Sajnos még legalább négy hónapot kell várni az első nagyobb decemberi havazásig, amely remélhetően pontosan érkezik majd, de addig is szétnéztünk kis országunk legmagasabb pontján, és ha már arra jártunk, akkor természetesen vetettünk egy pillantást a sípályára is.
Ha valaki azt gondolná, hogy a túrázás népszerű módja a hétvége eltöltésének, akkor itt az ideje, hogy eloszlassuk a félreértéseket. Bizony, nagyon kevesen túráznak az erdőben, pedig ehhez a sporthoz nem kell vagyonokba kerülő felszerelést vásárolni. Amíg felértünk Kékestetőre, szinte alig találkoztunk túrázókkal.
A kékestetői pálya teteje gyönyörűen zöldelt a nyári kánikulában és mivel a füvet is lenyírták a most nem üzemelő felvonó aljáig, így igencsak takaros látványban volt részünk. A beléptető kapu most csak magában mered ránk, teljesen fura látványt nyújt a télen megszokotthoz képest. A télre csak az itt maradt ugrató és korlátok emlékeztetnek.
Természetesen legyalogolunk a pályán, amelyet szinte perzsel a nap, árnyék itt jóval kevesebb van mint az erdőben. Közben megnézzük a nyárra pihenőt kapott lift alsó állomását és Veronika rét teljesen üres parkolóját és bezárt büféjét. Közben már mindenki azt tervezgeti, hogy mennyire más lesz ez majd télen - főleg a hétvégeken.
FELIRATKOZOM A HÍRLEVÉLRE