2026.03.24-25 két napot síeltem itt egy boardos barátom társaságában. Régebben jó pár éve (évtizede? ) jártam már itt, de az emlékek mára megkoptak, így jó volt újra felfedezni a pályákat. Meg azért azóta a sítudásom is szintet lépett, így tényleg maximálisan ki tudtam élvezni a pályák nyújtotta lehetőségeket.
Szerencsére mindkét nap gyönyörű napsütéses idő volt, ami azért a hőmérsékletre is hatással volt, szóval elég enyhe tavaszi idő volt a völgyben, de fent hűvős maradt a levegő. A bérletet online vettük meg előző nap és az az érdekes helyzet állt elő, hogy olcsóbb volt két egy napos jegyet venni a két napra, mint egy kétnapos bérletet, ugyanis a napijegy 62 helyett valami akció folytán 57 euro volt. Mivel nekem volt egy vissza nem váltott obertauerni kártyám annak a számát megadva simán rá lehetett tenni az itteni bérletet, ami viszont furcsa volt, hogy a másik online bérlet vásárlásnál meg kellett adni, hogy melyik pénztárban szeretnénk átvenni a síbérletet, ami azért kis térképészkedésbe telt, hogy kiválasszuk. Végül a Katschberg höhe kasszára esett a választásunk és ehhez a P3-as parkolóban álltunk meg, ahonnan egy hídon keresztül lehetett odacsúszni a pénztárhoz. Ha már itt voltunk a katschbergi oldalon, már bérlettel a zsebünkben ezen az oldalon kezdtünk. Ezt az oldalt csak ülős és csákányos felvonók szolgálják ki, de a hátsó csákányosok sajnos nem mentek. Ennek az oldalnak kis hátránya, hogy nem olyan magas mint Aineck és rövidek a pályák, amiknek a déli fekvés miatt az alsó és középső részei nagyon hamar kásásodni és firnesedni kezdtek, de a tetejük nagyon jó maradt. A felvonók egyébként rövidek és elég gyorsak, így délre minden nyitott pályán csúsztunk legalább 3x. Az itteni oldal kedvenc pályája számomra a 3-as fekete pálya volt, de hogy az miért kapta a fekete besorolást az számomra rejtély. Bár igazából itt bármelyik feketének jelölt pályára igaz ez a megállapítás, hogy máshol ezek simán piros besorolás alá esnének. Na jó talán a 11b-nek van egy olyan letörése ami indokolja a fekete jelölést, de számos helyen találkoztam már ilyen esésű piros pályával.
Szóval dél körül úgy gondoltuk, hogy meg kéne nézni az aineck-i oldalt is. Ott érdekes mód nincs ülős lift, csak kabinos és csákány.
A két oldal közti átjárás kicsit macerás, főleg snowboarddal, hiába van egy szakaszon varázsszőnyeg az átvezető hídon, azért kell botozni, vagy sétálni is.
Az új 8 férőhelyes kabin gyorsan és kényelmesen repít fel 2220 m magasra. Onnan két irányba lehet indulni, vagy vissza a 11-es piros pályán a kabin aljába, vagy a 27-es pályán elindulva majd az A1 síautópályán tovább csúszva St. Margarethen felé. Ez egy nagyon király 5,2 km-es csúszás (a térkép 6-nak írja) egy tényleg autópálya szélességű nagyon jó esésű kiváló minőségű, remek, élvezetes pályán. Egyébként a weboldal szerinti 80 km-nyi és abbol 65 km nyitott pálya erős költői túlzás, előfordul pl. hogy ugyanarra a lejtőre két pálya is be van rajzolva a térképen, vagy csak fa korlátok választják el egymástól azokat...
Vagy pl. a már emltett 11-es pálya 4 km-esenek van megadva, de 3-at mért a GPS. Egyébként a 11-es pályát reggel, vagy délelött érdemes kipróbálni, akkor nagy élmény, de mivel csak ezen lehet lejutni Katschberg felé, délutánra elhasználódik, meg kicsit jobban is olvad mint a hátsó aineck-i pályák annak ellenére, hogy nem sokan voltak rajta. Az aineck-i oldal másik csudajó pályája és az én személyes kedvencem a 28-as piros és a 28a fekete, melyeken átcsúszva a 24-es kék, majd tovább a a 21-es feketén (ezt is imádtam), vagy a 22-es piroson (ezt nem annyira szerettem, nagyon kásás, helyenként buckás volt) lehet szintén lejutni St. Margarethbe.
Érdekes, hogy mitől lehet, hogy nagyon hasonló pályák egész nap tökéletesek maradnak (28, 24, 21 A1), némelyek meg szétesnek délutánra (22, 26, A1 közepén egy kis rész).
Az meg hogy St. Margarethben hogy nem olvad minden szanaszét a 10 fokban a tűző napsütésben, az valami csoda. De tényleg egyik ámulatből estem a másikba. olyan még nem fordult elő velem, hogy délután 3-kor még tudok javítani a sebesség csúcson, annyira jó marad a pálya egész nap, márpedig a 28-ason ez történt. (a 100 km/h sajnos nem lett meg egy hajszál híján) Arrol meg nem beszélve, hogy délutánra alig maradt síelő, volt hogy több körön keresztül nem találkoztam senkivel a pályákon. Aztán, van egy kijelölt szlalom pálya ahol video készül és méri az időd, ezt a skiiline-on lehet megnézni és letölteni. Eddig csak Nassfelden találkoztam hasonlóval. De hogy ne csak magasztaljam a helyet néhány apróság ami engem zavart. Margareth-ből 3 kabinos felvonóval lehet feljutni a csúcsra, ami majdnem 30 perc, mert pl. a lentről indulóból át kell szállni a középsőbe, ahelyett, hogy csak egy középállomást alakítottak volna ki. A középső tetejéből, meg át kell csúszni a 3. a csúcsra menő lift aljába, tehát 1 órába a tetejéről az aljáig leccsúszva (nekem kb. 6- 7 perc) nem fér bele két csúszás.
Második napra eléggé feltámadt a szél és hát a felső kabint erősen himbálta, hintáztatta, nem volt komfortos érzés, főleg a nemrég történt svájci lift baleset fényében, néha azt néztem nem ütközik-e a kabin a tartó oszlopnak, de az sokkal rosszabb lett volna, ha leállítják, mert akkor elestünk volna a fantasztikus csúszások élményétől, ill. mert akkor vissza sem tudtunk volna jutni a katschberg-i oldalra. Hüttében alig voltunk egyrészt mert inkább csúsztunk, másrészt meg - gondolom a gyér forgalom miatt - több hütte ki sem nyitott. Azért St. Margarethben a kabinos aljánál ittunk egy sört ami 8,5 euro volt és "természetesen" magyar személyzet szervírozta. Második nap a katschbergi oldalra már át sem mentünk.
Összességében nagyon jól éreztem magamat, a hosszú csúszásoknak köszönhetően második nap összejött 73,5 pálya km (első nap 60 a katschbergi rövidebb pályák miatt).
Lehetett döngetni a hosszú üres tökéletes hóminőségű pályákon, ami nekem az adrenalint adja, úgyhogy valósznüleg nem utoljára látogattam el ide, mivel nincs annyira messze és 2-3 napra ideális.