Sível a Csóványosra - túrasí beszámoló

A Magyarországi Kárpát Egyesület jan. 17-18-ra hirdette meg "hófakasztó/hónövelő" túráját, de szombatra csak kiadós esőt ígért a Meteorológiai Intézet, ez sok túrázót elriasztott. Egy kedves meteorológus ismerősöm azonban megsúgta, hogy az eső a magasban át fog menni havazásba. Ebben bízva néhány tántoríthatatlan síző barátommal együtt léccel vágtam neki a túrának, amelynek a végcélja a hazai sízők "Jóreménység-foka" "a bűvöletes Nagy-Hideghegy" volt. A 700 m magasan fekvő taxi rétre fölérkezve kellemes csalódás fogadott, a hivatalos hójelentésben szereplő 5 cm helyett annak vagy duplája, ráadásul kitűnő, firn jellegű, tömör hó borította a turistaháztól induló síutakat. Megszületett a döntés, irány a Csóványos. Hárman túrasível, ketten futóléccel indultunk a 930 méter magas csúcs megmászásának. A kék X síúton, majd a kék + turistaúton, szűrt napsütésben 20 perc alatt kényelmesen felértünk a régi sísánc alatti "Rakodó"-hoz (780 m), onnan viszont nem a rövidebb, de meredekebb országos kék (és piros X) jelzésen, hanem a Hangyásbérc északi oldalában vezető piros háromszög jelzésen folytattuk utunkat. Az úton ennél jobb havat nem is kívánhattunk volna: ha friss, nagy hó lett volna, belesüppedve nehéz lett volna a haladás, ezen a kemény, gyors, de nem jeges havon viszont az enyhe emelkedés ellenére szinte suhantunk. Útközben remekül látszott a hideghegyi "nagy északi" pálya fehér csíkja - egyelőre még sízők nélkül. Néhány remek kilátópont és a Spartacus forrás érintése után hamarosan előttünk magasodott az Oltárkő tömbje, remek helyszínt kínálva a fényképezéshez. Fölöttünk ekkor már süvített a délnyugatiról északnyugatira forduló front szele, de a védett völgyben csak a hangját hallottuk. Azt reméltük, hogy délutánra meghozza a havat. Néhány kidőlt és évek óta az utat keresztező fán átgázolva elértük a Bányapuszta és a Fekete-patak völgye felől érkező kék háromszög jelzést. Ezen a kissé meredekebb úton továbbra is könnyen lehetett haladni, és alig tíz perc múlva elértük a Magosfa és a Csóványos közötti nyerget, az itt haladó piros (és zöld) vonal jelzést. Ezen még vagy húsz perc kapaszkodás a sível és hirtelen ott szürkült előttünk a Csóványos csúcsán álló kilátótorony tömbje. Két órát sem tartott a vagy nyolc kilométeres, 250 m szintkülönbséget legyőző út. Léccsatolás következett és az itt már viharos szél ellen siettünk be a kilátótoronyba. Ennek alján a vártnál kevesebb szemét és tükörjég fogadta a vándorokat. Fölkapaszkodva a vaslétrán azon bosszankodtunk, hogy még 930 méter magasságban is dühöng a barbárság, a fényt beengedő kis ablaknyílások vastag üvegét - ahol csak hozzáfértek - vandál kezek kitörték. Pillanatnyi rosszkedvünket azonban elfújta a torony csúcsán elénk táruló panoráma: délnyugatra a Naszály masszív tömbje, nyugatra a Duna ezüstös csíkja, körbeölelve a Szentendrei szigetet, körös-körül pedig zúzmarával borított erdős csúcsok, köztük mély völgyek. Az idő nem engedte, hogy sokáig gyönyörködjünk, inkább bebújtunk a torony menedékébe és ott haraptunk valamit, míg egyik társunk félig kiszakadt síkötését javítgatta - szerencsére eredményesen. Kis lesiklással emlékeztünk meg a 94 éve, itt, a Csóványos és az akkor még álló nyirjesi kastély között rendezett első börzsönyi síversenyről és elhatároztuk, hogy javasoljuk a Síszövetségnek, jövőre a február 20-i, 95. évfordulóról a helyszínen emlékezzen meg. A csapat kétfelé vált, Galgóczi Csaba, Mályi Józsi és Tényi Gyuri az országos kéken, a legrövidebb, de az elején szűk és meredek úton indult visszafelé, hogy körút legyen a túrából, Zsömböly Péterrel pedig az idevezető, egyenletes lejtésű utat választottuk, hogy élvezzük a lefelé siklást. Szűk másfél óra alatt szerencsésen visszaértünk a taxi menedékházba, a hosszabb utat választók alig tíz perccel később. Mindenki elégedett volt, mert megúsztuk a beígért esőt, és végig élveztük a jó havat, amire azért még mi sem számítottunk. Az egyik tanulság az, hogy a hójelentésben nem a centiméterek számítanak, hanem a pályákon, utakon található hó minősége és jellege. A másik pedig az, hogy aki télen havat keres, az talál - itthon is!