Előzzük meg a síbaleseteket! - egy liftkezelő tanácsai
2015.02.24.
Biró Ágnes, sielok.hu
Villányi László évek óta Ausztriában dolgozik liftkezelőként és ratrakosként. Zauchensee után Lechben űzte a szakmát, jelenleg pedig Lachtal pályáit és liftjeit gondozza. Szakmai kulisszatitkokat, érdekességeket és jó tanácsokat oszt meg velünk, a baleset-megelőzés jegyében.
Villányi László munka közben
Hogyan, mikor lett ratrak- illetve liftkezelő?
A 2009/10-es téli szezonban kezdtem liftkezelői pályafutásomat. Elsőként Zauchenseeben dolgoztam 3 téli szezont. Az első szezont egy 6 személyes ülőliftnél töltöttem, majd a következő két évben már "Springer" voltam. Ami azt jelenti, hogy minden liftnél helyt kellett állnom, beleértve az ülős, kabinos, korongos és csákányos lifteket is. Ez nem kis feladat volt számomra, hisz minden liftnek tisztában kellett lennem a technikai felépítésével és a speciálisan arra a területre vonatkozó előírásokkal is. Majd időközben beiskoláztak egy gépész, gépkezelői iskolába, ami követelmény ebben a szakmában és amit sikeresen elvégeztem.Kiből lehet liftes vagy ratrakos egy osztrák síterepen?
Általában a liftes cégeknél van egy törzsgárda, akik természetesen éves alkalmazottként dolgoznak. Sajnos ebbe a kis létszámú közösségbe elég nehéz bekerülni, talán mondhatom, hogy szinte csak "kihalásos" alapon lehetséges. Mivel én éves állást szerettem volna, és kimondottan jó ajánlólevelet kaptam a főnökömtől, megpályáztam a vorarlbergi Oberlechben egy éves állást, amit szerencsére egy személyes beszélgetés után azonnal megkaptam. A tavaszi, nyári és őszi munkák legfőképp karbantartásból állnak, ilyenkor készítjük elő a lifteket, hóágyúkat, motoros szánokat és a ratrakokat is a téli szezonra. Mikor elmondtam a főnökömnek, hogy engem érdekelne a ratrak vezetés, és örömmel mennék egy olyan géppel, amit addigra már alaposan megismertem a javítások folyamán, azt a számomra örömteli és meglepő választ kaptam, hogy válasszak egy gépet! Hát, így kezdődött a "ratizás".Milyen előképzettség kell mindehhez?
Ne gondolja senki, hogy a liftes csak ül a melegben és nyomogatja a gombokat, ez egyáltalán nem ilyen egyszerű. Valamilyen műszaki jellegű szakmai végzettség nem árt hozzá, pl. lakatos, villanyszerelő, gépésztechnikus, stb. Természetesen a nyelvtudás is fontos mind a vendégek miatt, mind a kollégákkal történő kommunikáció miatt, aminek egy része rádión történik. Megfelelő sítudás általában alapkövetelmény. Ez persze nem versenyzői múltat jelent, de mindenféle időjárási körülmények között és minden nehézségű pályán biztonsággal kell tudni síelni. Méghozzá legtöbbször úgy, hogy egy köteg háló vagy pár pályajelző tábla van a vállon, a másik kézben meg mondjuk egy fúrógép. Tehát a síbotot el kell dobni. Tériszony, vagy szédülés kizárva! Elég gyakran fel kell mászni az oszlopokra, melyek a drótkötelet továbbítják, mert előfordul időként, hogy egy csapágy, vagy valami meghibásodik valamelyik görgőben, és azt cserélni, vagy javítani kell. Legtöbbször a nyitvatartási időn kívül este, vagy ha szükséges, akkor a hajnali órákban végezzük ezeket a munkákat.
Munkája során milyen tipikus balesetekkel találkozott?
Sajnos rengeteg balesetet láttam, és ezek nagy többsége figyelmetlenségből következett be. Az emberek nem veszik figyelembe a pályán elhelyezett táblákat (pl. kereszteződés, lassíts zászlók, stb.), a liftek beszállójánál, illetve kiszállójánál elhelyezett jelzéseket, melyek mutatják, hogy meddig kell előrecsúszni, illetve hol kell kiszállni.Gondot okozhat a sífelszerelés hiányossága is, gondolok itt például a kötés rossz beállítására, vagy a sícipő becsatolására. Itt konkrét esetről is tudok, amikor nem volt megfelelően feszesen becsatolva a cipő mert így "sokkal kényelmesebb." A vége egy elég súlyos lábtörés lett, ami kórházzal és műtéttel végződött. Aztán a következő, amikor a sícipőbe még a melegítő alsóruha szára is bele van gyűrve: így nem lehet rendesen becsatolni, talán a felső csat egyáltalán nincs is becsatolva.
A biztonságos kijelölt pálya elhagyása is rendkívül veszélyes, nem is beszélve a lavinaveszélyről: az áldozatok száma idén Ausztriában sajnos rekordot döntött.
Csákányos liftnél balesetet okozhat, ha valaki szórakozásból, vagy akár csak véletlenül oldalra dobja ki a csákányt, ami sajnos elég nagyot tud ütni.
Utolsónak maradt, de véleményem szerint a legfontosabb a sisak használata: nem egy vagyon! Egy nappal kevesebbet síelek és megvan az ára, mindössze egy napijegy ára. És ha már megvan, akkor használni sem lenne rossz, de persze úgy, hogy legyen értelme, mert kicsatolva nem fog megvédeni senkit. Emellett ha a felnőtt nem hordja és a síoktató fején sincs, akkor miért várjuk el a gyerekektől?
Műszaki hiba, baleset, áramszünet, stb. esetén hogy zajlik a síelők kimentése a liftekről? Mi a teendő, ha ilyen helyzetbe kerültünk?
A síelőnek nem kell tennie semmi mást, mint nyugodtan ülni és nem pánikba esni, és ami a legfontosabb: betartani a mentésben résztvevők utasításait. Minden liftnél van egy úgynevezett "Notantrieb", ami leggyakrabban egy dízel motor, ennek segítségével tudják a liftet addig működtetni, amíg az utolsó utas is ki tud szállni. Amennyiben ez nem működne, akkor a fizika törvényeit segítségül véve jön a következő lehetőség, amikor a gravitációs megoldással ürítik ki a liftet: ez nem más, mint hogy a fékeket szabályozva lassan engedik hátrafelé gördülni a liftet, amiben az utasok súlya a hajtóerő.Ha valami oknál fogva még ez sem kivitelezhető, akkor marad a kötéllel való mentés, amit egy mentő csapat végez a felső állomásról indulva a drótkötélen haladva lefelé, üléstől ülésig, amíg minden vendég biztonságba nem kerül. Ilyen gyakorlatban volt szerencsém részt venni Lechben. Illetve lehetőség van még a helikopteres mentésre is.
Így zajlik a köteles mentés egy ülőliften
Előfordulhat-e olyan, hogy egy síelő okozott felvonóbalesetet? Látott-e már ilyet?
Sajnos ez is előfordulhat. Például mikor még a sorompó nyitva van, és egy türelmetlen síelő becsúszik hetedikként egy 6-os ülőlift beszállójához, természetesen valakit le fog sodorni. Vagy, mikor a kiszállóhoz közeledve valaki korán nyitja ki a védőkorlátot, ezzel veszélyeztetve, hogy más kieshet.3 évvel ezelőtt nagy port kavart egy magyar hölgy balesete a Mölltal gleccser egyik liftjén. Ön szerint milyen tanulságok vonhatóak le ebből, és mit kellett volna tennie a szerencsétlenül járt síelőnek?
Rendkívül sajnálom a hölgyet, de önmagán kívül senkit sem hibáztathat. Először is, ha valaki csak lifttel tudja megközelíteni a szállást, akkor ne hagyja az utolsó pillanatra! A cikkből pontosan kiderül, hogy a hölgy átmászott a korláton a már lezárt liftnél. Minden liftnél szerepel az alábbi felirat általában több nyelven is: "Unbeaufsichtigte Einsteigen verboten" ami annyit jelent, hogy tilos a liftbe beszállni, ha azt valamelyik liftkezelő nem látja.Ratrakvezetőként került már veszélyes szituációba?
Kívülről egyszerűnek és vagánynak tűnik, de nem egészen az. Nagyon komoly és felelősségteljes feladat. Több mint 12 tonna és 500 lóerő körül van a teljesítménye. Rendkívül jól felszerelt és megbízható gépek, de ne gondoljuk, hogy soha nem csúszik meg a meredek hegyoldalon. Sajnos velem is előfordult. Pörögve csúsztam le hóval együtt úgy 400 métert. Aztán sikerült megfogni.
Balesetmentes síelést kíván:
Villányi László







Ausztriában több helyen találkoztam avval a felvonóhasználati gyakorlattal, hogy a snowboardos két becsatolt lábbal nem használhatja a húzóliftet. Eddig még egy liftkezelő sem volt hajlandó ennek magyarázatát elárulni, ezért bízom abban, hogy most talán megtudom egy bennfentestől, hogy mi ennek a szakmai oka. Szokott erről szó lenni egyáltalán a továbbképzéseken, vagy csak legyártásra kerültek valamikor a tiltó táblák, és berögződött gyakorlatként nem akarnak módosítani ezen a szabályon? Köszönöm!