Adatvédelmi tájékoztatónkat itt találod. A minőségi szolgáltatás érdekében sütiket használunk.
ELFOGADOM
Menü ≡

Síbalesetek megelőzése

2006.12.27. | Szerző: Fejér György
Síbalesetek megelőzése A biztonsági kötések és a bokát szorosan körülfogó sícipők sem tudják minden esésnél 100 %-osan kiküszöbölni a sérüléseket. Ez azt jelenti, hogy nem vagyunk teljesen védettek a sérülésekkel szemben!
Sajnos az esések kis hányadánál csonttörés és izületi roncsolódás is bekövetkezhet. A síelő ilyenkor nem tudja folytatni a síelést, hanem 4-8 hét kényszerpihenőre van ítélve, otthon az ágyban. Ezenkívül a biztosítás ellenére - ha csak a munkából való kiesését számítjuk - jelentős anyagi veszteség is éri őt, egy sítábor árának többszöröse vész el ilyenkor.

A baleseti statisztikák elemzéséből kiderült, hogy a nagy sérüléssel járó síbalesetek kockázata jelentősen csökkenthető! Ehhez persze a síelőknek tisztában kell lenniük azzal, hol és mikor vannak fokozott veszélynek kitéve! Ez azt jelenti, hogy aki ezeket a szempontokat figyelembe véve síel, a sérülésének kockázata akár kisebb is lehet, mintha az utcán közlekedne. Jómagam 33 éve koptatom a sípályákat, de hál' istennek eddig megúsztam a lábtörést és hasonlókat! Sőt, még esésből következő síléc- és síbottörésem sem volt.

Tekintsük át ezeket a kockázati tényezőket, és igyekezzünk végiggondolni az elkerülés lehetőségeit.

Felkészületlenség veszélyei

  • Sport nélküli életmód: Aki soha nem sportolt semmit, jobban kell vigyáznia magára: az izmok és a csontok sérülékenyebbek, kisebb esés is húzódással járhat. Az idegrendszer és a testi épséget védő reflexek lassúbbak, kevésbé megbízhatóak. Az ebből fakadó kockázat az életkor előrehaladtával sajnos nő.
    • A veszély csökkentése: Feltétlenül javasoljuk a sítábor előtti előkészítő "száraz" felkészülést, általános kondíciófejlesztést, nyúlékonyság-, rugalmasságfejlesztést. Akinek ez elmaradt, fokozottan figyeljen a többi baleseti tényezőre!
  • Nullkondíció: Aki korábban rendszeresen sportolt, számíthat valamennyi kondícióra, de ha a megelőző időszakban egy hónapnál több kihagyása volt, a szervezete ebből már valószínűleg sokat "elfelejtett"!
    • A veszély csökkentése: Ugyanaz, mint az előző: száraz felkészülés + fokozott figyelem!
  • Súlyfelesleg: Ez sajnos a baleseti statisztika szerint nagyon erős veszélyeztető tényező! Ez azzal magyarázható, hogy a testi épséget védeni hivatott reflexek a nagyobb testtömeget eséskor már nehezen, vagy egyáltalán nem tudják megfelelően irányítani.
  • A veszély csökkentése: A nagyobb testre tehát sokkal jobban kell vigyázni, ugyanolyan módokon, mint az előzőekben: száraz felkészüléssel + fokozott figyelemmel!

Pillanatnyi állapotból fakadó veszélyek

  • Alkohol: Az alkohol hatása a gépkocsivezetésből már ismert. Ugyanez a probléma itt is: Egyszerűen kikapcsolódnak azok a testet védő reflexek, amelyek hiányát nem is érzékeli a pityókás síelő. Talán azt érzi helyette, hogy bátrabb... A sípályán nem szondáztatnak és nem büntetnek, de a veszély semmivel sem kisebb!
    • A veszély csökkentése: Az alkohol nem a sípályára való! Este a bejövetel után, mértékletes mennyiségben senkit sem veszélyeztet!
  • Első nap: Megfigyelték, hogy a legelső napon sűrűbben fordulnak elő töréses, roncsolódásos balesetek. Ennek az oka, hogy a szervezet még nem alkalmazkodott a számára szokatlan terheléshez. Ugyanaz a mennyiségű síelés lényegesen nagyobb fáradtságot vált ki, mint egyébként, lényegesen lelassítva ezzel a reflexeket! A szokásos mozdulatbeidegződések sem működnek még teljes mértékben.
    • A veszély csökkentése: Az előkészítő szárazedzés sokat könnyít ezen az átálláson. Fokozott figyelmet tanácsolunk ilyenkor, és kerüljük a teljesítőképességünket végsőkig igénybe vevő pályaszakaszokat, helyzeteket! Az első nap a "besíelésé"!
  • Hideg, bemelegítetlen izmok: Síeléskor sokszorosára ugrik az izmok oxigén-igénye. A szervezetnek időre van szüksége, amíg az izmok hajszálerei kitágulnak! Több hormon is feldúsul ilyenkor a véráramban, és az egész idegrendszer felkészül az igénybevételekre. Ehhez a folyamathoz időre van szükség. E nélkül fokozott veszélyben vagyunk, hiszen a reflexeink "rozsdásak", az izmok az elégtelen vérellátás következtében, talán épp egy kritikus pillanatban hagynak cserben bennünket! Esetleges eséskor olyan mértékig is megrántódhatnak bizonyos izmok, hogy a felkészületlen, nyújtatlan izom részlegesen vagy teljesen elszakadhat! Ugyanez a helyzet az ízületekkel: az ízületi folyadék ideiglenes hiánya miatt nagyobb az ízületi sérülések kockázata!
    • A veszély csökkentése: Az előkészítő szárazedzések után gyorsabban áll "bevetésre" a szervezet. Másfelől bemelegítő tornát javasolunk, minden kijövetelkor 5-10 percet, amely minden izomcsoportot kíméletesen megnyújtogat, elődolgoztat. Harmadrészt pedig tanácsoljuk az első két menetben kerülni a szélsőséges erőfeszítéseket igénylő pályaszakaszokat!
  • Nagy sebességű síelés: Ez hasonló probléma, mint amikor a gépkocsivezetőkre mondják, hogy "nem az útviszonyoknak megfelelően vezette az autóját". A "veszélyes sebesség" mértéke tehát függ a pályaviszonyoktól, de függ a síelő tudásától, reflexei állapotától is. Általánosan mondhatjuk, hogy a sebesség növekedtével hatványozottan nő a veszélyes esések kockázata! Amikor azt tanácsoljuk valakinek, hogy óvatosan síeljen, akkor elsősorban arra gondolunk, hogy semmiképpen se engedje a síjét a számára veszélyes sebességre felgyorsulni! Aki nem tudja szabályozni a sebességét, vagy ez a sebességszabályozás időnként kihagy, az ugyanolyan veszélyben van, mint egy autó, amelynek nem jól működik a fékje!
    • A veszély csökkentése: A síoktatáskor a legfontosabb szempontként kezeljük, hogy ki-ki 100 %-osan képessé váljék a sebessége szabályozására, lehetőleg nehéz körülmények között is! A gyerekeket nem is engedjük addig lejtős pályára, ameddig nem látjuk a biztos fékezési képességét! Azoknak a felnőtteknek, akik e készség nélkül önállóan szeretnének síelni, azt tanácsoljuk, hogy feltétlenül olyan sípályát válasszanak, ahol nem jelent gondot a lefékezés! Akiknek először van a lábukon sí, ez a teljesen vízszintes terepnek felel meg.
  • Kialvatlanság: Sok szó esett eddig a testi épséget védő reflexekről. Nagyon fontosnak tartjuk e reflexek jó állapotát. A kialvatlanság is lassítja ezeket a reflexeket!
    • A veszély csökkentése: Semmilyen más mód nincs a megfelelő megelőzésre, mint az elegendő alvás! Kávé és egyéb szerek baleset-megelőző hatása kétséges! Azt mondhatjuk, hogy inkább rontják a helyzetet, mert csupán megtévesztik az illetőt, hogy reálisan érzékelje a fáradtságát! Aki mégis álmosan szánja rá magát a síelésre, tanácsunk szerint ne aznap tegye próbára a sítudása végső határát!
  • Figyelmetlenség: Talán meglepő, hogy a síbalesetek nagy hányada pusztán arra vezethető vissza, hogy az illető nem abba az irányba nézett, amelyik irányba haladt...
    • A veszély csökkentése: Bárki áll is a pálya szélén, bárhogy szólongat is, a körülnézésnek, a hátranézésnek akkor jött el az ideje, amikor a sí már megállt!
  • Virtuskodás: Sajnos ez is sok baleset forrása! Mindannyian tudjuk, hogy a sítudásunkat csodáló szemekből sohasem elég! Mégis rendszeresen tapasztaljuk, hogy aki erre túlságosan "rájátszik", az sokkal inkább az esni tudásáról győzi meg a körülállókat.
    • A veszély csökkentése: Tanácsunk szerint ne vállaljon senki nehezebb "figurákat", csak azért, mert gyönyörködő szemek kísérik minden mozdulatát! Különösen ne a felvonónál állók sora előtt 1 méterrel rántsa be valaki a porfelhőt hintő, bravúros vészféket! Minden sítáborban látok olyan vészfékezést, amely egy apró hiba következtében a sorban állók lábai között ér véget! Néha csak az őrangyalok lélekjelenlétének tulajdonítható, hogy nem egy gyanútlanul sorban álló ember sípcsontja bánja!

Felszerelésből fakadó veszélyek

  • Rossz kötésbeállítás: A mai kötések elsődleges feladata, hogy ne csak a sícipőt rögzítse a lécre, hanem nagy esésnél engedje leesni azt. Így akadályozza meg, hogy a síléc a törés vagy rándulás mértékét meghaladó mértékben csavarjon vagy rántson a lábszáron. Baj, ha a kötés nincs megfelelően beállítva, mert ilyenkor a sí indokolatlanul is gyakran leválik, vagy - a másik szélsőséges esetben - hatalmas esésnél sem old le.
    • A veszély csökkentése: A kötés biztonsági beállítását síszervizekben, szakműhelyekben kell beállíttatni, természetesen a sítábor előtt, de minimálisan évenként egyszer. Aki ezt sajnálatosan elmulasztotta, annak a kötését az oktatók valamelyike kérésre beállítja. Az oktatók helyszíni beállítása sajnos nem tud olyan pontos lenni, mint a szakműhelyben végzett beállítás!
  • Nem megfelelő sícipő: Okozhat még balesetet a nem megfelelő méretű cipő is, mert a láb, amelyet végső fokon irányítunk, nem kapcsolódik elég szorosan a sícipőhöz, ezáltal a síléchez sem. A lábnyomorgatós sícipők pedig sok szenvedést okoznak, emiatt az illető kevésbé tud figyelni.
    • A veszély csökkentése: Tanácsoljuk, hogy vásárláskor vagy kölcsönzéskor mindenki keresse meg a lábára jól illő sícipőt! A két számmal nagyobb sícipőbe kényszerűségből felvett három pár zokni nem pótolja a láb és a sícipő közötti szoros, de mégis kényelmes kapcsolatot! Ha a bokát nyomorgatja, vagy feltöri a cipő, minél előbb puha pólyaragasztással kell elejét venni, hogy a helyzet tovább romoljon! Nem baleseti forrás, mégis megjegyezzük, hogy a nem eléggé döntött sícipőben lényegesen nehezebb a sítanulás.
  • Életlen, gondozatlan sí: Nem nagy veszélyforrás, mégis érdemes megemlíteni. A sí "kormánya és futóműve" az él, a kantni. Az esetleges kövek tehetnek arról, hogy ez gyorsabb, vagy lassabb ütemben kopik, élét veszti. A síelő ennek előrehaladtával egyre kevéssé tudja uralni a sí futását, ha a hó a keményebb fajtából való. Rontja az irányíthatóságot a sí műanyag talpán sokasodó és mélyülő karctömeg is.
    • A veszély csökkentése: A síszervizek többségében sítalpfelújítást is vállalnak. Ez abból áll, hogy a talpat és a kantnit csiszológéppel felcsiszolják, ezáltal a kantni újra éles, a talp pedig újra sima lesz. A mély barázdákat pedig olvasztott műanyaggal pótolják.

A sípálya veszélyei

  • Pályanehézség eltévesztése: Leginkább a kezdőkre és a keveset tudókra leselkedő veszély. Nekik még kevés a tapasztalatuk, hogy felmérjék, melyik pálya haladja meg az erejüket és tudásukat. Gyakran előfordul, hogy egy pálya könnyűnek indul és később derül ki, hogy vannak nehezebb szakaszok is. A túl nehéz pályán már nem a síelő vezeti a sít, hanem fordítva. A síelés jól beidegződött reflexeit lécbiztonságnak hívjuk, amely fokozatosan, több év alatt alakul ki. E nélkül a reflexek nélkül a kezdő síelő éppen oly tehetetlen és ugyanúgy veszélyben van a haladó pályákon, mint az úszni nem tudó ember a mély vízben! Fokozott veszélyt jelent az erős lejtő, a kemény, pláne jeges, köves pálya, a puklik, különösen, ha mindez együtt van! A különféle havak közül fokozottan veszélyes az olvadt szűz hó és a tetején megfagyott, kérges szűz hó.
    • A veszély csökkentése: Ha valaki érzi, hogy egyre nehezebb a sít irányítania, feltétlenül javasoljuk, hogy lassúbb tempóra váltson! Ha már a fékezés is nehézségekbe ütközik, álljon meg végleg, és a síjét lecsatolva gyalogolja át a nehéz szakaszt! Keveset tudóknak nem javasoljuk az olyan pályán való síelést, ahol valakinek már csak a lábon maradás köti le az összes figyelmét!
  • Nehéz pálya: A haladó síelők nagy része szereti próbára tenni sítudását. Ebben semmi kivetnivalót nem találunk, én magam is szívesen teszem. Van mégis néhány dolog, amit az eddig elmondottakon kívül érdemes megszívlelni, ha nem akar valaki nagy bajba kerülni. A legfontosabb, hogy ne síeljen senki olyan pályán, illetve olyan körülmények között, ahol nem kaphat gyorsan segítséget, ha valami baj van! A "szűzhavazást" amely nagy élvezetet, de ugyanakkor hatalmas erőpróbát jelent, inkább valamelyik síelt pálya közelében ejtsük meg, és ne a hegy medvecsapásokkal barázdált túloldalán! A medvék nem segítenek! A köddel is jobb óvatosnak lenni! Néha még az is eltévedhet, aki már napok óta keresztül-kasul síeli a hegyet. Válasszunk az "erőpróbára" olyan pillanatot, amikor semmilyen álmosság, fáradtság, belső vagy külső körülmény nem nehezíti a teljes koncentrációt és erőbedobást!
  • Sífelvonók: Sokféle sífelvonó létezik. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy mindegyik használatához szükséges némi tapasztalat. Ezt a tapasztalatot könnyű, vagy gyermekpályákon lévő felvonókkal szerezhetjük meg. Ezenkívül nagyon fontosnak tartjuk, hogy a síelő rendelkezzen a síelés alapbeidegződéseivel, reflexeivel. E nélkül a próbálkozás többnyire a liftnyomból való kieséssel végződik, vagy a síelő el sem tud indulni.
    • A veszély csökkentése: A teljesen kezdők liftezés próbálkozásait a minimális sí-gyakorlottság megszerzéséig nagyon komolyan nem javasoljuk! (Gyerekeknél nem is engedjük!) Könnyebb, laposabb lifthez ez 1-2 nap gyakorlás, nehezebb, meredekebb lifthez 4-6 nap gyakorlás minimálisan szükséges! Ez a sín való egyensúlyozási készség, a hóekés fékezés és a sí irányítani tudásának egy bizonyos gyakorlottsági szintjét jelenti. A liftezésnek balesetvédelmi okokból kötelező szabályai vannak! Ez azt jelenti, hogy a síelőknek a sorra kerülésig az érkezési sorrendben sorban állva kell várakozniuk, a beszállóknak és kiszállóknak megfelelő helyet kell hagyniuk, a liftből való kieséskor a legrövidebb időn belül a nyomból el kell távozniuk, és csak a kijelölt helyeken szabad ki és beszállniuk. Nem szabad a nyomban kanyarogni, és a kiszállóhelynél tovább haladni. Egyéb utasítások is léteznek, de ezek sífelvonónként változhatnak. Ezekkel kapcsolatban az oktatók, vagy a felvonót már jól ismerő síelők tudnak segíteni.

A sípálya szabályai

A sípályának is vannak szabályai, amelyekkel egymás testi épségére vigyázunk. Ezek röviden:
  • Gyalog vagy sível való felmenetel a pálya szélén történik. A középső széles rész a lefelé siklóké!
  • Annak kell vigyáznia a másikra, lassítani, fékezni, kikerülni - ha szükséges -, aki felülről közelít!
  • Aki elindul, felfelé is körül kell néznie.
  • Senki nem síelhet olyan tempóban és olyan módon, hogy az a többieket veszélyeztesse!
  • Követési távolság a pályaviszonyoktól függően 6-20 méter. Kivéve az együtt gyakorló csoportokat, ahol ez a távolság kevesebb is lehet, amelyet az oktató határoz meg.
  • Nehezen belátható kanyarokban, bukkanók után nem szabad ácsorogni!
  • Bukáskor mielőbb el kell hagyni a középső, lesiklásra használt részt! Ha ez nem lehetséges, keresztbe szúrt botokkal, sílécekkel jelezni kell a balesetet a föntről közeledőknek!
  • A gyakorló csoport tagjainak a megálláskor érkezési sorrendben egymás alá kell besorolniuk! Ezt a besorolást a csoport háta mögött, az utolsó helyre kanyarodva kell elvégezni.
  • Sílift nyomában, illetve 4 méternél közelebb síelni tilos!
  • A ratrak vagyis a hótaposó gép veszélyes, ezért hang és fényjelzéssel közlekedik. Ilyen ratrakot 4 méteren belül nem szabad megközelíteni!
  • Legvégül: a sípálya a síelőké! Ezt minden sípályára kiírnám nagy betűkkel! A sípályán való szánkózás ugyanis veszélyes, elsősorban a síelőkre. A szánkózás az erre kijelölt ródlipályán történjen. Az efféle figyelmezetést a szánkósok általában nem szeretik, pedig be kellene látniuk a tilalom (pontosabban a két sport szétválasztásának) az alapos okát.

Baleset esetén

Ilyenkor mindenki, akinek egy csöpp esélye is kínálkozik arra, hogy segítsen, emberi kötelessége, hogy keresse ennek lehetőségeit! Legyen, aki lecsatolni segíti a sérült sílécét, legyen, aki a két lécet keresztben leszúrja a hóba jelzésként, a többi síelőnek. Legyen, aki a sérülttel marad, és legyen, aki elindul a legközelebbi segítségkérőhely, ház felé, értesíteni a hegyi mentőket. A sérült ellátása és szállítása speciális szakértelmet igényel, ez tehát a hegyi mentők dolga! Nos, ha ezek után valakiben maradt egy csöppnyi mersz, hogy síeljen, akkor kívánjuk, hogy sok öröme teljék benne!
h i r d e t é s
h i r d e t é s
FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE » UTASBIZTOSÍTÁS -10% » INGYENES TANÁCSADÁS » SÍELŐK NAPTÁRA »
A SIELOK.HU SZÁMOKBAN
A portált jelenleg 73 vendég és 8 regisztrált felhasználó látogatja.