Havas tavasz Zell am See-ben

Filzmooshoz és Arthurhaushoz hasonlóan akad szép számmal olyan síterep, ahol nagyszerűt erdőzhetünk a rengetegben. Csak utána kell járni, próbálni, tesztelni és vagy sikerül vagy nem.

Mi freeriderek egy kicsit olyan felfedező típusúak vagyunk. Ott állsz egy erdővel szemben, amit látsz ritkás-ligetes fenyők, igazán csalogatóak.

Mész vagy maradsz? Továbbállsz? Nos, könnyen lehet, életed egyik legjobb szűzhavazásodnak fordítasz hátat.

Mész? Megeshet, a környék egyik legsűrűbb fenyvesében lyukadsz ki és meredek-sziklás patakmedreken vergődsz át, mire a völgybe érsz. Sohasem tudhatod mi vár rád.

A „tree skiing” soha nem magashegységi környezet, amit sokszor könnyedén belátsz a felvonóról, a pályáról, egy kiálló szikláról. Ha be is látod az erdőt, amikor betérsz a fák közé elnyel a rengeteg, azt hitted tudod merre mész, de valójában minden fa ugyanolyan.

Zell am See Saalbachhoz hasonlóan remek lehetőségeket tartogat, bár kétségtelen Saalbach nagyságából adódóan gyorsan megnyerné a versenyt. Ezen az április héten napról napra üresebb lett Zell, a pályán kívüli erdők még inkább.

Április 2. Irány fel a Schmittentalból a nagykabinossal. A csúcsra felérve a hegy északi oldala, nevezetesen a Kettingbahn hatüléses melletti ritkás erdők nagyszerű meneteket tartogatnak. A felvonónak köszönhetően gyorsan gyűjtetjük a mélyhavas kilométereket. A másik kedvenc a Hahnkopflift csákányosa, felérve először a pálya vonalát követjük, majd a kis faháznál a baloldalon letérünk.

Letérhetünk 100 méterrel előtte vagy utána is. A terep mindegyik esetben élményt tartogat; ritkás erdő sok-sok hóval és a meredekség is adott hozzá. Az egyik legjobb útvonal egy kis vadászházhoz vezet. Innen 5-10 perc sétával érhetjük el a pályát, majd azon a Kettingbahnt. Nincsenek magas sziklafalak, kidőlt fák és lejtőt meg-meg szabó patakmedrek; egyszóval zavaró tényezők.

Mégis ezen a napon nem a zelli klasszikusok vitték a prímet, hanem a TrassXpress kabinos alatti terület. A fahatár feletti részen a szélnek köszönhetően egyenetlenül oszlott el a hó, hol derékig jött, hol érezted a régi hótakaró keménységét.

Tényleg csak érezted, nem láttad, mivel idefenn köd uralta a tájat. Lentebb a köd feloszlott és a fenyőerdők oltalmába érve a hó is egyre jobb, mélyebb, egyenletesebb.

S sehol senki, te húzod elsőként a nyomokat. Az útvonal végén néhány perces mászás szükséges, ezután a fekete 14-eshez érünk ki, ami zárva van, és amikor egy „normál” sípályára esik a friss hó, az mondanom sem kell még inkább megemeli az élményfaktort.

Pár nappal később ismét visszatérek, ezúttal a Sonnenalm térségére, ahol ma, azaz április 6-án teszik utolsó köreiket a felvonók. Ennek megfelelően erősen világvége hangulat, ami ennyi hóval körületted még szürreálisabbá teszi ezt a napot.

A rövid csákányos melletti 25-ös freeride útvonalon telik a mai délután. Egy széles hegyoldal itt-ott fenyvesekkel megtarkítva. Megint csak én szelem a lejtőket, közben lágyan szállingózik a hó, ahogy én is lágyan szelem a puha lejtőket. Laza suhanás az áprilisi porhóban….