Az első pár, akik naponta síeltek egy éven át

Arnie Wilson ritka lehetőséget kapott munkáltatójától. A Financial Times akkori újságírója a síelésről írt, amikor a főnöke felajánlotta, hogy egy éven át menjen el síelni és írjon róla, egyből belevágott.

Egy évvel korábban ismerte meg francia barátnőjét, aki egy Londonban működő francia síiroda munkatársa volt. Lucy is igent mondott és otthagyta munkáját az éves kalandért.

Arnie ötlete volt, hogy naplót vezessenek, hogy melyik nap, hol, mennyit síeltek. Lucy eleinte hülyeségnek tartotta, de később már sokkal lelkesebben vezette a naplót, mint barátja.

Talán elképzelni is nehéz, 1994. január 1-től december 31-ig a világ 13 országának 240 síterepén síeltek. Természetesen voltak szponzoraik, akik leginkább az utazásban segítettek. A síterepek ingyenbérlettel vagy szállással segítették őket, ritka esetben mindkettővel.

A kedvenc helyük Dél-Amerika lett, ahol még egy vulkánon is lesíeltek. Ahhoz, hogy naponta síeljenek, sok akadályt kellett legyőzniük. Volt, hogy lift hiányában a hadsereg teherautója vitte őket síelni, vagy hó hiányában befagyott vízeséseken csúsztak le.

Amikor az év letelt Arnie megkönnyebbült, de Lucy még folytatta volna. Négy hónnappal a Guinness rekord sítúra után történt a tragédia, La Grave egyik kuloárjában. Lucy nem tudott lejönni, halálos balesetet szenvedett.

Erről és a világkörüli síelésről is szó esik ebben a dokumentumfilmben.