Viszonylag későn, a húszas éveim végén kezdtem síelni. Aztán kimaradt több mint másfél évtized. Pár éve jött az elementáris vágy, hogy újból léc legyen a talpam alatt és minél többet csússzak, lehetőleg jó minőségű kék és piros pályákon. A sebesség és a mennyiség helyett a kényelmes tempót preferálom. Az elsődleges számomra a síelésben a relaxáció. Ennek ellenére, vagy talán pont ezért élvezem ha az idő nem tökéletes. Legalább kevesebben vannak a pályán.