Amikor a Shawnee Mountain 1975-ben megnyitott, szokatlan megoldással hívta fel magára a figyelmet. A síterepet ugyanis fordított elrendezésben (ún. „upside-down” resortként) tervezték: a főépület és a parkoló a hegy tetején kapott helyet. A vendégek fentről indultak a pályákon lefelé, majd a liftekkel tértek vissza az autóikhoz vagy a központi épülethez.
Ez a megoldás egyszerre volt praktikus és látványos: a látogatók azonnal a csúcsról élvezhették a panorámát, és minden lesiklás után garantált volt a teljes hegyoldal élménye. Ugyanakkor a logisztikai nehézségek – a havas útszakaszok veszélyessége és a fenntartás magas költsége – miatt hamarosan változtatásra volt szükség.
Shawnee Mountain (198-411 méter) ebben a formában több téli szezont is megélt 1975–1978 között. A változtatást elsősorban a gyakorlati nehézségek indokolták: a felső parkolóhoz vezető út télen veszélyes volt és nehéz volt karbantartani. Ráadásul a hóeltakarítás költségesebbnek bizonyult, mint hóágyúzni…
1978-ban kezdődött meg az alsó bázisállomás kialakítása. A tervezők tudatosan ügyeltek arra, hogy már az érkezés is élményt nyújtson: a vendégek egy gyalogoshídon keresztül jutottak át a parkolóból az új főépülethez, ahonnan felfelé tekinthettek a pályákra. A hídhoz a hegytetőről kitermelt tölgy- és juharfapallókat használtak, a környék régi kőfalaiból pedig a Hope Lodge kandallóját építették meg.
Az új Base Lodge nemcsak síelők kiszolgálására szolgált, hanem közösségi térként is funkcionált: koktélbár, büfé, síbolt, kölcsönző és szerviz kapott benne helyet. Az 1983–84-es szezonban bevezették a esti síelést, kivilágított pályákkal és hosszabb nyitvatartással, valamint ekkor adták át a panorámás üvegfalú Hope Lodge-ot is.
A népszerűség növekedése új szolgáltatások bevezetését tette szükségessé: bővített parkolók, szélesebb ételválaszték, gyermekmegőrzés és sífutópályák vártak a vendégekre. Az 1970-es években a síiskolát a világklasszis Jean‑Claude Killy alapította, és az Egyesült Államokban egyedüliként viselte a Jean-Claude Killy Ski School nevet. A síterep így a ’80-as és ’90-es években folyamatosan fejlődött, miközben egyre nagyobb szerepet töltött be a Poconos régió turizmusában.
Az elmúlt években a Shawnee Mountain elsősorban a fenntarthatóságra és a modernizációra helyezte a hangsúlyt:
A Shawnee Mountain 50 éves története jól mutatja, hogyan lehet egy kisebb méretű síközpont is ikonikus része egy térségnek. Az „upside-down” indulás ma már kuriózumként él a látogatók emlékezetében, az új fejlesztések pedig biztosítják, hogy a következő évtizedekben is vonzó maradjon a családok és a téli sportok szerelmesei számára.
A fordított elrendezéssel európai síterepeken is találkozhatunk.