Fő baleseti források a sípályán

1. Régi, elavult síkötés, ami még ha helyesen is van beállítva, nem old időben, vagy esetleg egyáltalán nem old.
Ezeket a régi sífelszereléseket a haladó sízők adják jószándékkal a kezdőknek, mondván, egyenlőre jó lesz ez is tanulni. Szinte nem múlik el olyan hét, hogy legalább egy ilyen e

set ne forduljon elő a csoportomban, annak ellenére, hogy elmondom, és szinte könyörgök, hogy inkább béreljenek felszerelést. Kötelezni persze senkit nem lehet. Ezek a régi rossz kötések a legritkább esetben vezetnek töréshez, hanem ami még talán rosszabb és hosszadalmasabb betegség: szalagszakadás vagy hózódás az eredmény. Akinek volt tudja mivel jár. Egyébként az osztrák síoktató kollégák nem engednek órájukra járni senkit elavult síkötéssel. Nekik könnyű.

2. Túlzsúfolt síterepen való ütközés másik sízővel.
Nagyon nehéz kivédeni, de néhány jótanácsot adok, amivel ennek az esélyét lehet csökkenteni.

• Ne csináljunk semmi olyan váratlan manővert, amit a mögöttünk száguldó nem tud kivédeni, kiszámítani.
• Ha megállunk pihenni, soha ne a pálya közepén, letörés alatt vagy rosszul belátható helyen tegyük! Javaslom mindenkinek, hogy megállás előtt pillantson hátra!
• Gyerekeknél szinte kötelező a bukósisak. Ők egyébként ritkán ütik meg magukat. A nagyobb veszély rájuk nézve, hogy elütik őket. Mindig mögöttük síeljünk, fedezve őket. Főleg a picikre gondolok itt.
• Különösen a modern kanyarlécek elterjedésével nőtt meg azon típusú ütközéseknek száma, amikor a felek oldalról találkoznak, miközben mindketten el vannak foglalva azzal, milyen álomszép ívet húznak. Eközben nem néznek oldalra és nagy sebességgel összeütköznek. A legcsúnyább baleseteket ezek okozzák és még a felelőséget sem lehet sokszor eldönteni. Kerüljük ezeket a szituációkat!
• Legveszélyesebb helyek, azok a széles, sima, lankás pályák, ahol mindenki rájön, hogy tud síelni és "elengedi tojásban". Vannak ilyen tipikus "elengedős" helyek. Itt nagyon veszélyes a pályán keresztbe síelni, mert senki nem számít rá.
• Vannak akik azt gondolják, a legbiztosabb módszer, hogy hátulról ne üssenek el, ha mindenkinél gyorsabbak vagyunk. Természetesen ezt nem javaslom. Egyébként is a vadnyugaton is mindig van egy még gyorsabb.

3. Nagyon ritka baleset, de a legveszélyesebb mindegyik között, amikor kirepül a síző a pályáról.
Nem kell hozzá nagy sebesség és máris életveszélyes helyzetben vagyunk. Képzeljük el, hogy gyalogosan nekimegyünk egy fának! A sível ennél lényegesen nagyobb tempót tudunk produkálni. Mindent kövessünk el ilyen helyzetben, hogy ne hagyjuk el a pályát. Inkább essünk el nagyobb tempónál, de még belül a pályán!

Ezen kívül van még jónéhány baleseti forrás, de tapasztalatom szerint az esetek 90% a fentiekbe tartozik. Senkit nem akarok ezzel elriasztani ettől a csodálatos sporttól, de mindig jó ha tudjuk, hol mire kell vigyázni, saját érdekünkben. Ha csak egy síbalesetet kerülünk el azzal, hogy ezt a néhány gondolatot közzétettem, azt hiszem már megérte.

Mindenkinek balesetmentes, szép síszezont kívánok!

Maksó Péter, síoktató