Síelni muszáj, főleg, ha már minden be van fizetve, de mit tegyünk akkor, ha nem járnak a repülőgépek, hogy jussunk el az Alpokba Angliából. Egy héttagú angol család először azon döbbent le, hogy lezárták a londoni repteret, ezáltal esélyük sem volt a Francia-Alpok egyik legjobb síparadicsomába, Val d’Isère-be elrepülni. Mivel a szállást és a repülőjegyeket teljesen külön irodákban foglalták, így valószínűleg nem kaphatták volna az elmaradt síelés árát.
Ahogy lenni szokott, ilyenkor következtek a B és C tervek. Az angolok zöméhez hasonlóan megpróbáltak vonatra ülni, de az ünnepek előtt már nem volt hely a járatokon. Következő lépésben egy kisbusz szerettek volna bérelni, amellyel az egész család eljuthat Franciaországban, de ezzel sem volt szerencséjük.
A családfő utolsó esélyként felhívta a helyi (Southampton) taxi társaságot, hogy akad-e olyan sofőr, aki 1000 fontért (kb. 330 000 Ft) hajlandóan lenne őket elvinni a francia síterepre. Az összeget úgy számolták ki, hogy körülbelül ennyibe került volna egy kisbusz bérlése. Szerencséjükre, akadt egy sofőr, aki bevállalta az utat.
Gyorsan megegyeztek az útvonalban, a pihenőkben, sőt még azt is kitalálták, mikor váltják egymást a sofőrök. Azzal azonban nem nagyon számoltak, hogy Franciaországban is hóviharok tombolnak, így a majdnem 1300 kilométeres utat 15 óra alatt tették meg.
Végül is a repülőgép eredeti menetrendjéhez képest hat órával később, de mégiscsak megérkeztek, így nem esett kútba az egy hétre kifizetett 7000 fontos (kb. 2,3 millió Ft) téli vakáció. A taxis egy éjszakát aludhatott egy pótágyon, majd másnap indult vissza. Elmondása szerint élvezte élete első útját Franciaországban, azonban nagyon furcsa volt neki a másik oldalon vezetni.
Zell-ben is feltűnően sok GB rendszámú autó van, gondolom ez is összefügg a járat törlésekkel, hiszen ők többnyire repülni szoktak.