Különösen nagy veszélyforrások a pályák találkozásai és a sízők becsatlakozási pontjai a pályákra. Ezek előtt meg kel állnunk, vagy legalább a tempót erősen csökkenteni kell, hogy a másik pályán haladókat jól láthassuk.
A síző saját gondossága
A lánctalpasnak néha a sízés idején és rosszabb időben is dolgoznia kell. A lánctalpas vezetőjének a sízőkkel szembeni felelősségétől függetlenül a sízőnek is mindig szem előtt kell tartania, hogy a lánctalpas nehezen irányítható és vezetőjének nincs mindig lehetősége körben kilátni.
Távolságot tartani
A felismerhetően üzemelő lánctalpashoz ne menjen közel a síző. A biztonságos távolság jó látási viszonyok között hátul illetve elől tizenöt, oldalt három méternél nem lehet kevesebb.
Nem ráragadni
Csak ha a jó látási viszonyok lehetővé teszik a távolság betartását, akkor szabad a lánctalpas után lemenni. A gép hirtelen megállhat. Jó síző soha nem akaszkodik a lánctalpasra.
A pálya-lánctalpas nem mindig látható
A lánctalpasnak nem belátható terepeken is kell dolgozniuk, és ezért hirtelen felbukkanhatnak a síző előtt; ennek megfelelően csak előrelátóan haladjunk.
A lánctalpasok megcsúszhatnak.
A meredek lejtőn a lánctalpas is megcsúszhat. Az alatta haladó sízőnek ezt gondosan szem előtt kell tartani, és bő távolságot kell hagynia.
A lánctalpasnak van elsőbbsége
Nem a lánctalpasnak kell a sízőt elengedni, hanem fordítva. Ezért a sízőnek mindig meg kell bizonyosodni arról, merre halad és hogy nem változtat-e irányt. Szűk helyeken jobb megállva kivárni, míg elmegy.
Észrevehetővé tenni magunkat
Ha a síző - esetleg, mert elesett vagy megsérült - nem tud gyorsan elég helyet engedni a lánctalpasnak, jelzést kell adnia, hogy a vezető észrevegye. Ha kell, a többi, közelben lévő sízőnek is kell a vezetőt figyelmeztetni.