Kedvenc nyári helyeim

Terchova

No most jön az a bizonyos Jánosik betyár. (szlovák nyelvet ismerő síelő társaktól előre elnézést kérek, mert bizonyos ékezeteket nem tudok előállítani)

Jánosik betyár utáni olthatatlan kiváncsiságom egyre inkább elhatalmasodott, ahogy merüldöztem ki a hajszolt munka során. Már azt hittem, hogy magyar, Sík Jánosnak hívják, csak nevével ellentétben szereti a hegyeket.

Először egy kis Jánosík életút, aztán belemerülünk a tájba.

Jánosik, pontosabban Juraj Jánosik 1688-ban Terhelyen, ma Terchova született, a szlovák történetírók sajnálatára kis gyermekként. 18 évesen Rákóczi kurucának áll, de hathatós segítsége ellenére a gaz császári csapatok a trencséni csatában (1708) legyőzik a kurucokat, s ő fogságba esik. Kényszersorozzák, a bitcsei várban lesz rabőr. (pandúrból lesz a legjobb betyár?) Munkája közben ismerkedik meg Toma Uhorcik zsiványvezérrel, aki 1711-ben megszökik, s Jánosik munkakönyvét hátrahagyva beáll a bandájába. 1711 szeptember 29.-én le is teszi a zsiványesküt. 1713-ban elfogják, s kivégzik március 18.-án. Hiába ez nem egy nyugdíjas szakma.
Amikor az elmúlt évszázadban elkezdték felépíteni a legendás szlovák népvezéreket több zsivány neve is szóba került, de érdekes módon legendává csak Jánosik vált, aki amint látjuk majd másféléves zsivány múlttal rendelkezik. Ebben ez emberöltőnyi időszakban oly legendává vált, hogy 2008-ban őrnaggyá nevezik ki. S még mondjon bárki valami rosszat a hálás utókorról!

Többször jártam már Szlovákiában sétánál kicsit nehezebb kirándulások abszolválása céljából. Általában a Szlovák Paradicsomba vagy a magas Tátrába mentünk hegyeket bóklászni. Az íróasztal mellől felkelt puhányoknak kellemes fáradságot adó túrákat lehetett ezeken a vidékeken elkövetni. (majd ezekről is írok) Most viszont valami másra vágytam, s így jött be az Alacsony Fátra területe.

Amikor megérkeztünk Terchovába azt hittem rosszul látok. Az úton mindenfelé egygatyás, kivarrt, nagyhajú, tántorgó egyedek mászkáltak, kezükben görcsösen szorongatva egy két littyós műanyag flakonos Kelt sört. Megjöttem, bizsergett meg a lelkem, de kiderült, hogy csak metál fesztivál van, s a nagyúri éppen helyét igyekszik elfoglalni. Két nap múlva már írmagjuk sem volt.

Közbevetőleg jegyzem meg. Galamblelkű ismerőseim óva igyekeztek lebeszélni az útról. Megkarcolják az autómat, orrba vágnak, s hasonló szabadidő programokkal rémisztgettek. A területen nem volt sok magyar, vagy én voltam az egyetlen hülye magyar aki nem szlovák rendszámú kocsival jött. Semmi atrocitás nem történt, a panzió 8 éve alatt mi voltunk a 3. magyar vendég. Persze én igyekeztem elvegyülni, s felváltva Kelt vagy Arany fácán söröket szorongattam. Hiába nem vagyok egy geroj típus.

Célunk a Vrátna (Vratna) völgyének meghódítása volt. A faluból kb. 6 km-es könnyed séta visz fel a folyó mentén a 2006-ban átadott 8 személyes kabinos felvonó völgyállomásához. Ha már itt tartunk, öt kis síterep található a környéken. Nem lehet átsíelni egyikől a másikra, s egy jó nassfeldi Carinán való csúszásért odaadnám az egészet. De az azért lényeges, hogy a hírek szerint itt 120 napig van hó!
A felfelé vezető út mentén minden parkírozónál kocsik állnak, s bakancsos emberek törekszenek befelé a hegybe a legelképzelhetetlenebb helyeken. Tömegek. Valahogy ez náluk fejlettebb, mint nálunk. Ott alvós felszerelésekkel vágnak neki a túrának, nagyon komolyan nyomják. S mindenki a közút megfelelő oldalán megy!
A tohonya turista (lásd én címszó alatt) a völgyállomásnál elfogyasztott sör után beül a kabinosba, s vacak 8 EU-ért felviteti magát 736 méterről 1490 méterre. Itt már fütyül a szél, s gyorsan el kell dönteni merre van a lefelé.
Turista utak tömege áll előttünk. Aki kedveli, a területen van a Szlovák Paradicsomhoz hasonló létrás, szurdokmászós, patakban tocsogós, vadregényes sziklás út, ami nagyon jó, de én most másra vágytam. A különféle utak közül nekem az jött be a leginkább ahol a csúcsról a hegy gerincén lehet végigmenni sok-sok kilométer hosszan. Érdekes ahogy nézed a gerincen mozgó emberszerű hangyákat, majd felfelé mászás után néhány órára te is hangyává válsz. Hosszú-hosszú kilométereken át lehet menni a hegy gerincén, mindkét oldalon néhány száz méteres mélység, hol sziklás szakadék, hol meredek hegyoldal formájában. A néhol csak két méter széles gerincen haladva még én is a legnagyobb vagyok a környéken. Ilyen élménnyel máshol én még nem találkoztam.
A táj gyönyörű, az ember medve üzemmódban működik, málna és áfonya van dögivel.
Mivel le is kell jönni az ember kipróbálhatja, milyen gyalog lejönni egy sípályán. Én inkább maradok a lécnél.
A környéken számtalan kirándulóhely van. Érdemes megnézni Strecno (Sztrencsény) várait, a csodálatos Oravsky (Árva) várát. Tutajozni a Vágon (nekem jégesőben sikerült), vagy kerekezni a remek kerékpár túraútvonalakon. A sziklák fantasztikus formájúak, Zorán a gitárjába harapna láttukra.
A sör jó, a táj remek, én még visszamegyek. Talán addigra már több hütte (korcsma) lesz, mert kellemetlen, ha az ember 6-8 órát bóklászik a hegyekben étlen-szomjan. Tehát alaposan célszerű felkészülni. (Kelt sör a Jánosik szobor lábánál lévő boltban kapható, mellette csodás sajtok, s roller kölcsönzés)


Csabor