Pünkösdölés 3000 méteren

Május 20. szerda; Nyugat-Ausztriában megbénul a közlekedés, még a Brenner-hágón átvezető autópályát is lezárják, nemhiába, havas úton nehéz nyári gumikkal közlekedni. Egyik napról a másikra a nyár eleji alpesi táj téli arcát mutatja. Havas fenyőfák, hóborította rétek, fehérlő háztetők.

Pénteken elindulunk Kaprun felé, talán soha nem dolgozott ennyire kitartóan az ablaklapát, szorgosan küzd minden egyes esőcsepp ellen. A felhők mélyre ereszkedtek, sokat nem engednek látni a hegyi világból. Itt-ott, egy-egy résen fehérlenek a felsőbb szintek. Ezekben a napokban a gleccseren jóval több, mint 100 cm friss hó esett… A májusi hó aranyat ér!

A parkolók szinte konganak az ürességtől, magányosan járkálnak a kabinok, beszállunk. Halkan kopog az eső a kabinos oldalán, alattunk vízesés szalad tovább. A természet feléledt, kivirágzott, kizöldült. Minden olyan zöld, hogy szinte harapni lehetne a tájat.

Hamarosan elnyel minket a felhő, az esőt vidáman szállingózó hópelyhek egész hada váltja fel. Az első megállónál hamisítatlan téli világ fogad bennünket. Az erős havazás és a köd mindent belep, szépen, lassan a nagy fehérség kellős közepén találjuk magunkat.

Merre a le, merre a fel, merre a balra, merre a jobbra? Sokszor kudarcot vall a tájékozódás, így az alsóbb szinteken keresünk szerencsét. S találunk is, a Kristallbahn feletti részen enged szorításából a köd és egyre inkább kirajzolódnak a közeli lejtők és hegyek. A hó remek és csak mi vagyunk. A már lezárt Black Mambán haladunk tovább, a talajlátással itt-ott vannak gondok, de minden továbbra is élvezhető.

Később teszünk egy próbát a gleccseren, a Mauererlift kötélpályája elveszik a semmiségben és minket is körbevesz a nagy fehérség. Az oszlopok a pálya mentén adnak némi támpontot merre is van a lefelé. Megyünk lefelé, a hó idefenn különösen por, abból a jobbik fajtából.

Másnap kezdetben komor oldalát mutatja a hegy, aztán kék ablakok tűnnek fel, továbbállnak egy ideig a felhők s a napsütés kerül előtérbe. Végigmosolyogja az egész tájat, kacéran csillog-villog a hómezőkön.

Kacérkodásával mosolyt csal az arcunkra, Maurer, Ice Age és a többiek következnek szép sorjában. Hasítjuk a lejtőket, amíg lehet. Pünkösd hétfőjére az időjósok szép időt ígérnek, ami csak részben valósul meg. A felső részeken már nem olyan a hó – pályán kívül – kissé beszakadós, ezért próbálkozunk az Alpincenter alatt.

A felső szakasz után egyre élvezetesebb hó fogad minket, igaz az előző napok porhava helyett firnesebb az állaga. A lezárt Langwied pályán húzzuk az íveket, aztán délben búcsút intünk a hegytől. Találkozunk újra októberben.