Ezüstérem a Masters Téli Világjátékokon

A világ minden tájáról több száz versenyző érkezett a téli multisport eseményre az olaszországi Ponte di Legno-ba, ahol a 30-tól a 100 évesig minden korosztály képviseltette magát.

Először is lássuk a magyar hölgyek eredményeit:
Savage Gönczi Vera: Super-G-ben 6. lett, óriás-műlesiklásban 9. és szlalomban szintén 6. a kategóriájában. Tuss Réka óriás-műlesiklásban 5., míg szlalomban az előkelő 2. helyen végzett a kategóriájában.

Perényi Petra mindkét technikai számban a 7. helyet szerezte meg a csoportjában.
A sikeres szereplés után a három sízőt kértük, tartsanak élménybeszámolót. Savage Gönczi Vera már évek óta a Master versenyek magyar képviselője. A kupasorozatban is részt vesz. Korábban ő is áll már dobogón, miután 2020-ban Innsbruckban egy 2. és egy 3. helyezést is sikerült elérnie. Jelenleg a Síoktatók Magyarországi Szövetségének versenyzője. A versenyről a következőket mesélte:

„Nagyon jó a hangulata ezeknek a síversenyeknek, mindig összejön a törzsgárda, melynek tagjai versenyről versenyre járnak, és azon kívül, hogy elindulnak, drukkolnak és segítenek egymásnak. Ámulatba ejti az embert, hogy az idősebb versenyzők mennyire gyorsak, például a 83 éves amerikai hölgy, Lilla Andrews lesiklásban fantasztikusan teljesít. A bátorsága és kitartása motiváló.

Vera kiskora óta versenyez, a BKV Előre csapatában kezdett 6 évesen. Fiatalon magyar válogatott lett, és a 1992-es téli olimpián indulhatott, ahol a 32. helyen végzett szlalomban. Ezt követően szeretett volna síösztöndíjjal kijutni Amerikába és ez sikerült is. 100 helyre írt levelet, végül egy intézmény válaszolt Oregonból, ahova végül 2 évig járt, és csak az volt a dolga, hogy síeljen. Az iskolában ismerte meg a férjét, aki később amerikai vadászpilóta lett, és leszerelése óta egy légitársaságnál dolgozik.

„25 évesen hagytam abba a versenyzést, úgy éreztem, öreg vagyok. Azt hittem, sosem fogok rajthoz állni többet. Aztán amikor 50 éves lettem, újra elkezdtem versenyezni, mivel úgy érzetem, még van időm és lehetőségem a fejlődésre. Látom, hogy 60, sőt 80 évesen milyen jól mennek a sízők. Nem kell profi szinten síelni, bárki jelentkezhet. Mondjuk a férfiaknál nagyon komoly mezőny gyűlik össze. A 60-asoknak van a legjobb idejük, és a legnépesebb kategóriát is ők képezik. A nőknél 45-50 évesek jelennek meg a legnagyobb létszámban.

Vera a Masters világkupa sorozatban is részt vesz, jelenleg a kategóriájában a 2. helyen áll. A végelszámolásnál a legjobb 12 eredményt értékelik majd.

„Ahova könnyebben el tudok jutni, oda elutazom, legközelebb februárban Beaver Creekben állok rajthoz, és márciusban ott leszek a Master világbajnokságon is, Kanadában.

Vera győzte meg Perényi Petrát és Tuss Rékát, egykori síversenyzőinket, hogy csatlakozzanak hozzá és induljanak el ők is a Téli Masters Világjátékokon. Nekik sem ez volt az első megmérettetésük a 30+-osok között, ugyanis mindketten rajthoz álltak magyar masters futamokon, és rendszeresen elindulnak a Magyar Kupa Kovács Dani Emlékversenyén és a márciusi muraui-n. Sőt, egy alkalommal a V4-ek Masters Kupájára is vállalkoztak, ahová elkísérte őket Barta Csaba is. Ráadásul a 4 évvel ezelőtti Téli Masters Világjátékokon is próbára tették magukat.

Tuss Réka és Perényi Petra felkészülése nem volt zökkenőmentes, de a 4 évvel ezelőttihez képest az ideire alaposabban előkészültek.

„A 2020-ban rendezett játékokon a felszerelésünk sem volt megfelelő. A verseny előtti napon próbáltuk ki, ki melyik léccel indulunk. Izgalmas volt, de kockázatos is egyben. Idén ahhoz képest egy-egy szlalom és óriás léccel érkeztünk” - meséli Réka.

„Idén egyáltalán nem vettük félvállról a versenyt. Sokkal felkészültebben vágtunk neki. Egyen lesiklóban feszítettünk, miután kaptunk Szőllős Péteréktől egy-egy darabot, és azokat WWMG 2024 felirattal aktualizáltuk. Az eredményhirdetésre pedig a mindig kreatív Vera kölcsönkért egy olasz zászlót, melyet Réka a dobogón megfordított és máris magyar trikolor lett belőle” – tett hozzá Petra, aki 2001-ben hagyta abba az élsportot: „Annak idején sérülést szenvedtem egy szlalom pályán, és a rehabilitációt követően úgy éreztem, már nem elég erős a fizikumom a versenyzéshez, így feladtam a sportpályafutásomat. Azóta nem indultam szlalomban, ezért ezt a számot még nehezebben teljesíthetőnek éreztem a világjátékokon, mint az óriást. Így azt már önmagában nagy teljesítménynek érzem, hogy 23 év után újra versenyeztem ebben a számban. Ami a felkészülésünket illeti néhány zavaró körülmény nehezítette az edzéseinket, előbb Réka megbetegedett, majd én szenvedtem mellkas zúzódást az egyik havas edzésen Grebenzenen. Ez a fájdalom korlátozott a mozgásban, de az orvosi szakvéleménnyel is összhangban vállalhattam a masters versenyt, és szerencsére mielőtt kiutaztunk, elmúlt a fájdalom. Így nagy örömmel és izgatottsággal vártam a futamaimat.”

A magyar csapat „ezüst lánya” Tuss Réka számára is sok örömet jelentett a versenyzés.

„A kondíciónk nem volt 100 %-os, mivel fizikailag nem sikerült felkészülni maradéktalanul. Mindezek ellenére élveztük, és felemelő érzés volt újra a dobogón állni. Sízés közben nem úgy éreztem, hogy egy jó eredményt is elérhetek, mivel fogós volt a hó, de közben keménynek bizonyult a pálya. Az első futam után egészen kedvező pozícióból, a 3. helyről vártam a folytatást. Aztán a másodikban összeszedtem magam és a siker ízét újra átérezhettem. Nagy motivációt jelent ez a 2. helyezés mindhármunk számára a jövőbeli terveket illetően, ugyanis szándékunkban áll újra elindulni ezen a masters játékokon 4 év múlva, bár még nem tudjuk, hol rendezik. De akár más versenyek is szóba jöhetnek, de azokhoz a felkészülés során sokat kellene pályában edzeni.”

A lányok remélik, hogy példájuk sok magyar sízőt ösztönöz majd arra, hogy ők is próbára tegyék magukat egy-egy Masters versenyen.