"Hali! Nézz webkamerát! ;-) Lábszárközépig érő friss hó van és szakadatlanul esik! ;-)" - így hezdődött a húgom - a továbbiakban az egyszerűség kedvéért legyen "H" - tegnapi sms-e... Igaz kicsit később, de végülis néztem. Akkor is esett...
H sajnos nem osztja az alpesi sízés iránti lelkesedésemet, de szintén "télmániás" és mostanában a korcsolyázás mellett lelkesen sífut klasszikus stílusban, a számtalan km-nyi "gespurte loipékon" (Ő finnül tudja, én ilyen tekintetben német nyelvterületen szocializálódtam :-) ) Rovaniemi környékén. Főleg azokat a pályákat szereti amik a folyó és a tavak jegén vannak, mert nincs nagy szintkülönbség, de a szigeteken mégis van egy kis izgalom... Ha én laknék ott helyette, valószínűleg tegnap egész nap Ounasvaara-n az ülőlift alatt vagy az erdőben freeride-oltam volna. Hmmm... Ehelyett otthon voltam, görkoriztam tizenhuszonakárhány fokban némi madárcsicsergéssel fűszerezve, otthon meg Koty „Almplaccsos” képeit nézegettem (meg a webkamerát)...
A terv szerint a hétvégén Húsvétra és az azt követő hétre mentünk volna meglátogatni H-t, Ounasvaarat és még 1-2 északi sídombot (Ylläs-Levi vagy Pyhä-Ruka kombinációkban gondolkodtam), hogy elbeszélésekből, képekről és videókról származó virtuális helyismeretemet valós, kézzelfogható élménnyé formálva brilliáns, vicces, élvezetes de mindenképp tényszerű beszámolókkal örvendeztethesselek meg benneteket, de gondolom a feltételes módból kiderült, hogy ez a hozzászólásom is csak a témához fűződő vágyaimat vetíti a virtuális papírra, ez a kibogoztathatatlan, végtelennek tűnő barokk körmondat pedig a hangulatomat tükrözi, amikor erre gondolok ...
De sebaj, a tervet nem elvetettük, csak eltettük máskorra és alkalmas időben újra elővesszük. Addigis marad a webkamera, az elbeszélések és a szezonzárás valahol közelebb.
Tegnapi képek (2010.03.28 – tszf. 75-180m!):