A március 15-i héten látogattuk meg ezt a nálunk – az eddigi fórumbejegyzések számát alapul véve - nem túl ismert terepet. Előző héten sok hó esett, a mi hetünkre végig napsütést és meleg jósoltak, ezért kíváncsiak voltunk, mi vár ránk ezen a viszonylag alacsony fekvésű terepen.
A benyomásaim vegyesek, megpróbálom azokat különböző szempontonként bemutatni, az adott szempont szerint 1-5 skálán értékelve.
PÁLYARENDSZER – 5. A 192 km reálisnak tűnik, kb. 10 hegytömb, amelyek több ponton kapcsolódnak egymáshoz, néhány nap kell, míg az ember kiismeri magát. A hegyek nem túl magasak, a szintkülönbségek sem igazán nagyok, de szélesek a pályák. Az összekötő szakaszok több helyen lassú kék-zöld pályák, de kevés helyen kellett „evezni”. A Mont Bisanne tetejét a Mont Lachat aljával összekötő hosszú, közel 4 km-es zöld pálya (erdei út) is egész elviselhető, az első 1 km után már van lejtése, mi negyed óra alatt leértünk rajta.
Az egyes pályarészeket tekintve, nekem a Praz Sur Arly rész jött be a legjobban. Nemcsak azért, mert a legnagyobb szintkülönbségű pálya a Ban rouge tetejéről (1983m) a Créte du Midi felvonó aljáig (1000-1100m körül) itt található, de ez a pálya (különösen a Créte du Midi tetejétől kezdődő szakasz) jó fekvése miatt délutánig jó minőségű is maradt, és a kényelmes hatüléses felvonóval jól lehetett pörögni. Hasonlóan kellemes a Bernard tányéros lift melletti pálya. A Mont Rondra menő, hasonló nevű hatüléses szintén gyorsan felért, és a kapcsolódó pályákat délután is lehetett élvezni. A szállásunk melletti Reguet pálya alacsony fekvése (1460-tól lefelé) ellenére is viszonylag jó volt, nap végén itt jókat szoktunk pörögni, amíg csak a tányéros liftre felengedtek. Jó állagú és élvezetes volt még a Grattary felvonó alatti Daoust és Ruine pálya. A Les Saisies falu két oldalán lévő hegyoldalak nekem nem jöttek be, zsúfoltak és lankásak voltak – kivéve a La Légette-ről lemenő fekete (Perdrix) és piros (Girolles) pályát, de ez utóbbi két próbálkozásunk során kétszer volt zárva verseny miatt, a második alkalommal szerencsére pont a verseny végén értünk oda, így végül ki tudtuk próbálni.
FELVONÓK – 3/4. Néhány kényelmes, gyors, új hatüléses mellett sok a régi tányéros és két- négyüléses, lassú, de beüléskor-kiszálláskor igencsak gyorsnak érzett lift. (A felvonók mellett itt-ott fel van tüntetve a történetük, valamelyik 1970-ben épült).
PÁLYÁK MINŐSÉGE – 4. Csodák nincsenek: ilyen magasságon, márciusi napsütésben nem lehet porhóról álmodni, de a pályák többségén nem volt akkora tömeg, hogy az előző nap leratrakolt pályák délutánra nagyon bebuckásodjanak. A vizes hóhoz így is kellett izommunka, de legalább erősödtek a combok… A ratrakolás megfelelt a francia szokásoknak: a levezető fő pályákat naponta kezelték, a többit ritkábban. Az alacsony magasság előnye a füves terep, nem lógtak ki sziklák a hó alól.

Szállásunk a Le Village apartmanházban (Notre Dame de Bellecombe) volt. A hatszemélyes apartmanból a 2 hálószobás verziót választottuk, nagy balkont is kaptunk. A recepción segítőkészek voltak, utolsó nap az átvételkor nem szőröztek sokat. A depozit adása úgy történt, hogy egy cetlire felírták a bankkártyám számát, a 3 jegyű titkos kóddal együtt (!!!), és aláíratták velem. Majd a végén, miután mindent rendben találtak, visszaadták, azzal, hogy nyugodtan széttéphetem. Csak remélni tudom, hogy az egy hét alatt, amíg a recepción valami fiókban hevert, nem másolta le senki…
A házban volt ingyen használható, de nem túl nagy kapacitású medence, és fizetős szauna is. Az épületben található egy átlagosnál is jobb pékség és néhány más bolt. A Reguet felvonó nem meredek úton, pár perc (300 m) gyaloglással megközelíthető. Az épület garázsában felárért lehet parkolni, de ha valaki nem akar erre költeni, egész biztos talál üres parkolóhelyet – ha az épület mellett nem is, 100-200m-re a felvonó felé elindulva biztosan.
ÖSSZESSÉGÉBEN, a szállás és a síbérlet árát is figyelembe véve (egy hétre együtt kb. 250 eur/fő volt öt személyre a hatfős apartmanban) jó ár-érték arányú hely, csak némi szerencse kell a megfelelő hóviszonyokhoz. Ha valaki nem akar túl sokat költeni, és mer kockáztatni (például mert az év második síelését tervezi), hozzánk hasonlóan kellemes hetet tölthet el a zegzugos pályarendszeren.
Az útvonalat tekintve, a környék többi terepéhez hasonlóan, két lehetőség van: a rövidebb, gyorsabb, de drágább olasz út (csak az olasz autópályadíj kb. 60 eur, Mont Blanc alagút egy útra 44, oda-vissza 55 eur) vagy az olcsóbb útvonal Ausztrián, Németországon, Svájcon keresztül, de ott szinte garantált, hogy a Bern, Zürich környéki dugók miatt az útvonaltervező által kalkulálthoz képest 1-2 órás plusz menetidővel kell számolni.

Képek:https://sielok.hu/fotoalbum/18774/galeria/

Sziasztok!

A nagyobb francia terepek közül ez volt az egyetlen, ahol eddig még nem voltunk, mivel az alacsony fekvése miatt nem mertünk kockáztatni, idén a március 15-i héten viszont megtettük, szerencsére!

Odafelé Olaszországon át memtünk, miután Ljubljanában megszálltunk, így volt idő a Mt.Blanc alagút előtt egy hangulatos olasz kisvárost, Ivreát meglátogatni, ahol életem egyik legjobb fagyiját ettem. Visszafelé Svájcon keresztül jöttünk, ez olcsóbb, de hosszabb út, főleg, hogy Bern és Zürich környékén mindig lehet dugókra számítani.

Szállásunk Notre Dame de Bellecombe-ban a Village apartmanban volt. A településen gyakorlatilag ez az egyetlen nagyobb apartmanház, közvetlenül a központban, a templommal szemben, a felvonótól 300 m-re. Mi 5-en voltunk egy 6 személyes apartmanban, ahol két fürdőszoba, két külön hálószoba és egy hatalmas balkon volt. A házban van egy ingyenes kis medence (plusz fizetős szauna), a pékség pedig az épület aljában van.

Az időjárás igen kegyes volt hozzánk: az előző heti nagy havazás után a mi hetünkön végig ragyogó napsütés fogadott, és a nagy meleg ellenére (a településen napközben 18-19 fok is volt) a pályák egészen a hét végéig meglepően jól kitartottak. Persze néhány helyen délutánra már kásásodtak, de reggelre mindig keményre ratrakolt pályák vártak, a faluba vezető széles lejtőn pedig még délután 5-kor is kiválóan lehetett síelni. A pályák nagy része - az alacsony fekvés miatt - füves domboldalakon fut, így szerencsére kövekkel nem találkoztunk.

A pályarendszer igen kiterjedt, összesen 192 km pálya van. Az egyes részek közti átjárás időigényes, Notre Dame és Crest Volland például síbusszal alig 10 perc, de lécen jó másfél óra kell amíg körbesíel az ember. Mindegyik részen vannak kiváló piros pályák: Praz sur Arly-ban például az 1983 m magas Ban Rouge-ról egészen az 1035 m-en lévő faluig le lehet síelni, Crest Volland-ban pedig a Mont Lachat-ról indulnak nagyon jó piros pályák. Les Saises-ben a Légette felvonó mellett a Girolles nevű piros pálya mellett, ami versenyek miatt időnként le volt zárva, van egy széles, ratrakolt fekete pálya is, ami igen jó. A Mont Bisanne tetejéről pedig a Chamois felvonó melletti pályákon lehet jókat száguldozni.

A terep hiányossága, hogy kevés az új, gyors felvonó, és sok húzós felvonó van, igaz, ezeken viszonylag gyorsan lehet pörögni. Ami viszont óriási előny, hogy a terepet a külföldiek még nem fedezték fel, így rendkívül kevesen vannak. Hihetetlen volt központi fekvésű, széles, jól ratrakolt pályákon szinte egyedül síelni. Egyedül Les Saises területe, ahol nagyobb a népsűrűség, itt előfordult (egyszer), hogy a Bisanne felvonó aljánál 2-3 percet is kellett várni :)

Mindent egybevetve egy nagyon kellemes hetet töltöttünk el, de ehhez azért az is kellett, hogy az idővel ilyen szerencsénk legyen.

Fotók:
https://sielok.hu/fotoalbum/18754/galeria/