maszkomért. Szóval betartatják a meghozott szabályokat - mindnyájunk érdekében! Egyébként fenti műintézmény amellett, hogy kitűnő pizzaevő hely, egy sörfőzde, méghozzá Ausztria legmagasabban fekvő ilyen üzeme: 1670 méteren, a hágón vár mindenkit, aki megkóstolná a Katschberg forrás vizéből és osztrák komlóból, árpából erjesztett folyékony kenyeret! Sílécen nagyon könnyű tovacsúszni a bejárata előtt, ráadásul szűkületben kell "kisorolni", ami nem veszélytelen.
Liftzáráskor enyhe hóesésben hagyjuk el a mai kitűnő síélményünk helyszínét.

Katschbergi havas örömök ebben a különös szezonban.

Az idei december és január eleje délről szólt; egymást érték a nagyobbnál nagyobb havazások, amik tekintélyes hómennyiségeket hoztak a hegyekbe. A hófelhőkből északabbra is jutott, Lungau is szépen befehéredett.

Először január 4-én, majd utána szinte hetente 1-1 alkalommal ellátogattunk Katschbergre. A Karintia és Salzburg határán fekvő síterep, mint nagyszerű carving mekka és kellemes családi síterep vonult a köztudatba.
Freeride, pályán kívüli síelés?
Ez is lehetséges, ha nem is feltétlen a sípályák mellett, de attól kicsit eltávolodva a katschbergi vadon nagyszerű lehetőségeket rejt, ami a mélyhó szerelmeseinek arcára mosolyt csal.

A Tschaneck túloldala idillien behavazott ritkás fenyőerdőket, csillogó hómezőket kínál egészen a Pritz Hüttéig (vagy akár tovább), vissza egy erdészúton juthatunk a síterepre. A kalandvágyóbbak egészen a Mura felső völgyéig csúszhatnak megfelelő hóviszonyok esetén; ebben az esetben egy leparkolt második kocsi nagy előny.
A Pritz Hüttében forró italok társaságában lazíthatunk. Szemünk megakad a háttérben büszkén pózoló Kareck majd’ 2500 méter magas csúcsán.

Ide fel kell mennünk !
Január 9-én így is teszünk; először egy bemelegítő túra a Tschaneck közeli Absprungra (2288 m), majd innen lecsúszás a katlanba, ahol komoly mínuszok (-15 , feljebb -20 C) mellett felkerülnek a fókák.
Irány a Kareck (2481 m). Egy hosszú gerinctúra következik, amit a Kareck impozáns csúcskeresztje zár. A hegy a Magas-Tauern legkeletibb végvára. A kilátásgazdag csúcsról lélegzetelállító körpanorámában lehet részünk; nyugat fele a Magas-Tauern első háromezresei törnek a magasba, észak felé az Alacsony-, és Schladmingi-Tauern hegyei, a sasszeműek a háttérben a Dachsteinet is megpillanthatják. Délkeleti irányba a Nockberge szelíd lankái, míg dél felé a Karavanák sziklatömbje zárja a szemlegeltető panorámát.
Lesiklás a Kareck 40-45 fokos ÉK-i hegyoldalán; klasszikus helisí lejtő.

.. és mi a helyzet a sípályákon ? Aki ebben a nehéz időszakban osztrák síelésre adja a fejét, azok számára néhány hírmorzsa.
Katschberg hétköznap 9 órától 14 óráig üzemel, a tschanecki oldalon a hatüléses Tschaneckbahn és a négyüléses Königswiese. Az ainecki oldalon a Silverjet 1 és 2 kabinosok és az alsó tárcsás várja a síelőket, tehát a két hegy közt nincs fizikális összeköttetés, de a síbuszok óránként közlekednek. Az S1-es pálya St Michaelig hivatalosan zárva, de sízhető, igaz nem ratrakolt, azonban pályaszerűen ki van járva, a st michaeli Petersbründl csákányostól szép ratrakolt (utóbbi lift üzemel).

Míg Katschberg minden nap nyitva, addig Aineck Fanningberggel váltja egymást, tehát hétköznap egyik nap Aineck, másik nap Fanningberg tart nyitva.
Hétvégén 16 óráig üzemelnek a liftek, ekkor Katschbergen a Freiberglift csákányos és a Gamskogel hatüléses is szolgálatban, plusz a Falkensteinernél a tárcsás. A síterep Húsvétig szeretne nyitva tartani, ez a jelenlegi vendégszám mellet – ahogy a legtöbb osztrák síterepen – erősen veszteséges vállalkozás, az üres hotelek és még délután is ratraknyomos pályák látványa már-már szürrealisztikusan hat ezen a hó szempontjából egyébként nagyszerű télen.

A környékbeli síterepekhez viszonyítva Katschberg szinte minden nap privát síterep, míg az A10-es autópályán a szép hétvégi napokon Salzburgból autókaravánok haladnak Flachauba, addig legkésőbb a flachauwinlkli lejáratnál eltűnnek az autók és egyedül autózol a pályán.

A jelenleg hatályos rendelet szerint csak olyan hütték nyithatnak ki elvitelre, amik autóval közúton elérhetők. Katschbergen a Lärchenstadl (Königswiese teteje) és a Bacher (Tschaneckbahn mellett) tart nyitva. Lärchenstadl-t nyugodt szívvel ajánlom; kebab vagy Schnitzelburger pizzakenyérben (4,50, illetve 5 euró), Schweinebraten ropogós császárzsemlyében (3,50 euró), forraltbor; kb 3,5 dl (4 euró).

Képek:

150 cm hó: https://sielok.hu/fotoalbum/katschberg20210104/kep/1/

Síterep síelók nélkül: https://sielok.hu/fotoalbum/katschberg20210107/galeria/

Katschberg ahogy még nem láttad: https://sielok.hu/fotoalbum/katschberg20210109/galeria/

Halkan esik a hó: https://sielok.hu/fotoalbum/katschberg20210123/galeria/