Síelés a Pireneusok legnagyobb síparadicsomában

ELŐKÉSZÜLETEK

A repülőjegyeket viszonylag gyorsan lefoglaltuk az osztrák légitársaságnál. Bécsből Barcelonába, személyenként mindössze 130 euróért, ebben a sífelszerelés szállítása is benne foglaltatott, ami a legtöbb légitársaságnál nem természetes, így a fapadosoknál sem. A repülőjegyek után jött a szálláskeresés. Az interneten tengernyi portál és ilyen-olyan utazási iroda kínált Grandvalirára ajánlatokat.

Végül személyesen vettem fel a kapcsolatot a Pas de la Casán fekvő Hotel Bell Roc-kal a kapcsolatot. Ők igen nagyszerű árat ajánlattok, ugyanis a hotel ajánlatai közt szerepelt egy ún. White Weeks, azaz fehér hetek akció. Ennek keretében nyolc napért, félpanziós ellátással és hatnapos grandvalirai síbérlettel személyenként 420 eurót fizettünk. Ami úgy gondolom, hogy egy ekkora síterepen, ráadásul pályaszállás (kb. 150 méterre a legközelebbi ülőfelvonótól és pályától) és ilyen kondíciókkal nagyon jó árfekvésnek bizonyult.

Repülőjegy, szállás rendben, mi kell még? Na igen, valahogy el kell jutni a barcelonai repülőtértől Andorrába. Eleinte a buszos megoldásokat vizslattuk, ugyanis több társaság is indít folyamatosan buszokat Andorrába. Rövid számolás után azonban rájöttünk, hogy ötünknek sokkalta kényelmesebb megoldás lenne egy autó bérlése. Autónkat az Europcarnál béreltük.

Miután mindent leszerveztünk, már csak a feszült várakozás maradt, hiszen egyikünk sem síelt még ilyen „messze”, ráadásul repülős sízésben is még újoncok voltunk. Szinte naponta néztük a webkamerákat, a hójelentéseket és a Nevasport fórumában az élménybeszámolókat.

ELJÖTT AZ IDŐ, INDULUNK!

Március 24.-én aztán eljött a nagy nap, indulás a bécsi repülőtérre, majd onnan az Austrian Airlines gépével Barcelonába. Bő két óra repülés után megérkeztünk a katalán fővárosba. Itt vettük fel az autónkat, ami eredetileg egy Peugeot Partner lett volna, de mivel a síléc tartót erre nem lehetett felszerelni, így némi ráfizetéssel egy Renault Scenicet adtak.

Barcelonába igazi mediterrán hangulat fogadott minket, meleg napsütéssel és szélben lengedező pálmafákkal. Érdekes volt az utunkon is, ahogy a mediterrán-szubmediterrán növényzet váltott át a nálunk is megszokottba, majd következtek a fenyőfák. Bergáig autópályán mentünk, itt azonban vége a „jó világnak” és egy normál, viszonyt teljesen jó főútvonal következett.

A spanyol bevásárló és egyben határváros, Puigcerda után átléptük a spanyol-francia határt, bár ebből sokat nem vettünk észre, mindössze annyit, hogy a spanyol feliratokat franciák váltották fel és a házak udvarában már inkább francia rendszámú autók álltak. A francia Porta előtt egyre erősebben kezdett havazni, szerencsékre pont egy hókotró ment előttünk, így utána letisztított úton haladtunk.

Porta után az út kétfelé ágazik, az egyik alagútba torkollik és átvisz a hegyek alatt, míg a másik a Col de Puymorensre visz fel, ahol egyébként Puymorens sípályái találhatók. Az időjárásra való tekintettel inkább az alagutat választottuk, hiszen a Col de Puymorens közel 2000 méteren fekszik. Az alagút után következett a Pas de la Casa, azaz már Andorra felé vezető út. Hihetetlen, de még mindig nyári gumikkal mentünk, a hókotrók folyamatosan jártak és tisztították az utat! Aztán pár kilométerre végcélunktól már fel kellett tenni a hóláncot. Jó néhányan nem így tettek, ők tehetetlenül csúszkáltak a havas úton.

Szállásunkat, a Hotel Bell Rocot gyorsan megtaláltunk, és a becsekkolás után elfoglaltuk szobáinkat. A hotel amolyan retróhangulatot árasztott, mintha megállt volna az idő benne:) Egyszerűen berendezett, tiszta szobák. Az ellátást a kategóriához képest (kétcsillagos hotelről van szó) igen jónak találtunk; bőséges büféreggeli és háromfogásos menüválasztásos vacsora. A vacsoránál mindig szerepeltek az étlapon a tenger gyümölcsei, különféle halak, languszta, rák vagy éppen polipsaláta… Ugyanúgy a helyi illetve katalán konyha remekműveit is megkóstolhattuk.

ANDORRÁRÓL RÖVIDEN

Mielőtt rátérnék Grandvalira bemutatására, egy kicsit had írjak Andorráról. Andorra a Pireneusok szívében, Spanyolország és Franciaország közt terül el. 468 km2-es területéven kétségtelen, hogy elbújhat az osztrák vagy éppen a svájci Alpok mögött, de ami a sípályák területét illeti az országhoz képest, kétségtelenül világelső! Sokan szokták viccesen megjegyezni, miszerint Andorra nem áll másból, mind a fővárosból és két síparadicsomból. A pireneusi hercegség hivatalos nyelve a katalán, de a szomszédos országok miatt a spanyolt és franciát is széles körben beszélik. Fizetőeszközként az eurót használják, érdekes, hogy az országnak sohasem volt saját fizetőeszköze; az euró bevezetése előtt a spanyol pesetát és a francia frankot használták. A Hercegség adóparadicsomnak számít, emellett vámmentes övezet, így a különféle árukat; alkoholokat, dohánytermékeket, parfümöket sokkalta kedvezőbb áron vásárolhatjuk meg. A parfümárak nem egyszer 40-50%-al a magyar árak alatt vannak!

GRANDVALIRA

Grandvalira egy viszonylag új keletű dolog, hiszen 2003-ben egyesültek egymással Pas de la Casa-Grau Roig és Soldeu-El Tarter síterepek. Bár a két síparadicsom már korábban is összefüggött, de mindegyikhez külön bérletet kellett váltani ! Grandvalira létrejöttével ez megszűnt, és így megalkották Andorra és egyben az egész Pireneusok legnagyobb síközpontját, amit már mellesleg Barcelona külterületén is hirdetnek a táblák.

Grandvalira – technikai adatok, jellemzők, címszavakban

• Völgyállomás: 1300 m
• Hegyállomás: 2640 m
• Szintkülönbség: 1340 m

Kezelt pályák összhossza: 193 km, ez összesen 110 sípályának felel meg, ebből:

• 18 zöld
• 22 kék
• 32 piros
• 22 fekete

Funparkok, boardercross pályák

• Három funpark minden tudásnak; El Tarter, Grau Roig és Pas de la Casa
• Kettő boardercross pálya Soldeuban és Pas de la Casán
• Két Mickey Snow Club; izgalmas erdei pályák mesefigurákkal

Felvonók

A felvonók összkapacitása 100 400 fő/óra, összesen 66 feljutási lehetőség közül választhatunk, ebből:

• 1 Funitel
• 3 kabinosfelvonó
• 15 levehetőszékes ülőfelvonó
• 15 fixen rögzített ülőfelvonó
• 25 húzófelvonó, oroszlánrészük gyakorlólift
• 7 varázsszőnyeg

Hóágyúk

Több, mint 1080 hóágyú garantálja a feledhetetlen síélményt.

Egyéb érdekességek

• Hét síiskola helyszín 450 oktatóval
• Öt pályaszéli kórház az öt fontosabb szektorban (Porte des Neigesen és Encampban nincs).
• Saját mentőhelikopter, ami mindig a síterepen tartózkodik
• 75 állandó alkalmazott gondoskodik minden egyes nap a biztonságról, pályákon és azokon kívül
• 37 étterem és büfé a hegyen
• 14 parkoló a pályáknál, ebből négy fedett

Grandvalira összesen hét szektorból áll, ezek a francia határtól haladva a következők:

• Porte des Neiges
• Pas de la Casa
• Grau Roig
• Soldeu
• El Tarter
• Canillo
• Encamp

ISMERJÜK MEG KÖZELEBBRŐL GRANDVALIRÁT

A síparadicsom szervezettsége példaszerű, az embernek az az érzése, hogy lépten-nyomon mindenhol jelen van az általam csak GV-feelingre keresztelt érzés. GV égisze alatt működik az összes síiskola, a liftesek ruhája is ugyanaz GV felirattal. De a pályaszéli éttermekben is GV-és poharakban szolgálják el az üdítőket és a melegszendvicset is GV-és zacskókba teszik.

A pályák rendkívül jól kitáblázottak, egy-egy kereszteződésnél nem csak az szerepel az infótáblákon, hogy melyik pályát vagy liftet érhetjük el továbbhaladva/lekanyarodva, hanem az is, hogy az melyik szektorba visz. Egyébiránt minden szektornak megvan a maga saját színe, eképpen a felvonók völgyállomása is hol rózsaszínre, hol zöldre van festve, függően attól, hogy melyik szektorban foglal helyet. Továbbá a lifteknél feltüntetik, hogy azok hova visznek, illetve melyik szektorok között jelentik az összeköttetést. Meglehetősen sok helyütt találhatunk pályatérképeket is, ahol az adott tartózkodási pontunkat is szerepel. Egyedül a pályatérkép lehet néhány helyen kissé csalóka, mivel némely pálya, ami a térképen lejt az a valóságban emelkedik, vagy úgy is fogalmazhatok, hogy a másik irányba lejt. Igaz ez csak első pillantásra megtévesztő, de miután szemügyre vesszük a magasságokat rögtön világossá, válik, hogy melyik is a helyes irány.

Gasztronómia katalán módra

A pályaszéli éttermek, büfék nagy része is egységes, ún. Xiri Xuca névre kereszteltek. Önkiszolgáló snackbárokat, gyors éttermeket és a hagyományos értelemben vett éttermeket egyaránt találunk. Számomra üdítően hatott, hogy végre nem holmi osztrák sramli zene szól a hütték mellől, hanem igazi, pörgős, fiatalos zene. Több helyütt dj-k keverik a zenét az Andorra Sound projekt keretében, ezzel egy felejthetetlen hangulatot teremtve, amit nehéz szavakba önteni. Az éttermekben szinte alig kapni alkoholt, inkább a különféle ásványvizek és üdítőitalok dominálnak. Ennek megvan az az óriási előnye, hogy nincsenek tele sem a hütték, sem az éttermek cirbolyafenyőpálinkától és egyéb hüttei szuvenírektől ittas emberekkel.

Az éttermek mellett italautomatákat is találunk, így aki nem akar leülni, kivárni a sort, esetleg még kicsatolni sem az némi aprópénz ellenében olthatja szomját, majd gyorsan tovább is suhanhat. Az árak inkább francia árfekvésűek, mintsem osztrákok, igaz 15 euróért igazi kulináris élvezetben lehet részünk, megkóstolhatjuk a helyi specialitásukat és nem holmi mirelit ételt kapunk asztalhoz. Ha nem szándékozunk ennyit költeni, akkor számunkra a Xiri Xuca gyors éttermeit találták ki, ahol hat euróért már nagyon ízletes és laktató baguetteket kaphatunk.

Csodás havunk volt!

Essen szó dióhéjban az időről és a hóviszonyokról is. Megérkezésünk napján, hétfőn igazi téli idő köszöntötte csapatunkat, mínuszokkal és erős havazással. Másnap még délelőtt tartotta magát a havazás, majd szép lassan kitisztult, bár néhány kósza hózápor még így is előfordult. Szerdán ragyogó napsütés és mesterien kivasalt pályák fogadtak minket, egy igazi élmény volt ekkor a pályákat szelni. Délutánra ismét elkezdek tornyosulni a hófelhők és elkezdett havazni, ami a csütörtöki napon végig kitartott. Aznap hihetetlen jó minőségű és nagyon könnyű porhó esett le. Ilyenben talán még nem is síeltem… Pénteken mintha egy másik Világba csöppentünk volna; a csütörtöki télnek semmi nyoma; kék ég és kellemes hőmérsékletek fogadtak minket. Hasonló időt élvezhettünk a hétvégén is, igaz vasárnap már valami újból elkezdődött. A Coll de Blancon az erős széllökések szó szerint vitték le az embereket a pályáról, ilyet még síterepen nem éltem át. Lejjebb, az alsóbb régiókban már sokkal barátságosabb volt a helyzet. Még aznap este elkezdett intenzíven szakadni a hó és pár óra alatt annyi jött le az égből, hogy néhány snowboardos a pas de la casai utcákon deszkázott! Elutazásunk napján ismételten havas, télies arcával búcsúzott Grandvalira.

GRANDVALIRA ÉS AZOK A BIZONYOS SZEKTOROK

Ahogy korábban említettem, a síparadicsomot szektorokra osztották. Minden egyes szektorból becsatlakozhatunk a rendszerbe. A következőkben a szektorokról írok, érdemes magunk elé venni egy grandvalirai sítérképet, így jobban követhetők és értelmezhetők lesznek az alábbi sorok.

Porte des Neiges

Porte des Neiges a legfiatalabb szektor, hiszen alig van pár éve, hogy létrehozták. A szektort a hatüléses Estany és két lejtő; a kék Amateur és a piros Union , továbbá egy szőnyegfelvonó alkotja. Ez az egyetlen olyan szektor, ami már nem Andorrában, hanem Franciaországban fekszik, és a közeljövőben várhatóan fontos összekötő kapocs lesz Porte Puymorens felé, ami egy közelben fekvő francia síterep.

Pas de la Casa

GV legmagasabban fekvő és egyben leghóbiztosabb része, úgy is fogalmazhatnánk, hogy rendszerint itt kezdődik, és itt végződik a szezon. A völgyből tengernyi üléses indul a hegy felé; két, négy és hatszékesek egyaránt. Igen széles kezdőpálya is található húzóliftekkel és varázsszőnyeggel. Egyébként ennyire (újra)kezdőbarát síterepet még nem láttam, hiszen minden szektorban nagyon jól kiépített kezdőrészeket találunk, így bárhol is csatlakozunk be a rendszerbe, mindenhol nagyszerű tanulópályák lesznek a kezdő síelők számára. Továbbá igen példaértékű az, hogy szinte minden egyes felvonónál, de még sokszor a pályák mellett is szemeteseket állítottak fel! Ezt a szokást jó néhány síközpont átvehetné! A kedvenc pályáim a kék Isards, és a piros Llac illetve Gavatxa voltak ebben a szektorban. Az Isardson embertelenül jót lehetett carvingolni, ráadásul fekvése is mesebeli. A piros Llac és Gavatxa szintén igen jó carvingozhatósága miatt lopódzott be a szívembe.

Grau Roig

Pas de la Casa után következő szektor, ismételten jobbnál jobb lesiklási lehetőségekkel. A Pioletnél mesébe illő kezdőpályákkal, amikhez a rövidebb húzófelvonókon kívül ülésesek visznek fel. A szektorok közül itt találjuk a legjobban kiépített kezdőrészt, a másik egyébiránt a már El Tarterben fekvő Riba Escorxada; de erről majd később. Ahogy a többi szektorban, így itt is ülőfelvonókkal érhetjük el szinte az összes lejtőt. Azonban a Montmalús alatt elterülő két pályához, nevezetesen a középnehéz Montmalúshoz és a nehéz Granotához egy Poma tányérosfelvonó húz fel minket. Az itteni pályák tetején a csodás cirkuszvölgy; a Circ del Collels látványa fogad minket. Kissé feljebb a közel 2800 m magas Montmalús tornyosul, ami kedvelt sítúrázó hely. Egyszóval húzófelvonó ide vagy oda, de megéri a „fáradtságot”, illetve gondoskodik arról, hogy a sok felfelé libegéstől ne kényelmesedjünk el :)

Míg Grau Roig, Pas de la Casa felé közelebb eső oldalán megannyi felvonó áll rendelkezésünkre, addig a szemközti oldalon mindösszesen egy; a négyüléses Cubil, ami az összeköttetést is jelenti Roig következő hegyoldala és Soldeu között/felé. Itt a Cubil mellett öt lejtőn csúszhatunk vissza, köztük két feketén. Számomra a favorit a Pix Baix del Cubil hegy alatt kígyózó Camí de Pessons volt. A pályatérképen pirossal jelölt pálya a valóságban inkább kék, bár kétségtelen, hogy a felső részén még a fekete Mirador lejtőjén szükségeltetik lejönni, de utána már egy igen kellemes, utazós rész következik, ami a Pessons étteremnél vált át egy lazább carvingpályába. S miért lett ez a favorit? Természetesen nem a technikás mivolta miatt, de fekvése egyszerűen lenyűgöző.

A Cubil túloldalán két egymással párhuzamosan futó felvonót; egy tányérost (ami ottjártunkkor nem üzemelt, igaz erre nem is mutatkozott szükség) és a négyszékes Llac del Cubilt találjuk. Ezek mellett öt sípálya fut, amiből négy a Llac del Cubilhoz vezet, vagyis a vele megegyező nevű libegő aljához, és a már másik hegyoldalon illetve egyben már a Soldeu-i szektorban futó négyszemélyes Enradorthoz.

Soldeu

Amennyiben a Funicamphoz szeretnék jutni, vagy esetleg az Enradort melletti sípályákat kipróbálni, akkor mindenképpen ezt az ülőfelvonót válasszuk, illetve a Cubil oldaláról hozzá futó lejtőket. Ha nem, és gyorsabban szeretnénk Soldeuba jutni, úgy a Sérrat Pínoson tehetjük ezt meg. Bár a pálya viszonylag kellemes pirosnak számít, időnként azért komolyabb letörésekkel is szembetalálkozhatunk, így a kevésbé magabiztosabb síelőknek inkább a másik, fentebb már említett variáció ajánlható. Ott is elsősorban a kék L’avi lejtő. A Sérrat Pínóson leérve a Pla de les Pedreshez lyukadunk ki, ahonnan két hatüléses felvonó szállít minket tovább. A Pla de les Pedres Grau Roig-al, ahogy azt már a neve is sejteti Grau Roig felé mehetünk vissza, illetve ez visz fel a Funicamp végéhez és a rövid négyszékeshez, a Colibríhez egyaránt.

A Pla de les Pedres Soldeuval a soldeui pályák rengetegében kalandozhatunk. Utóbbival a Solanelleshez érünk fel, ahonnan egyrészt továbbmehetünk, vagy visszacsúszhatunk a Pla de les Pedresre. A két „Pedres” felvonó közt hat sípálya közül is választhatunk. A Solannelesről választhatjuk az Obaga I és II piros pályákat, amiknek a bemenete meglehetősen meredek, inkább a feketével cimborál. Esetleg mehetünk az Obac Solánán is, ami az Obaga testvérekkel egyetemben a négyszékes Solanelles és Assalodors libegőkhöz visz minket. Míg a Solanelles vissza a nevével megegyező hegyre, addig a másik Soldeu és El Tarter között jelenti az összeköttetést. Ahogy korábban írtam, az összeköttetések mindenegyes felvonónál kiírva találjuk, így eltéveszteni nem lehet!

Az Assalodors mellett kiváló carvingpályák várnak minket, mint például a Marmota. Ez a libegő a Tossal de la Llosada csúcshoz visz, ahonnan felfedezhetjük El Tartert is. Amennyiben Soldeuban szeretnénk még maradni, úgy a fent említett libegők aljából induló Fura és Obaga könnyű pályákon indulhatunk tovább, mindkét pálya a hatszékes Solanához vezet minket, igaz a Furáról lekanyarodhatunk az Espiolets tányéros felé, amivel elérhetjük Soldeu Espioletsre keresztelt részék, ahol kitűnő kezdőpályákat hoztak létre. A Solanales hatülésesét azonban gyorsabban is elérhetjük; ebben az esetben a Solanellesről a Serra de les Solanneles, majd ezt követően a Serrat de la Posa lejtőt választjuk. Érdemes a Solanával is felmennünk, hiszen itt is nagyszerű carvingpályákon karcolhatunk, így az Óson vagy a Ducon, a teljesség igénye nélkül.

A Óson továbbhaladva felfedezhetjük Soldeu alsóbb részeit, amik már a fahatár alatt fekszenek. Itt az Ós ill. Bos Fosc kék pályákat leszámítva középnehéz és nehéz lejtőket találunk. Mindegyiknek nagyon jó a vonalvezetése, és valahogy ezeken szinte alig lézengtek az emberek. Itt két pályát ajánlanék; a fekete Slalom és a piros Torralardona; utóbbi a közepétől nagyszerű carvingolásra is. Soldeu aljából egy hatülésessel és egy nyolcfős kabinossal mehetünk vissza az Espioletsre, ami amolyan középállomásnak tekinthető ebben a szektorban. A szektor aljában fekszik a hatalmas Hotel Hermitage. A kabinos felvonót és egyben a szobákat a hotelben közlekedő személyszállító liftekkel érhetjük el, így nem szükséges semmit sem gyalogolni, lépcsőzni.

El Tarter

Az Espioletsről továbbhaladhatunk Riba Escorxada irányába, ami El Tarter középállomása. Itt Espioletshez hasonlón gyakorlópályák és kezdőliftek, továbbá síiskola, síóvoda található. Tovább természetesen éttermek és fast food önkiszolgálók. Ribáról El Tarter völgyállomására két sípályán juthatunk le; az egyik a toronyiránt vezető fekete Aliga, míg a másik a kellemesen kanyargó Esquirol, aminek személyében egy újabb nagyszerű carvinglejtőt ismerhetünk meg. A völgyből két felvonó, a négyüléses Tarter és a 10 fős Tarter gondola szállítja fel a téli sportolókat újra Ribára. Soldeuhoz hasonlóan itt is jobbnál jobb tree skiinges útvonalakat fedezhetünk fel az alsóbb részeken.

Ribáról két libegővel is továbbbarangolhatunk, a hatüléses Tosa Espioletssel megannyi feketepályát fedezhetünk fel, és mellékesen El Tarter funparkját is. Feltehetően ez Grandvalira egyetlen olyan síliftje, amitől összesen hat feketepálya indul ki! A többi három könnyű és középnehézségű lejtők.

A Tosa Espioletsről jobbra egy újabb felvonó visz a magasba, méghozzá a hatszékes Llosada, szintén gyönyörű pályákat szolgál ki, így a két kedvencet; a Guineut és a Miquelt. E felvonó segítségével kerekedhetünk fel Canillo felé. De mielőtt átmennénk Canilloba mindenképpen említést érdemel, hogy a Riba fölött magasodó Pic d’Encampadánán catskiingre, magyarán ratrak sízésre és hódeszkázásra nyílik lehetőség. Felérve a Llosádával, hasonlóan az összes hegyállomáshoz, kereszteződéshez megannyi irányba mehetünk tovább. Canilloba a Llosada tányéros mellett futó Oreneta és Teixó lejtőkön juthatunk el.

Canillo

Miután a fentebb említett pályákon sikeresen lecsúsztunk a négyszemélyes Els Clots libegőt kell választanunk, ami már a Canilloban fekvő Portellára szállít minket. A Portelláról két módon is lejuthatunk Canillo alját jelentő El Fornra. Vagy választjuk a canillói feketét, a Gaigot, esetleg a kék Rossinyolt. A Gaig a bemenetnél egy igazi nehéz pálya képet mutatja, amit még tetőz a mellette tornyosuló, szinte függőleges sziklafalak látványa. Mellesleg a kilátás sem utolsó Canillora. Számomra itt a Rossinyol tűnt a legkedvesebbnek, egy igen szép carvingpálya, nagyszerű vonalvezetéssel, csodálatos fekvéssel.

Leérve a lejtőkön a két négyüléses aljában találjuk magunkat. A Portellával visszamehetünk a szektor tetejére, illetve tovább El Tarter felé. A másik libegővel, a Juniorral feljutunk a canillói kabinos végállomásához, illetve a síiskolához és éttermekhez. Előtte azonban érdemes egy kis kitérőt tenni, ugyanis a lejtők aljában, a fenyők takarásában pompás ki tó bujkál, ami kristálytiszta vizével és a benne tükröződő hófedte hegyekkel szép látvány.

EGYÉB SPORTLEHETŐSÉGEK

• 1 sífutópálya
• 7 hótalpas túraútvonal
• 3 kutyaszánhúzó pálya
• 2 motoros szán útvonal
• 1 siklóejtőernyő indulási pont
• 2 helikopter le-, és felszállópálya
• 1 jégrally pálya

Feltétlen érdemes megemlíteni azt, hogy Andorra azon kevés európai országok közé tartozik, ahol lehetőség nyílik a heli sízésre! Mi nem próbáltuk ki, talán majd legközelebb! Mindenesetre az ára igen pénztárcabarát!

Ezenkívül érdemes ellátogatnunk Andorra nagyobb és ismertebb élményfürdőibe is, különösen a fővárosban található Caldeába, ami Nyugat-Európa legnagyobb hegyi-élményfürdője. Különlegességét a megannyi szolgáltatáson kívül a látványos esti showműsorok is fokozzák. Pas de la Casán is található egy modern külsőbe öltöztetett hatalmas sportcentrum, ahol többek között uszodát, fitness termet, szaunákat találunk.

APRÉS SÍ ÉS AZ ÉJSZAKAI ÉLET

Grandvalirán tengernyi söröző, étterem és szórakozóhely várja a kikapcsolódni, bulizni vágyókat. Mi csak a pas de la casai éjszakai életbe kóstoltunk bele, így erről írnék. Pas de la Casán kínálatában jó néhány diszkót sorakoztat fel, voltaképpen minden stílusban, így mindenki megtalálhatja a számára leginkább illő helyet. Az éjszakai élet inkább éjfél körül kezdődik. Az addig szinte kihalt és csendes utcákat fiatalok tömegei lepik el, akik az egyik helyről a másikra vándorolnak (belépő rendszerint nincs). A diszkókban inkább egy fele kezdődik az igazi ereszd el a hajamat, ahol mi voltunk (Bilboard) ott kb. hajnali kettőre telt meg a hely.

Bilboardban elsősorban populáris elektronikus zenét játszanak, ottjártunkkor éppen egy ibizai dj pörgette a lemezeket. Az italárak elfogadhatóak, egy bacardi-cola 4,50 eurót kóstál. További szórakozóhelyek Pas de la Casán, a teljesség igénye nélkül: KSB, Underground, Crack. Több helyen happy hours is van, azaz egyet fizet kettőt kap akció, rendszerint délután öt és este nyolc óra között.

BEUTAZÁS

Hazánkból a leggyorsabban légi úton juthatunk el Andorrába, így akár fapados légitársaságokkal is. Itt jegyzem meg, hogy amikor ezeket a sorokat írom még egyetlen fapadosnak sincs olyan árajánlata hazánkból és a környező országokból, amibe benne foglaltatna a sí/snowboardfelszerelés. Ezért náluk külön díjat számolnak fel, ami irányonként értendő, tehát –feltételezve, hogy átszállás nélkül utazunk- kétszer is fizetni kényszerülünk. Néhány légitársaságnál – ilyen az Austrian Airlines is- viszont már benne van a repülőjegy árában! Célreptérnek célszerű Barcelonát, esetleg a franciaországi Toulouse-t választani. Mindkettő repülőtér hasonló távolságra fekszik Andorrától.

Innen többféleképpen is elérhetjük a Pireneusoki hercegséget. Egyrészt választhatjuk a menetrendszerint közlekedő buszjáratokat, amik Andorra la Vellába, azaz a fővárosba visznek. A retúr útra 65-70 euróval számoljunk. Azt viszont feltétlenül vegyük számításba, hogy ezek a buszok rendszerint csak a fővárosig közlekednek, ahol át kell szállnunk egy újabb buszra, ami a kívánt településre visz minket. Mivel az andorrai buszok késő este, éjjel nem közlekednek (kivétel a főváros környékén), így az is lehet, hogy taxit kell igénybe vennünk. Pontos árakról, menetrendekről a „Hasznos linkek” alatt tájékozódhatunk.

Sokkalta kényelmesebb és természetesen gyorsabb, rugalmasabb megoldás, ha autót bérlünk. Sőt nagyjából hasonló árban van egy főre levetítve, mind a buszos utazás! Autót megannyi társaságnál bérelhetünk, kis csapatunk a Europcarnál és a Solmar társaságnál bérelt kocsikat. Barcelonában bérautókat nyári gumikkal adják ki, tehát mindenképpen kérjünk hozzá hóláncot is!

SZÁLLÁS

Ahogy korábban említettem a pas de la casai Bell Roc hotelben volt a szállásunk. A hotelt mindenkinek nyugodt szívvel ajánlanám, pontosabban ajánlottam volna, ugyanis távozásunk után be is zárt a hotel. Azt, hogy mindez végleges a szállodavezető még nem tudta megmondani, mindenesetre nagy kár érte, hiszen valóban mindent megtettek a vendégért.

A reggeli bőséges volt többféle joghurttal, müzlivel, gyümölcsökkel, mini baguettekkel, croissant, három-négy féle felvágott, sajt, méz, lekvárok. Italnak tej, háromféle gyümölcslé továbbá kávé. A vacsora háromfogásos és menüválasztásos, mindegyik fogáshoz nagyjából öt-öt étel tartozott, ami elsősorban a helyi és katalán konyha remekműveit tartalmazta, tenger gyümölcseivel egyetemben. A szobákat mindennap takarították! Mindez egy kétcsillagos hotelben. Nem tudom, hogy minden hasonló kategóriájú hotelnél ilyen a kiszolgálás Andorrában, de ha igen, úgy nyugodtan foglalhatunk.

Természetesen azért olyan könnyen nem ment a szállásfoglalás, lévén azt hosszas, vagy jó másfélhetes "gúglizás" és böngészés előzte meg. Kétségtelen a tény, miszerint igen sok oldalon, portálon találunk andorrai szállásokat, de az árak sokszor kissé magasak, és alapjában véve inkább a nyugati pénztárcát célozzák meg, mint sem az átlag magyart. Általánosságban elmondható, hogy minél inkább feljebb megyünk, és közelebb vagyunk a pályákhoz, annál inkább drágább árakkal találkozhatunk. Eképpen sokszor igen barátságos árfekvésű szállásokat találunk Encampban, de ugyanaz már nem feltétlen mondható el Soldeu és Pas de la Casa esetében. Sőt! Bármilyen furcsa, de a fővárosban fekvő négycsillagos hotelek árai sokszor megegyeznek a kétcsillagos pas de la casai hotelokkal!

Nyilván itt dűlőre kell jutnunk; mi is fontos nekünk; a fényűzés vagy közel lenni, mondhatni egy hógolyódobásnyira a pályáktól. Természetesen a kettőt kombinálni is lehet, hiszen vannak pálya melletti elegáns hotelek is, például a soldeui Hermitage. Pénztárcabarát árakkal jellemzően az elő és utószezonban találkozunk, de szezonban is többször vannak a hoteleknek akciói! Több szállás ún. csomagot kínál, amiben már a síbérlet is benne foglaltatik

Érdemes a spanyol utazási irodák ajánlatait is böngészni, amik nem egyszer igen pénztárcabarát csomagokat kínálnak. A spanyol utazási irodákat a nevasport.com "Viajes" (=utazás) menüpontja alatt találhatjuk. Itt is elsősorban az egyik legnagyobbat, a Ski-Kamelt ajánlanám. Továbbá érdemes megrendelni az andorratoerisme.com oldalról a brossurát, amiben többek közt igen sok szállás közül választhatunk.

TIPP: VALLNORD KLUBKÁRTYA

A Vallnord klubkártya különféle kedvezményekre jogosít Andorrában; a partnerüzletekben olcsóbban vásárolhatunk, az éttermekben kedvezőbben kóstolhatjuk meg az andorrai konyha remekműveit, néhol ajándék bort, kávét kapunk. Az Anyós Wellnesparkba fél áron juthatunk be! Az Avis autókölcsönzőnél akár 50 % kedvezményt is kaphatunk a bérelt autók árából! Ahogy a kártya neve is mutatja megannyi kedvezményt vehetünk igénybe a Vallnord sírégióban; kedvezőbb szállások, olcsóbb bérlet vagy éppen a síiskolánál spórolunk meg vele eurókat. A klubtagsági igénylése teljesen díjmentes és nem jár semmiféle kötelességekkel. Mi is rendeltünk, a klubkártya pár nap alatt megérkezett Andorrából!

HASZNOS LINKEK

Általános turisztikai oldalak

• Andorramania sok webkamerával

Andorrai síelés

• Heli síelés Andorrában