Mindent tökéletesen előkészítettek, csupán a friss hó hiányzott - eleinte... - a Freeride World Tour nyitó eseményén, a francia Alpokban. A szervezők azonban gyorsan, s jól döntöttek, új helyszínt kerestek, ahol végül pompás verseny kerekedett.
Az eredetileg házigazdának jelölt Chamonix helyére az utolsó pillanatban Mont Fortin északi oldalán levő Courmayeur ugrott be rendezőnek, s ott porhóval takart, minden igényt kielégítő, változatos pályák várták a versenyzőket. A 300 méter szintkülönbségű lejtő lehetővé tette, hogy három különböző starthelyet is kialakítsanak. Eltérő méretű sziklák és szirtek nehezítették a riderek dolgát, bőséges kínálatot nyújtva a kreativitásra az optimális pályaív megválasztásánál.
"Az előzetesen vártnál jóval meredekebb volt a terep, és sokkal jobb a hó minősége" - összegezte tapasztalatait a német Sebastian Hannemann, akinek nem sikerült dobogóra kerülnie az egyébként francia sikerek jegyében zajló viadalon.
Győztesek: 1. Xavier de Le Rue, 2. Jonathan Charlet , 3. Aurélien Routens
A Freeski kategóriában a 2009-es világbajnok Aurélien Ducroz, a férfi snowboardosoknál a háromszoros vébéaranyérmes Xavier de Le Rue, a hölgyeknél Anne-Flore Marxer volt a legjobb a Mont Blanc lejtőin, s csupán a női síelők mezőnyében sikerült megszakítani a gall dominanciát: e kategóriában az amerikai Angel Collinson győzött.
Ennek már semmi köze a sízés szépségéhez, hiszen egy hajszálon múlik, akár az életük is. Ez már csak a pénz és a népszerűség hajhászása, úgy hogy mások testi épségét is veszélyeztetik, akik baleset esetén a mentésükre igyekeznek.
Ezt hívják extrém sportnak.. a sízés szépsége nem arról szól, hogy kétszer lecsorogsz a kezelt pályán, aztán a nap nagy részét meg a hüttében töltöd pihegve, sörrel a kezedben. Sokkal több béna kezdőhöz kell napi szinten kimenni menteni, mint ezekhez a profikhoz.
Sokkal inkább élvezetes a síelés pályán kívül, szűzhóban, ahol nincs népünnepély a hegyen.
... és pont Neked, aki 16 évig hegymászással is foglalkoztál (mint az önéletrajzodból kiderült), nem kellene az extrám sportolókat leszólni, hiszen ezek szerint Te is az voltál.
Erről ennyit.
Te nagyon félreértesz. Szerintem mindenki úgy reszkírozza életét ahogy akarja, de ebből ne legyen propaganda és ne akarja azt bizonygatni, hogy egyedül Ő van a csúcson, őt kell követni, ha érvényesülni akar.
Erre ott vannak a versenypályák, melyek sajnos szintén egyre veszélyesebbé válnak a szenzáció hajhászás következtében. Hol marad a testedzés, az egészség, a szépség. Ezt nem csak a sízésre értem.
Persze fiatalon, ebben a rohanó világban, nehéz ezt megérteni, ehhez szükséges egy hosszabb élettapasztalat. Igen, fiatalon én is másképp gondolkoztam mint a szüleim, ezét is írtam neked válaszként, hogy igazad van. Hegymászó körökben van egy közmondás: "Az igazi hegymászó, az öreg hegymászó"
ez jó... :))
Nyilván igazad van neked is, általában a hosszú élet titka nem a határok feszegetése. Biztos egy halom balfék megpróbálja majd utánuk csinálni, aztán majd csodálkoznak egy fára feltekeredve. Ugyanakkor én pl. szívesen nézek extrém videókat - nem csak síelést, hanem pl. mountainbike-os redbull rampage-t, de ettől még nem akarok leszakítani az everestről.
Egy kissé ellentmondásos amit az utolsó kommentedben írsz, mert a cikk egy extrém síversenyről szól, meghatározott terepen, profikkal.
A sima versenypályákat tekintve elég csak a múltkori kitzbüheli bukásra gondolni.. valóban egyre dúrvábbak.. de hát évtizedek óta ilyen a sísport, minden évben odaveri magát valaki. Vagy ott van pl. a halálos szánkóbaleset, ahol Nodar Kumaritashvili esett ki a pályáról.
Arra már én is rájöttem, hogy jobb az embernek visszafognia magát és egészségesen aktívan élni, mint túlpörgetnie magát, mert azt hosszú távon nem lehet csinálni.
Hát pont ez a bajom az egésszel, hogy VERSENYT hirdetnek, veszélyes akciókra csábítanak, sokszor felkészületlen embereket is. És ezt nem csak a sísportra értem. Örült emberek mindig voltak és lesznek akik lehetetlennek tűnő dolgokra vállalkoznak feltűnési szándékkal.
Én is elstartoltam Gellérthegyi magasságból paplanernyővel, különösebb felkészülés nélkül, de nem vertem érte a mellem és senkit nem csábítottam a követésre.