Majdnem 10 év kihagyás után, az itthoni, mesebeli, múltat idéző tél meghozta a kedvemet újra a síeléshez. :) Pár csúszás a zalai dombokon elég volt hozzá, hogy újra megcélozzak egy rendes pályát.
Bár közel van, előtte még sosem voltam itt. Január 14-én szerdán mentem, hétvégén semmiképp nem szerettem volna a tömeg miatt. A völgyben köd volt reggel, fent viszont egész nap jó idő volt, sütött a nap szinte végig, 6-8 fok biztosan volt. Sorban nem kellett állni, a pályák a nap végéig jók voltak, a végén azért már a napsütötte részen olvadt eléggé, de az árnyékosban még jeges volt. Már az első lecsúszás után be voltak durranva a combjaim, hiába a túra és a bringázás, el voltam szokva a síeléstől. Majdnem zárásig voltam, a végén már nagyon el voltam fáradva, a görcsölés határán voltam már szinte végig. :D Az egyik hüttében ettem egy kolbászt sültkrumplival, és egy fél literes szörppel, majdnem 20 euró volt. A sílécet megéleztettem az első 2 lecsúszás után, 34 euró. A napijegy dinamikus árazásást nem értem, de jobb lett volna megvennem online, mert a helyszínen 50 euró felett volt (előtte nap online 44 körülre írták). Egyedül sícipőm nem volt saját, azt itthon béreltem 1 napra 1000 Forintért. Összességében elégedett voltam, de utána héten elmentem Mariborba, ami számomra sokkal jobb ár/érték arányú volt.