Zdiar, Magas Tátra - egy ismerős síterep

Jobb, ha már az elején elárulom, hogy mindig is elfogult voltam ezzel a völgyben hat kilométer hosszan elnyúló faluval, amelyet kevéssé csúfít az előző rendszer "építészete" és szerencsére a közelmúlt katasztrófái is megkímélték.

Közvetlen a főút melletti síterepe (Strednica) a csodás sziklák alatt terül el, és szinte megszólalásig hasonlít Donovaly lankásabb részére, Zahradistére. Az is közös, hogy a síterepet ugyanaz a cég, a Park Snow üzemeltette mostanáig. A hírek szerint a mostani idénytől az önkormányzat üzemelteti újra. A pályák nehézségében és hosszában teljes a hasonlóság, de itt még nincs ülőlift és a kiszolgáló infrastruktúra sincs azon a szinten.

Mi magyarok régen nagyon szerettük ezt a pályát, a helyiek magyar pályának is nevezték. Egyrészt, mert igencsak szép tömeget alkottunk itt valaha, másrészt pedig a terep nehézsége is csak a hazai viszonyokon edződött honfitársainkat teszi próbára. Ebből is kiderül, hogy a síelés alapjait elsajátítani ideálisnak tűnik. Sőt, vegyük azt is figyelembe, hogy a falut beborító hideg levegő egész télen megtartja a lehullott havat, gyakran az áprilisi síelés is garantált. Erről egyébként saját szemünkkel is meggyőződhetünk a webkamerákról, a tavalyi szezonban jobbára csak üres pályákat lehetett látni, de ez javarészt a kissé drága bérletnek volt köszönhető.

A faluban rengeteg panzió található és néhányan a hátsó udvart sípályává alakították át, normális korongos vagy csákányos felvonókkal. Némelyik pálya mind meredekségben és hosszúságban olyanra sikeredett, hogy egy jó ideig kihívást jelenthet bármelyik abszolút kezdőnek vagy gyerekcsapatnak. Népszerűek ezek szálláshelyek, bármikor fel lehet rohanni a szobába, ha a csemete úgy kívánja.

A falu előtt van néhány kilométerrel a domb két oldalára épült Bachledova síterep. Itt már komolyabb pályákat találunk, van piros is, és az infrastruktúra is fejlettebb. A domb két oldala elvileg össze van kötve, gyakorlatilag - ahogy a helyiek mondják - hóviszonyok kérdése. A közelben található a szlovák-lengyel határ másik oldalán a Zakopane vagy ellenkező irányban a haladóknak ajánlott Lomnici nyereg.

A helyiek szinte teljesen az idegenforgalomból élnek, és várják a magyarokat télen is. Rengeteg új panzió épült, közülük számos Ausztriában is megállná a helyét, de a szálláshelyek és vendéglátás színvonala elég vegyes. Mindenképpen érdemes foglalás előtt tájékozódni és bízni ismerőseink ajánlásaiban és akkor nem marad más mint élvezni ezt a csodás gorál falut akár télen vagy nyáron.