Az idei Cannes-i Filmfesztivál nagy kedvence volt a fiatal svéd rendező, Ruben Östlund sífilmje. A Lavina a francia Alpokban játszódik: a szikrázóan porzó hónak, a napsütésnek, a ragyogóan kék égnek és a monumentális hegyeknek pont akkora szerep jut a filmben, mint az előterükben kibontakozó emberi történeteknek.
A Lavina valóban fehér holló, méghozzá a legjobb fajtából. A síparadicsomi helyszínnel játékfilmen ritkán ábrázolt világot mutat be: Östlund korábban sí-dokumentumfilmeket rendezett, ezért mestere a téli táj, a gyors mozdulatok és a drámai hegyláncok fényképezésének.
A film egyszerre hihetetlenül vicces és komoly: az elmúlt évek skandináv filmjeiből megismert fekete humorral, parádés párbeszédekkel, helyzet- és jellemkomikummal egyaránt szórakoztató moziban mély kérdésekről is szó esik.
A jómódú, kisgyerekes család azért utazik az Alpok egy méregdrága síhoteljébe, hogy végre együtt töltsön egy kis időt. Mindkét szülő magas beosztásban dolgozik, cuki gyerekeik pedig iPad-függők (akárcsak papájuk, bár ő inkább a mobilját nyomogatja állandóan). Ideje tehát egy kicsit egymásra is figyelni. Nagyon jól is indulnak a dolgok, de az út második napján mindent feldúl egy lavina. Először azt hisszük, a hóomlás igazi és mindenki nagy veszélybe keveredett: az anya testével védelmezi két gyerekét, miközben férje után kiabál, aki viszont… Nyúlcipőt húzott, egyedül telefonját kapta fel, és családját hátrahagyva menti a bőrét.
A lavina végül semmiféle kárt nem okoz, illetve fizikai kárt nem: a család harmóniája azonban megbomlik, az apa önmaga előtt is próbálja mentegetni viselkedését, az anya meg láthatóan egyszerűen képtelen elhinni, hogy a férje, gyermekei apja - ne szépítsük - gyáva és önző ember, aki csődöt mondott.
A síút további napjaiban megpróbálják kibeszélni problémáikat, néhol sírós, máskor meg igen komikus jelenetek során, barátok és más síelők bevonásával.
A filmet Cannes-ban az Un Certain Regard szekcióban vetítették, ahol a magyar Mundruczó Kornél kutyás filmje kapta a fődíjat, de Östlund sem tért haza szobrocska nélkül: ő a zsűri díját vehette át a Lavináért, amelyet a filmes szakma több képviselője és a közönség azóta is Cannes legjobb filmjeként emleget.
A Lavinát feltétlenül érdemes megnézni mindenkinek, aki szereti a síelést, de a humor és az emberi kapcsolatok sem hagyják hidegen. Ráadásul a filmmel remek nyereményekre is esélyünk lehet: kétszemélyes franciaországi síutat lehet nyerni. A részletek hamarosan kiderülnek itt a síelők.hu-n!
Keresés
3 cm
