Menü ≡

A szerencsés síbaleset és egy tű története

2015.03.06.
A szerencsés síbaleset és egy tű története 3 évvel ezelőtt, egy iskolai sítáborba indultunk egy barátnőmmel. Nagyon jó hetünk volt, szuper időjárás, hihetetlenül jó hó, kevés síelő. Az utolsó napunkon még kb. délig síelhettünk, majd ebéd és öltözés, készülődés után indult a busz haza.
h i r d e t é s
12 óra előtt kicsivel úgy döntöttem, egy utolsó csúszás még belefér a csapat egyik felével, csak utána megyek be a hüttébe. Az utolsó nap utolsó csúszása azonban nem zajlott olyan simán, mint a többi.

A pálya harmadánál hirtelen egy jeges foltra siklottam, amire nem számítottam, mert a pálya többi részén mindenhol szinte tökéletes volt a hó. A léc persze nem fogott a sík jégen. Meg is lett a következménye a hirtelen jött jégfoltnak, egy viszonylag nagy esés, összeakadt, kicsavarodott lábak...
Csakhogy ebből az esésből most nem bírtam felkelni. Nem éreztem a jobb lábam. A többiek mind odajöttek kérdezgettek, jól vagyok-e, mi a helyzet. Hát nem voltam. Motoros szánnal jöttek értem. A felvonó felső szakaszáig szállítottak, ott adatfelvétel, aztán a tanáraimmal irány a kórház.

Az ilyenkor szükséges teendők elintézése (biztosító, kórházi adatfelvétel, stb.) után be is hívtak a vizsgálóba. Rögtön irány a röntgen persze. Többször is voltam már ilyen helyzetben, nem idegenkedtem a röntgentől. Elkészült a felvétel a jobb lábamról, azon belül is a térdemről. Az orvos aggódó tekintettel jött felém, hogy miért nem szóltam, hogy valami műtétem volt korábban, és csavarok vannak a lábamban.
Elmondtam, hogy nem történt még semmilyen beavatkozás a lábamon. Újabb felvétel. Aggódó arcok. A következő pillanatban egy kulcscsomót helyeztek a lábam mellé a következő felvételhez. Közben nem mondtak semmit én pedig nem tudtam, hogy mi történik.
Az orvos közölte, hogy egy fémdarabot találtak a lábamban. Nem értettem, hogy milyen fémről beszél, és mi az vagy hogy kerülhetett oda. Elmondták, hogy egy kis vágással ki fogják szedni. Kiderült, egy nagy varrótű volt a "kis fémdarab".

Nem hittem a szememnek. Fogalmam sem volt, hogy hogy kerülhetett egy tű a jobb vádlimba úgy, hogy nem vettem észre és nyoma sem volt. Illetve de, mégis. Pont egy tűhegynyi pötty volt a lábamon.
A kép csak illusztráció, forrás: bbc.co.uk
A kép csak illusztráció, forrás: bbc.co.uk
A sebet bekötötték, és az egész lábamat bokától combig begipszelték. Magyarországon utána kellett járni részletesen az esés következményeként felmerülő szalagszakadásnak.
A buszúton hazafelé sorra jöttek oda a tűs sztorin csodálkozva az iskolatársaim.
Több orvosnál is voltam miután hazajöttünk, de szinte mindenki leesett állal bámult a tűs történet hallatán, amit a baleset részleteivel kapcsolatban osztottam meg velük. Azt mondták, hogy hatalmas szerencsém van, hogy észrevették a baleset miatt készült röntgennel, mert nagyon csúnya következményei is lehettek volna, ha "elvándorol" a testemben és esetleg valamilyen szervet átszúr.
Egyébként végülis kiderült, hogy szerencsémre a szalagom sem szakadt el.

Így lett a szerencsétlenségből szerencsés a baleset, és bár visszagondolva nem egy vicces helyzet volt ezt akkor átélni, azóta is hitetlenkedve és nevetve gondolunk vissza erre a fura eseményre, és a mai napig is csak találgatjuk, hogy hogyan kerülhetett oda észrevétlenül az a fránya tű.

Szerző és főszereplő: Tóth Dalma
Szólj hozzá, legyél az első!
Kapcsolódó címkék:
Kapcsolódó cikkek:
h i r d e t é s
h i r d e t é s
h i r d e t é s
FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE »