Síelés kismamaként?

Két kisfiú apjaként is örülök a döntésednek és gratulálok ! Ügyes vagy ! :)

Visszajöttünk, és örülök, hogy nem hagytam itthon a léceimet. :)
Napi néhány csúszás, sok napozás. Csak olyan pályán csúsztam le, amit előtte a többiek felfedeztek, illetve csak könnyebbeken, mint máskor. A kamikázék ellen védtek hátulról. Ha sokan jöttek, kiálltam a pálya szélére, illetve nap végén a pálya helyett a felvonót választottam lefelé. Esés közelébe se kerültem, egyáltalán nem éreztem veszélyesnek. A friss levegő, napfény, kikapcsolódás, rengeteg boldogsághormon termelést eredményezett. Ez pedig a babának is jó... :)))

:D Köszi! Nem is néztem, hogy nem hölgy az illető. :D

Szerintem ő csak áttételesen gondolta a terhes síelést, hacsak nem ő a második legény anya! :-)

Alapból megfontolt síelő vagyok, és van biztos hátterem is. Jeges, rossz pályákon még csodás időben sem fogok elindulni. Most drukkolok, hogy jövő héten jó hóviszonyok, jó idő legyenek. :)
De ha nem jön össze, akkor sem leszek csalódott.

Mennyi idős terhes voltál? Miért fogadtad meg?

Ez a mellény nagyon jó! :)
A ruha szerencsére nem kérdés, mert boardozok is, ahhoz van egy nagyobb ruhám, amibe elfér mindenféle protector. Így a pocaknak is lesz helye. :)

Olvasva Benneteket és saját magammal elbeszélgetve, a Kaukázusi Krétakör jutott az eszembe.

24 hetesen a párom. A nadrágba egy szabóval beletoldattunk, hogy elférjen a pocak :-D

Hajrá! :-)

Én kb. 25 +/-2 hetes terhesen síeltem, de az mindössze csak két csúszás volt. Direkt nem vittem a felszerelésemet (rám sem jött volna a síruhám) az egyhetes sítáborba, nehogy engedjek a csábításnak. De a 3. napon nem bírtam tovább és egy kölcsönléccel muszáj volt csúsznom. Én teljes biztonságban éreztem magam, semmi para nem volt, de a családtagjaim megtiltották, hogy síeljek. Nem vitatkoztam. Mondjuk én jól eltöltöttem sétálgatással az időt, mert a nagyobbik fiúnk éppen akkor járt sísuliba, így jól jöttem én, aki hozta-vitte-etette-itatta a gyereket. I
Manapság inkább tényleg a sok kamikázétól kell tartani, ahogy Csősz is írja. Szerintem, ha nem is egész nap, de néhány csúszás belefér, fokozott óvatossággal. (lsd. maci-laci írását). "A virágnak megtiltani nem lehet, hogy ne nyíljék..."

Mindenki saját belátása szerint dönt, de ha már mindenképp síelésre adod a fejed akkor nem árt ha valaki, akiben megbízol mögötted megy és védi a hátsódat. Csősz nagyon jól mondta és ez a felállás legalább a hátulról érkező kamikazék ellen nyújt egy bizonyos védettséget.

Egyébként, ha megbeszéled a kicsivel és ő áldását adja, akkor megérdemli, hogy ne síelj!

Tudtam, hogy jó helyre írok. :) Egy kismama fórumon leszedték volna a fejem.
Köszönök minden tanácsot, megfogadom őket.
22-én indulunk, beszámolok majd a tapasztalatokról.

Azért majd írd meg lécci a végét a sztorinak! Pro es kontra is érdekel, bár nálam csak a jövő szezont veszélyezteti ez a dilemma, mert a gyermekvállalás egyenlőre még nem ilyen aktuális, de azt már tudom, hogy megszakadna a szívem, ha kimaradnék az éves nagytáborboól. (Max az lenne egyértelmű, hogy nagyon cidri időben, ködnem nem kockáztatnék...)

A kismama síelés ellen szóló érv, hogy hiába síelsz óvatosan, nagyon sokan felelőtlenül, kontrollálatlan sebességgel mennek a pályán. Szerintem már mindenkinek volt élménye kamikáze síelővel. Én attól mindig jobban félek, hogy elkaszálnak, mint attól, hogy elesek.

Ja, és még annyit, hogy próbáld ki, érezni fogod rögtön, hogy milyen az egyensulyod, jol esik-e. Én még ugye semmit nem éreztem 7 hetesen, de lehet, hogy Neked nem lesz jó a derekadnak, stb., ez kiderül :-)
Én kb. a 30. hétig bringaztam, addig, amíg jólesett, utana már fajt a derekam tole (így mindig uszassal kellett kompenzálni a derekfajast) és ahogy nagyobb lett a hasam, éreztem is, hogy egyre vedtelenebb, kb. ekkor jött el az a pont, hogy kezdtem félni az esestol, így abbahagytam.

Szia!

Én 7 hetesen snowboardoztam egy hetet, nem bántam meg, semmi baj nem lett.
Ami szerintem a lényeg: ahogy TE érzed, az a lényeg. Ha lesz kedved és nem félsz, akkor menj mindenképp, ha viszont parazol, akkor semmi értelme, mert tudod, akkor tortenhet leginkább valami, ha minden percben arra gondosz, hogy "Uristen, nehogy elessek".

Köszönöm a hozzászólásokat! :)

A kenguruban síelés nálunk nem lesz téma, szerencsére van nagyszülő, aki szívesen jön majd velünk gyerekpesztrának. :)

ivarga: Neked külön köszönöm! Megnyugtattál. És köszönöm a jótanácsokat is. A sífelszerelést nem fogom itthon hagyni, aztán majd meglátjuk milyenek lesznek a körülmények. :)

Szia!

Én síeltem tavaly szilveszterkor, amikor is pici lányom épp 4 hónapos volt a pocakomban. Semmi gond nem volt - sőt!

Szeretném azért kiemelni, hogy nagyon fontos, hogy a terhesen síelő anyuka sítudása biztos legyen, megfelelő hó- és időjárási viszonyok legyenek, illetve a pálya is nagyon lényeges. Érdemes ismert helyre menni, lankásabb és NEM zsúfolt pályákra.
Ösztönösen óvatosabban síelünk ilyenkor, és a síélmény talán még fokozottabb is mint máskor.

+ nekem síbarát volt a nőgyógyászom is, aki lelkesen támogatott egész terhességem alatt az összes sportigényben, beleértve a síelést is.

Jó csúszást, ha a havat választod idén is! :)

Azért az nem mindegy, hogy rajtad vagy benned van a baba! De majd a hölgyek megírják a tutit...