Menü ≡

Magyaros csülök

2005.04.05. | Szerző: Baukó Péter
h i r d e t é s
Az utóbbi években ha Szlovákiába visz minket a vágy, egy Liptószentmiklósi családhoz vezet utunk. Közel van Jasna és még egy tucatnyi pálya, no és az apartman tökéletes. A családot Palásthy-nak hívják, Marika a háziasszony (kitűnően beszéli nyelvünket), a ház ura pedig József (ő egyáltalán nem beszéli a nyelvünket).

Legutóbbi ottjártunkkor egy komplett bográcsos szettel ajándékoztuk meg őket. Bár tudva, hogy arrafelé nem igen van hagyománya az efféle gasztronómiai lényegű időtöltésnek, azt hiszem inkább magunkra és odalátogató honfitársainkra gondolva pattant ki fejünkből ezen ajándék ötlete. Persze az ajándék felavatásáról is gondoskodtunk: vittünk magunkkal egy "kevéske" csülköt a kinti elkészítés szándékával. Az utolsó előtti estére beszéltük meg a nagyszabású nemzetközi bográcsos főzést, és tartottuk is az időrendet. A csapat azóta is emlegeti: azért fent a hegyekben mínusz 10-12 fokban bográcsban főzni nem mindennapi élmény, no és a hideg miatt végig "kellett" "beszélgetnünk" az ottani és a hazai ital specialitásokat.

Az étek elkészült, amúgy jó magyaros fűszerezéssel (azt is vittünk). Körbe ültük az asztalt (természetesen odakint) és nekiláttunk. A család ifjabb tagjai egy-két falat után felálltak az asztaltól, kifogásolva az étek erősségét. De mivel Marika és Jóska mégiscsak valahol magyarok, kitartottak. Marika elég jól bírta, Jóska meg látva, hogy mi nem is villával, de egyenesen kanállal lapátolunk és szedjük az újabb adagokat, nem adta fel. Könnyező szemekkel ette az amúgy igen jól sikerült csülök pörit. Látva Jóska elszántságát megkérdeztük tőle:

- Na? Hogy ízlik?

- Jóska! Milyen? Jó lett?

Erre Jóska reakciója az volt, hogy ökölbe szorított kezével Tarzanként verni kezdte mellkasát, és bár válasza verbális részében csak a "H" betűig jutott, azt igen hosszan kitartotta és ismételgette. :-)

Epilógus:
Az utolsó este nyílt az apartman ajtaja, majd megjelent az egész Palásthy család vigyorogva az étkezőben. Mindannyian egy-egy nagy tál brindzás galuskát (úgy igazán gusztusosan "nyakon öntve" pörccel és annak levével) szorongattak kezeikben.
- Jó étvágyat!
Hangzott a felszólítás, mely aktuálisan kapott valami furcsa hangsúlyt is. Letették a tálakat az asztalra, majd egyre fokozódó vigyorgás kíséretében csendben távoztak... Hja kérem, "édes a bosszú".
Szólj hozzá, legyél az első!
Kapcsolódó címkék:
Kapcsolódó cikkek:
h i r d e t é s
h i r d e t é s
h i r d e t é s
FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE »