5 éves korom óta síelek, Édesapám vezetett be a síelés világába a Hármashatár-hegyen a vitorlázó repülőtér környéki erdei utakon, ahonnan rendre sötétedéskor indultunk haza. Felvonó, oktató nélkül, viszont rettentően köves területen.
Aztán Ótátrafüred, Lomnicon minden téli szünetben kint voltunk. Amikor már lehetett nyugatra is utazni, jött Innsbruck, és azt vettük észre, hogy már nyáron is mentünk a kapruni Kitzsteinhorn gleccserére.
A sítudás és a bátorság fejlődését követve mindig a meredekebb, jegesebb, nehezen síelhető részeket kerestük. Manapság azonban már a gyerekekkel kicsit örgesebben ahogy jólesik.
A sífutás először csak poénból, egy egész napra kiterjedő felvonós áramszünet miatt lett kipróbálva (a szálloda ezzel kompenzálta a hibát), és azóta is visszatérünk ehhez a csodás sportághoz.