A francia Alpe d’ Huezben található az Alpok talán leghíresebb pályája, a 16 kilométer hosszú Sarenne. A fekete pályaként induló és zöld pályaként végződő Sarenne az idei szezonra sokkal hóbiztosabb lett. 72 hóágyút telepítettek, hogy a pálya teljes hosszában, állandóan síelhető legyen.
h i r d e t é s
Alpe d’ Huez egyik híressége a Sarenne pálya, amely a nevét a gleccserről kapta, ahonnan elindul. Sokan a világ leghosszabb fekete pályájának tartják, bár az igazság az, hogy a 16 kilométer hosszú pálya vége már szinte teljesen lapos, de kétségkívül nem sok síterepen lehet ilyen hosszan egy pályán síelni.
A pálya felső része korábban még csak egy off-piste síelési lehetőség volt a bátrabbak számára, de a síterep 1974-ben hivatalosan is pályává avatta és beépítette a rendszerébe. A hossza és a változatossága miatt is ikonikussá vált a pálya, sokan jönnek ide azért, hogy életükben legalább egyszer megsíelhessék ezt a pályát.
A legendás pálya
A pálya 3300 méter magasról indul, 16 kilométeren kígyózik le a völgybe, és 1510 méter magasan ér véget. Az természetes, hogy egy igazi fekete pálya nem lehet ilyen hosszú, de az is természetes, hogy egy ilyen hosszú pályán elég változatos hóviszonyokat találunk. A felső rész természetesen hóbiztos, de az alsóbb részeken gyakran elolvad a hó, foltok alakulnak ki, és az amúgy is laposodó részeken egyre nehezebb leérni az aljába.
Az idei szezontól jelentősen javulhat a hó minősége a pályán, hiszen egy kétéves építkezés után 72 hóágyút telepítenek a legendás pálya teljes hosszában, hogy ezentúl sehol se legyen gond a hóminőséggel. Ehhez a fejlesztéshez meg kellett építeni az Alpok legmagasabban található víztározóját is. A 2700 méteres magasságban épült mesterséges tóban 165 ezer köbméter víz fér el. Az egész projektet 11 (!) éven át tervezték, rengeteg környezetvédelmi és egyéb szempontot kellett figyelembe venni, és két évig tartott az építkezés.
Mesterséges tó épült 2700 méter magasan
A 72 hóágyú, vagyis pontosabban a 66 lándzsás „hószóró” és hat „igazi” hóágyú a pálya alsóbb részén segít be a havazásban. A működés egyik legérdekesebb szempontja, hogy a szivattyúkat be sem kell kapcsolni, hiszen a gravitáció besegít a víz szállításába a felső tározóból az alacsonyabban fekvő pályákig. Persze, ha még több vízre lenne szükség, akkor a szivattyúkkal rá lehet segíteni.
Az egész projekt 15 millió euróba (kb. 4,7 milliárd Ft) került. Külön érdekesség, hogy a lándzsás hószórók különböző színű ledes világítást kapnak, így esténként szép látvány lehet majd a hegyoldal. A pályát a tervek szerint a december 6-i hétvégére nyitják meg.
Annyit pontosítanék, hogy igazából a Marmottes 3 tetejétől (3060m) egészen a völgyig 1600m-ig, a Sarenne patak hídjáig (ahol elkezdődik a lapos rész) behóágyúzzák. 6km tisztán a csővezeték hossza. Felfelé max 360m-t kell pumpálni kb 2km-es pályaszakaszra, a többi pályarész már lejjebb van. Valóban nehezen engedélyezték, ezért a 2700m-en lévő szivattyúállomást is a lehető legjobban tájba próbálták illeszteni ( http://www.enviscope.com/wp-content.../uploads/SATA-Herpie-illu... ). Tervben van 6db webkamera telepítése is, amelyeken nyomonkövethetjük a Sarenne pálya aktuális állapotát.
A múlt héten vasárnaptól szerdáig a pálya alsó részén "gyors", kemény hó volt. Akkor snowboardosoknak is jó dolguk volt. Végig lehetett csúszni. Csütörtökön, pénteken a friss hóesésben akár 2-300m-en is sétáltak a boardosok.
A pálya első néhány száz métere fekete, a többi inkább csak pirosnak nevezhető, rövid, 200-300m hosszúságú fekete szintű letörésekkel. Az utolsó 4-5km tényleg legfeljebb zöld.