Sísérülések - Előzzük meg a bajt!

A sérülési arányszámok változásáért sokat tett a sísport: a mai korszerű sífelszerelések (síkötés, sícipő, síbot, sisak, síkesztyű) számos sérülési mechanizmusban megvédenek. A pályákon alkalmazott megelőző szabályok (sí kresz, FIS10), intézkedések (kövek eltávolítása nyári időszakban, pályakarbantartás, jól működő hegyimentő szolgálat, időjárás előrejelzés) és felszerelések (tereptárgyak és műtárgyak védelme védőpárnákkal, modern síliftek, pálya jelölés, védőkordonok) a balesetek számát tovább csökkentették.

A sísérülések közel fele alsó végtagi sérülés, ezek 50-60%-a térdízületi lágyrész sérülés. A kanyarsízés elterjedésével a térdsérülések száma nem emelkedett, de a súlyosabb térdsérülések aránya növekedett. Leggyakrabban a belső oldalszalag, a belső meniszkusz porcsarló, az elülső keresztszalag sérülésével találkozunk rotációs trauma, előreesés (buckának ütközik a sí), illetve hátraesés (váratlan jégflekk) kapcsán. A síkötések mind a térdek csavarásával járó rotációs sérülések, mind az előre- hátraesés ellen védenek. A mai sícipők kiképzése a lábszár töréses sérüléseinek számát csökkentette.

A felső végtagi sérülések az összes sérülés közel 1/3-át teszik ki. A leggyakoribb a helytelen botozás következtében létrejövő sízőujj sérülés. Megfelelő botmarkolattal és botozással a sízőujj sérülések száma csökkenthető. Vállficam illetve töréses sérülések általában oldalra esésnél, rosszul sikerült védekező mozdulat következtében jöhetnek létre.

A fejsérülések száma elsősorban az ütközéses balesetek következtében növekedett a kanyarsízés elterjedésével. A fejsérülések kapcsán sajnos időnként fatális sérülések is előfordulnak. Sisak használatával a fejsérülések száma nagymértékben, kb. 30%-kal csökkenthető, ezért ezek használat nem csak a gyermekek, hanem felnőttek számára is javasolt, 12 éves kor alatt kötelező. A törzs sérülései alpesi sízés közben viszonylag ritkán fordulnak elő, hódeszkások körében gyakoribb. A gerinc sérülései ellen a hátra szerelhető protektorok védenek, ezek rutinszerű használata még nem terjedt el.

Gyermekeknél a lényegesen rugalmasabb szalagrendszer miatt az ízületi lágyrészsérülések száma kisebb, bizonyos töréses sérülések, így például a lábszártörés gyakrabban fordul elő. A síbalesetek valószínűségét megfelelő előkészületekkel tovább csökkenthetjük. Fontos a megfelelő kondíció megszerzése előkészítő tréninggel, "sígimnasztikával", illetve úgynevezett prorioceptív (neuromuszkuláris) tréninggel, amellyel a baleseti szituációk védekező reflexeit gyorsíthatjuk, az ízületi stabilitás fokozható. Korábbi térdsérülés, ízületi instabilitás, térdpanaszok esetén segítséget nyújthat az ízületi rögzítők használata, ezek kiválasztásához kezelőorvosukkal konzultáljanak.

A tudásunknak megfelelő szintű sífelszerelés kiválasztása után irány a sípálya, fontos a sí-iskola elsajátítása, a tudásszintnek megfelelő pálya kiválasztása, a síkresz szabályok betartása.

Dr. Erdélyi Gábor
Ortopéd és baleseti sebész szakorvos
Kastélypark Klinika - Tata
Budai Egészségközpont