Ahhoz, hogy ilyen hótekercsek kialakuljanak, legalább három dolognak kell ritka szerencsésen összejönnie. Először is a talaj tetejének tökéletesen fagyottnak kell lennie, hogy a hó ne tudjon hozzátapadni. Vizes, tapadós és az olvadáshoz közeli hőmérsékletű hórétegnek kell befednie a jeges talajt. A harmadik feltétel, hogy pontosan olyan erősségű szél fújjon, amely még képes a havat maga előtt görgetni, de nem túl erősen, mert akkor szétesnek a tekercsek.
Az utolsó feltételben a szél helyett az is elegendő, ha a hóréteg egy meredekebb hegyoldalban található és akkor magától, illetve a gravitáció segítségével is kialakulhatnak a hótekercsek. A legtöbb hóterkercset ilyen hegyoldalakban sikerült eddig lefényképezni, nagyon ritka, hogy a szél alkotja ilyen tökéletesre őket, mint ebben az esetben.
Tevebaugh elmondta, hogy mikor reggel munkába indult még nyoma sem volt a tekercseknek, a természet az egészet „munkaidőben” alkotta meg, mire hazaindult már a képeken látható látvány fogadta.