Miközben a hegy déli oldalán a barátságos sícentrum foglal helyet, javarészt kényelmes pályáival, addig a hegy másik oldala, az Unterberg Nord (Észak-Unterberg) merőben más arcot mutat és egy igazi kihívás minden jó síző és snowboardos számára.
Leggyorsabban a parkolóból induló síbuszokkal juthatunk fel; pár euró ellenében. Aztán a Gipfellift csákányosaival tovább a csúcsra. Ha nem akarunk síbérletet váltani, akkor marad a gyaloglás. Igaz a kb. 250 m-es szintkülönbség a középállomástól nem olyan megterhelő. Az más kérdés, hogy utána vissza kell valahogy jutni, ezért kényelmesebb megoldásnak az tűnik, ha az északi oldalon, lenn a völgyben hagyjuk (legcélszerűbb Annental határában leparkolni) autónkat és így indulunk a csúcs felé. Amennyiben nem túrasível kelünk útnak, úgy érdemes hótalpakat beszereznünk.
Lesiklásunk során 600 méter szintkülönbséget ereszkedünk, és ezt nagyjából egy 1000-1200 méter hosszú szakaszon. Már az adatok is sejtetik a lejtő tekintélyes meredekségét. A legkritikusabb pont a Geißrücken felső része, ami helyenként sziklafalakkal és facsonkokkal tarkított. Itt bármiféle hiba megengedhetetlen, egy esetleges esés csúnya következményekkel járhat. Ha túl vagyunk ezen a részen, kicsit fellégezhetünk, mivel a sziklás és meredek passzázst egy barátságosabb, laposabb szakasz követi.
Az utazós rész után ismételten keményebb arcát mutatja a hegy, végül a Hansjörggrabenon keresztül Annental felé egyre enyhébb formát vesz fel a terep és kis idő után el is érjük autónkat; amennyiben itt parkoltunk le.
A lesiklást a felső rész meredeksége miatt csakis tapasztalt téli sportolóknak ajánlható. Kevés hó esetén inkább válasszunk más helyet, ugyanis a felső rész a sziklák és a facsonkok miatt részben síelhetetlen, illetve fokozottan veszélyes.
Keresés
A határtól mindössze 70 kilométerre elterülő Unterberget Kis-Kanadaként is nevezik a helyiek. Nevét a táj érintetlensége miatt vívta ki. A hatalmas fenyőerdők rengetegét itt-ott vad sziklák szakítják meg.
25 cm
