Valamit tenni kéne: kevesen nézik a síversenyeket

A semleges nézőnek eléggé szenvedés lehet közel 2 percen keresztül nézni egy lesiklót. A síelő mellett fut egy óra, néha kiírják, milyen sebességgel síel, lesz a végén egy futamidő, aztán az egész ismétlődik vagy harmincszor. Ez nem az a fajta izgalom, amellyel a fiatalokat rá lehetne szoktatni a versenyekre. A FIS kutatásai szerint a világkupa sorozat nézőinek átlagéletkora 45 év, ami nem sok jóval kecsegtet a jövő szempontjából.

Változtatni szeretnének, először is a lesikláson. Már írtuk, hogy a 10 legjobb síelő saját maga választhatja meg, hogy az 1-es és 19-es páratlan rajtszámok közül melyikkel szeretne indulni. Korábban egyszerűen kisorsolták a legjobb hetet a 16-tól a 22-es rajtszámokig. A cél, hogy aki eddig csak a hét legjobb versenyzőt nézte meg, és ezzel negyedóra alatt letudta a közvetítést, az most legalább 20 versenyzőn keresztül "izguljon".

A rajtszám választásától a FIS azt várja, hogy minden verseny előtt izgalmakat hozhat, hiszen lehet találgatni pl. a pálya adottságai vagy a várható időjárás miatt ki miért választ rajtszámot.

Más sportágaktól is "lopnak" az alpesi síelők. Az idei szezontól egy pihekönnyű (4 gramm) adót szerelnek mindenkire, amely majd ontani fogja az adatokat valós időben. Eddig ugye tudtuk a részidőket és egyszer-kétszer a maximumsebességet. Ettől a módszertől a FIS számos adat azonnali megjelenítését várja a képernyőn. Azt még nem tudjuk, hogy pontosan milyen adatokat, de állandó sebesség adatok mellett, azt is tudhatjuk, hogy a síelő egy ugrásnál mennyi időt veszteget el a levegőben.

Apropó ugrások. Az utóbbi évek balesetei után nem cél a sebesség további emelése, hanem inkább kisebb, de még biztonságos ugratók beépítése, valamint trükkösebb kanyarok kialakítása. Szeretnék minél jobban megnehezíteni, hogy a síelő az ideális íven tudjon maradni.

Nagyobb változás a 2017/18-as szezonban jöhet. A lesikló versenyek megrendezésével csak a gond van. Nagyon hosszú és meredek pályák kellenek a versenyekhez. Egyrészt nincs olyan sok belőlük a világban, amelyet egy síterep szívesen lezárna két hétre, amíg a pályát előkészítik. Arról nem is beszélve, hogy ennek a behavazása, vagy egy hatalmas havazás utáni megtisztítása összehasonlíthatatlanul nagyobb feladat. mint egy szlalom pálya karbantartása. Az elmaradt versenyek pótlása pedig szintén nem egyszerű. Jellemző, hogy a következő olimpia színhelyén őserdőket kellett kivágni, hogy a pálya megfeleljen a jelenlegi szabványnak.

Pont a két klasszikus versennyel (Wengen és Kitzbühel) is előfordult már, hogy a hóviszonyok miatt rövidített, un. sprintversenyt kellett rendezni. A FIS komolyan fontolgatja, hogy kétfutamos sprintversenyek váltják fel a mostani lesikló versenyeket. Az ötletet már tesztelték alsóbb kategóriájú versenyeken. Természetesen azt a szentségtörést nem lépik meg, hogy klasszikus versenyeket is így rendeznek, tehát ők megtarthatják az eddigi formátumot.

Az egyik irány a versenyek rövidítése, a másik pedig a paralel versenyek (ahol egymás mellett versenyez két síelő és a győztes továbbjut a következő körbe) erőltetése, amely sokkal jobban izgalomba hozzák a közönséget. Az idén is megrendezik a férfi és női városi futamokat Stockholmban, valamint a tavaly debütált óriás-műlesiklást a férfiaknak Alta Badia pályáján. Egy évvel később (2018. január 1-én) a norvég Oslo is kapna egy szlalom paralel versenyt.

A jó hír, hogy 10 napon belül Söldenben megkezdődik az idei világkupa sorozat. A hóval várhatóan nem lesz gond, a rendezők már megkapták az engedélyt. Az első lesikló versenyeket november végén rendezik Észak-Amerikában. Majd meglátjuk, hogy hány nézőt vonz az idei sorozat. Persze ehhez az sem lenne rossz, ha a FIS tenne valamit annak érdekében, hogy a közvetítések tényleg eljussanak a nézőkhöz. Számos országban csak fizetős csatornákon lehet nézni, nálunk pedig csak az Eurosporton, ahol a közvetítés időpontja néha ütközik egy másik sportággal, akkor pedig rendszerint nem a síelést adják.