Elisabeth Görgl lett az év sportolója Ausztriában

A vérében van a sízés. És nem csak azért, mert osztrák. Édesanyja, Traudl-Hecher is alpesi síző volt, aki az 1960-as és az 1964-es olimpián is bronzérmes lett lesiklásban. Nem véletlen, hogy Elisabeth és bátyja, a szintén sikeres síző Stephan is sígimnáziumban és sífőiskolán nőtt fel, és mindketten a havas cirkusz világában kötöttek ki. Igaz, a nagy sikerek nem tinédzser fejjel köszöntöttek Elisabethre, neki kicsit hosszabbra sikeredett az érési folyamat. Az idén 30 éves versenyző először 2000-ben szerepelt Világkupán, míg világbajnokságon 2003-ban St. Moritzban mutatkozott be. A pályafutása az elmúlt években kezdett kiteljesedni: az idei Garmisch-Partenkirchen-i világbajnokságon lesiklásban és szuper-óriásműlesiklásban világbajnoki címet nyert, 2010-ben, az olimpián bronzérmes lett lesiklásban és óriásműlesiklásban, a 2009-es vb-n bronzot nyert szuper-kombinációban, és eddig három Vk-futamon győzött. A 2011-2012-es söldeni szezonnyitó is jól indult a számára, hiszen óriásműlesiklásban a harmadik helyen zárt.

Sokan azt tartják róla, az osztrák csapat egyik legelszántabb versenyzője, aki ugyanakkor szereti a saját útját járni. Hogy mit gondol erről a versenyző?

"Nem tudom, hogy mások mennyi energiát fektetnek be a sportba, csak azt tudom, hogy én mennyit. Amit teszek, magamért csinálom, és amikor lefekszem aludni, szeretek elégedett lenni a napommal." - mondta Görgl, aki nem tagadja, hogy individualista, ami annak is köszönhető, hogy az elmúlt években szükségszerűen keresztülment egy átalakulási folyamaton.

"Ez nem megy egyik napról a másikra. Már régóta dolgozom magamon. Számomra fontosak a szünetek. Ha nagyon kifáradok, a végén időt kell szakítanom magamra. Ilyenkor egyedül akarok lenni, nyugalomra van szükségem, hogy átgondoljam a dolgokat, a kapcsolataimat. Az ember így ismeri meg önmagát, így lesz nyugodtabb és lazább. És reálisabban látja a dolgokat" - fejtette ki az egyéni gondolkodásának a lényegét. Görgl egyébként nem csak a sízés fizikai részére koncentrál, fontosnak tartja, hogy mentálisan is felkészült legyen egy-egy nagy feladat előtt, hiszen így lesz számára minden kiegyensúlyozott és harmonikus. Jógázik és thaibokszol is, ami hasznára válik a pályán. "Olykor többször, olykor kevesebbszer jógázom. A jóga remek módja a relaxálásnak, a nyújtásnak és a légzésnek. Néhány éve egy fitneszstúdióban kezdtem el foglalkozni vele, aztán az egyik barátnőmtől kaptam egy jóga DVD-t ajándékba, amely végigvezet a gyakorlatokon. A thaiboksz során ütő- és ugráló edzéseket végzek, egy homokzsákot püfölök vagy egy párnát, vagy csak a levegőt. A gyorsaságomnak és az állóképességemnek például nagyon jót tesz ez a kiegészítés."

Görgl nem tagadja, garmischi aranyérmei a középpontba helyezték őt, ám ő igyekszik megmaradni olyan embernek, amilyen eddig is volt.
"Garmisch óta az ismertségem és a személyemre irányuló érdeklődés nagyobb lett. Sok interjúfelkérést kapok, nem csak itthonról, hanem külföldről is. Több autogramot adok. Ezek a külsőségek. Számomra azonban a két arany a szép visszaigazolása annak, hogy jó úton járok és jól dolgozom" - mondta a versenyző, akiről azt is megtudhattuk nagyon környezettudatos ember.

"Tudom, kis dolgokat teszek. Olyanokat, amelyeket minden normális, civilizált, tudatos ember tesz. Amikor elhagyom a hotelszobámat, lekapcsolom a lámpát, fogmosáskor nem hagyom folyni a vizet, a számítógépemet kikapcsolom, amikor már nem használom és a szemetet a megfelelő helyre teszem. A táplálkozásom során a lényeg a kiegyensúlyozottságon van. Leginkább hazai termékeket vásárolok, és mondjuk, nem veszek ananászt Peruból. Szezonális gyümölcsöket és zöldségeket fogyasztok, a húst és a tojást a termelőktől veszem, nem a nagy bevásárlóközpontokban. Inkább kiadok néhány euróval többet. Gyakran persze nehéz ezt megvalósítani, mert sokat vagyunk úton, a hotelben persze nem tudom, honnan jön az a hús, amit éppen eszek. Ha otthon vagyok, én magam főzök. Például milánói Piccatát vagy wokban készült húst és zöldséget."