A piros síruhától a tudatos oktatásig – Interjú a SíMánia alapítójával

Kezdjük a legelején, a gyökereknél. Hogyan kezdődött a szenvedélyed a síelés iránt, és mi volt az a pont, amikor eldöntötted, hogy nemcsak űzni, hanem tanítani is szeretnéd ezt a sportot?

Gyerekként főleg a testvéremmel és édesapámmal jártunk síelni, szezononként pár napot. Én voltam az a gyerek, akivel reggel elindult a felvonó, és aki utolsóként jött le a hegyről. Annyira szerettem, hogy még ebédelni sem álltam meg: csak odacsúsztam a hütte mellé, le sem csatoltam a lécet, ittam valamit, és már mentem is tovább. Nemcsak élveztem, hanem úgy éreztem, jól is megy. Már gyerekként vágytam arra, hogy egyszer oktathassak, emlékszem, kifejezetten piros síruhát kértem, mert az oktatóknak is olyan volt.

Később azonban az életem más irányt vett, a központi szerepet az üzlet, a kommunikáció és a marketing vette át. A fordulópontot édesapám váratlan halála hozta el. Talán némileg a gyászfeldolgozás részeként is, a régi közös emlékek hatására döntöttem úgy, hogy megcsinálom a síoktatói képzést. Ennek már jó ideje, azóta is oktatok. Számomra a legfontosabb küldetés, hogy átadjam és megmutassam az embereknek, milyen nagyszerű ez a sport és a hozzá tartozó életérzés.

A kommunikációs és üzleti háttér biztosan sokat segít az emberekkel való bánásmódban. Te mire helyezed a legnagyobb hangsúlyt az óráidon? Hogyan éred el, hogy a tanítványaid ne csak tanuljanak, de élvezzék is a folyamatot?

Felnőttek esetében mindig azzal kezdem, hogy felmérem: miért is szeretnének síelni? Mi a valódi motivációjuk? Ezt megértve ehhez igazítom az órákat. A gyerekeknél egyértelműen az élmény a legfontosabb. Ha élvezik a csúszást, akkor szívesen is tanulnak.

Azt minden esetben vallom, hogy senkit sem szabad egyből a mélyvízbe dobni. Hatalmas szükség van a fokozatosságra. Ugyanakkor az is elengedhetetlen, hogy egy kicsit kibillentsem a tanítványokat a saját komfortzónájukból, mert ez feltétlenül szükséges a fejlődéshez – ahogy a folyamatos pozitív megerősítés is.

Sokan tartanak az első lépésektől, vagy szülőként bizonytalanok a kezdést illetően. Mi a leggyakoribb tévhit a síoktatással kapcsolatban, és mi a legfontosabb tanácsod?

A legfontosabb: sosem szabad erőltetni! Ha a gyerek nem szeretne síelni, türelmesnek kell lenni, lehet, hogy csak később érik meg rá. Nem feltétlenül érdemes túlságosan korán elkezdeni az oktatást sem, jellemzően az iskolaérettséggel jön el az a kor, amikor már igazán jól lehet haladni. Előtte a környezet megismerése és a jó élmények gyűjtése a cél. Gyakori hiba, hogy a szülő ott marad a síoktató és a gyerek mellett. Ha a szülő megbízik az oktatóban, akkor hagyja is nála a gyereket! A kicsik sokkal jobban figyelnek és összeszedettebbek, ha nincs ott a szülő. Ebből adódik az is, hogy a szülőknek és a gyerekeknek nem érdemes együtt tanulniuk. Teljesen máshogy sajátítják el a mozgást: a gyerekek főleg másolnak, ösztönösen utánoznak, míg a felnőttek érteni szeretnék, hogy mit és miért csinálnak. Sokkal több magyarázatra van szükségük, ami egy gyereket hamar untatni kezd.

Ami a technikai tévhiteket illeti, van egy nagyon makacs elképzelés: sokan azt hiszik, hogy síeléskor a felsőtesttel előre kell dőlni. Ez nem igaz! Nem derékból kell rábukni a lécre, hanem a bokát és a térdet hajlítva kell a súlypontunkat a léc közepe felett tartanunk.

Említetted, hogy a gyerekek ösztönösen másolnak. Mennyire építesz erre az óráidon?

Nagyon erősen. Érdemes megjegyezni, hogy a modern síoktatás már nem feltétlenül jelenti a feladatok száraz "megcsináltatását". Christian Magelssen norvég kutató 2024-es doktori disszertációja is alátámasztja: azok a sportolók, akik próba-szerencse alapon, a saját stratégiáikat felfedezve tanulnak, jobban teljesítenek, mint azok, akik a hagyományos, instrukció-alapú oktatásban vesznek részt. A megerősítéses tanulás sokkal hatékonyabb. Én is szívesebben alkalmazom az érzésekre, szituációkra építő módszereket. Például egy látszólagos "együtt síeléskor", amikor a feladat csak a nyomkövetés, a tanuló ösztönösen és szinte észrevétlenül hajtja végre a feladatokat és tanul, ahelyett, hogy a technika bonyolult szabályairól kapott volna instrukciókat.

Ha valaki most kedvet kapott ahhoz, hogy a te vezetéseddel vesse bele magát a tanulásba, hol talál meg téged?

Én kezelem az egyik legnagyobb hazai síelős Facebook-csoportot, az érdeklődők pedig a simania.hu weboldalon találnak meg. Itt a sielok.hu Síoktatás rovatában is van egy bemutatkozó oldalam. Elsősorban privát oktatást kínálok Ausztriában, de megbeszélés alapján bárhova el tudom kísérni az ügyfeleket.

Fontos kiemelnem, hogy nem kizárólag a klasszikus értelemben vett oktatást, hanem "együtt síelést" is kínálok. Egy jó síoktatóval síelni teljesen más dimenzió: az oktató által megválasztott ívek, a tempó és a dinamika lekövetése még a már stabilan, jól síelő felnőtteknek is hatalmas plusz élményt és szintlépést jelent.