Tavaly előtt iskolai sítáborban voltam a gyerekkel.
A szálláson az előző csoport még nem indult el, a délután átfedés volt, ők még bejöttek átöltözni, mi meg levetkőzni.
Féltem, hogy a léceink elkeverednek, kint hagytam a ház előtt, csak mikor már alig voltak a házban, akkor hoztam be mindkettőnk lécét a tárolóba.
Aztán vacsi, daj-daj. Este 10 körül lementem a tárolóba, mert olyan rossz érzésem volt.
Hiába kerestem, nem találtam a gyerek lécét.
Uccu, felhajtottuk az előző csoport telefonszámát, akkoriban értek haza, az ország másik végébe, és tényleg, mirte kiürült a busz, a fiam 130cm-es fasza ATOMIC léce ott figyelt, ahol se sípálya, se hó nem volt.
Nem volt benne szándékosság, csak figyelmetlenség. Egy gondos felnőtt túlbuzgósága.
Na, így kezdődött az egy hetes síelés.
Kaptunk kölcsön egy valamilyen lécet, na de akkor is...
Előtte karácsonykor sok osztrák kölöknek ugyanilyen léce volt, volt úgy hogy 8 pár ilyet számoltam meg, de mindegyik kölök tudta, hova rakta le és melyikbe szabad beleugrania.
F
Keresés
42 cm
