Lesiklóléccel a sífutópályán

No, persze mi nehogymáá' a kezdőkkel a helyi pályán... Rávettük az oktatót, hogy engedjen el minket, átmegyünk a futópályán "felderíteni". Átmentünk. Lesikló felszereléssel futópályán! De a látvány és a szabad érzés mindenért kárpótolt. Jól telt a nap, hazamentünk fáradtan, többnyire fölfelé, lesiklólécekkel a sífutópályán. Semmi baj, mondogattuk, fejlődik legalább a korcsolya technikánk! Ha haza megyünk, lenyomunk mindenkit majd a jégen, mint a bélyeget. Másnap újra... Mi mentünk.

Utolsó nap - mivel annyira áradoztunk - az oktató (aki nem egészen mellesleg az egyik "túrázó" társunk édesapja) úgy döntött, ő is kíváncsi erre a híres Kralikire és átjött a busszal az egész banda. Meg voltak elégedve, a nap végén az oktató megkérdezte fiától a csúcson, hogy hogyan is jut a futópályára, mert azt is szívesen átélné hazafelé. Szavai szerint ez valahogy úgy hangzott, hogy:
- Na, fiam, merre is van az a túrista út? Elmacskásodtak az inaim az egész hetes semmittevésben.
- Várj meg fater! Még van egy a bérleten, lecsússzuk aztán mehetünk.
Jött a válasz.
- Nincsen nekem arra időm! Mire átér a busz, addigra ott kell legyek.
Mi elmagyaráztuk az utat a futópályáig, onnan meg már nem téveszt.
- Na, akkor a szálláson találkozunk! Mire jöttök befűttetem a szaunát!
Majd egy cinkos kacsintás kíséretében óriási korcsolyázóléptek közepette elszelelt.
- Gyerünk faszik! Csússzuk le gyorsan, felhúzatjuk magunkat, aztán utolérjük még a fatert is félúton! Rápirítunk az öregre! Mondta az ifjabbik. Mi meg mentünk. Minden simán ment. Lecsúsztunk, felvontattuk magunkat, majd gyerünk-, neki a futópályának. Persze ez az őrült nyomta, "hát nem létezik, hogy ne érjük utol a fatert vazzeg"! Mi kezdtünk lemaradozni, a kölcsönzött bakik nem tettek valami jót a lábszáron lévő bőrfelületnek. Meg amúgy is elég fáradtak voltunk már ehhez. Az őrült meg mondogatta:
- Itt lesz, biztos itt lesz ezután az emelkedő után! Megfogjuk! Mi feladtuk a harmadik emelkedőnél, ő meg a szállásig megfogta... ...azokat a sífutókat akik mellesleg sífutásra alkalmas felszerelésükkel küzdöttek a földrajzi adottságokkal. (Lestek is nagyot!)

Szóval mire mi a szálláshoz értünk, az őrült éppen a véres zokniját hajtogatta le a lábaszárán sziszegve, a sífutók mutogattak és csóválták a fejüket. Az őrült észre vett minket és kiáltott:
- Nincs meg a fater vazzeg! Nincsen meg! Valahol elté... ve... dt. Vazzzzeeeee!
A busz ugyanis az utolsó mondata közben gurult be a szállás parkolójába. A fater pedig ott ült az első sorban.

Leszállt és csak ennyit mondott, miután meggyőződött arról, hogy kellőképpen dolgozott a szivattyú:
- Meggondoltam magam.
Majd egy cinkos kacsintás kíséretében elkezdte a kipakolást.