A buckasízés két részre bontható, az egyik a szóló, míg a másik a duál. A szólónál egy versenyző van a pályán, míg duálnál két versenyző egymás mellett síel. A sport magjában minden benne van (sebesség, ugrás, fordulatok), ami izgalmassá és élvezetessé teszi, versenyző és néző számára egyaránt.
A mogulsízők feladata, hogy a kijelölt pályán lesízzenek. Ez így első hallásra nem tűnik valami megoldhatatlannak, de a lejtő megannyi buckákkal tarkított, melyek közül egyes buckák magassága eléri az 1-2 métert, ráadásul mindehhez hozzájön az is, hogy a sebességet is nézik, tehát a lehető leggyorsabban kell teljesíteni a pályát. Még ezeket is nehezíti a meredekség, a versenypályánál előírás, hogy minimum 32 fok legyen a lejtésszöge. Ha ez még mindig nem lenne elég nagy kihívás, akkor ott vannak a mogullejtő egyes szakaszain megépített két darab rámpa (ugratók), amin különféle légi mutatványokat kell a sízőknek bemutatniuk.
2003-ban új szabályok léptek hatályba, ami a korábbiaknál nagyobb szabadságot, mozgási teret engedélyez a sízőknek.
A pontok 50 %-át a versenyző technikai tudása teszi ki, tehát mennyire ura a helyzeteknek és mennyire laza a mozgása. A pontok 25 %-át jelenti a légi akrobatika, amit a két ugratón kell bemutatni, míg a másik 25 %-ot a sebesség adja. A versenyzők pontozását egy hét fős zsűri végzi.
A buckasízés másik, s egyben látványosabb válfaja a duál (kiesési rendszer). Itt két síző megy le egyszerre a pályán, természetesen egymás mellett. Ez a versenyszám sokkal pörgősebb, és ez bizony gyakorta óriási bukásokhoz vezet, de ugyanakkor számtalanszor lehet részünk az eddigi legfantasztikusabb menetekben is. A szabályok és a pontozás itt is ugyanaz, mint a szóló részénél, tehát a célvonalon elsőként áthaladó síző nem feltétlenül jut tovább.