Az 50-es évek hazai sísportja - rég volt sikerek

h i r d e t é s

Az 50-es években a kommunista Magyarország szinte egyetlen pozitív reklámja a külvilág felé a sport volt. Az állami támogatás javát a sikersportágak fejlesztésére fordították, de a sísport, a szövetség és a klubok anyagi támogatása lehetőséget nyújtott arra, hogy igen nagy létszámú versenyző vegyen részt a hazai, sőt nemzetközi versenyeken is. A versenyzők persze elsősorban a szocialista országokban mérhették össze tudásukat. Elmondható, hogy ez a tíz év mind a résztvevők létszámában, mind nemzetközi eredményekben, sőt a létesítmények fejlesztésében is a hazai sísport egyik legsikeresebb évtizede.

Galyatetőn alpesi pályák épültek, Lillafüreden síugró sáncot avattak, a budapesti sáncot is átépítették, sőt az évtized végén műanyag borítással látták el, de a meglévő létesítmények karbantartására is sor kerülhetett (nagyon sok társadalmi munkával). A legtöbb klubnak a Mátrában otthona volt a téli időszakban, ami a versenyzők havas edzéseit nagyban segítette.

A versenyeken jelentős létszámú versenyző indult. 1954-ben például az indulók száma meghaladta a 3000 főt, a magyar bajnokságon indulóké pedig megközelítette a 300-at. A versenyek lebonyolítását mintegy 120 fős, vizsgázott versenybírói csapat biztosította, és szinte minden egyesület rendezett legalább egy versenyt. Ez a helyzet az évtized minden évére jellemző volt - kivéve a néhány hószegény esztendőt. A körülmények kedveztek a tehetségeknek, és bár a hazai sportvezetés "szűkmarkú" volt - főleg a nyugati nemzetközi versenyeken való részvétel tekintetében -, a legjobbak figyelemre méltó eredményeket értek el. Az alpesi versenyeken, az évtized elején Szendrődi Nándorné és Delmár Glória jeleskedett, majd 1952-től a két évtizeden keresztül szinte verhetetlen Kővári Károlyné (Szendrődi Ildikó) győzelmeit ritkán tudta csak megszakítani Árbócz Eszter és Bókay Zsuzsa. A férfiaknál a vetélkedésben Csordás László, Mazány Sándor, Máthé Lajos, Zimmermann Kurt, Susztig Ferenc és az évtized utolsó éveiben Bartus Miklós osztoztak a győzelmeken.

Sífutásban a hölgyeknél Bartha Magdolna volt szinte verhetetlen, őt az évtized vége felé Szél Emma szorította meg. A férfiaknál a győzelmeket elsősorban Sajgó Pál "sajátította ki", őt csak Beták Imre tudta néhányszor legyőzni.
Síugrásban az évtized elején a korábbi sokszoros bajnok Hemrik Ferenc jeleskedett, aki 1952-től a Honvéd és a válogatott edzője is volt, majd 1956-ig Mező Bertalan, az évtized végén Csávás László és István nyerték a bajnokságokat és a legtöbb versenyt. Az északi összetett versenyeken a korábbi sokszoros sífutó bajnok Harangvölgyi András mellett Beták Imre és Csávás László osztoztak az első helyeken. Mai szemmel nézve a nemzetközi versenyeken elért eredmények is figyelemre méltók voltak. 1952-ben az oslói olimpián az 50 km-es sífutásban Sajgó Pál 26., Berecz Ignácz 31., Kővári Károlyné műlesiklásban 30., lesiklásban 32., óriás műlesiklásban 37., l960-ban Bartha Magdolna 10 km-es sífutásban 23., Sajgó Pál biathlonban 26., 15 km-es sífutásban 34., a 18 éves Sudár Tamás síugrásban 49. helyezést ért el.

Legjobbjaink rendszeresen részt vettek a hagyományos csehszlovák, román, bolgár, NDK-beli és lengyel nemzetközi versenyeken. Eredményeik kiemelkedők, hiszen ezen országok földrajzi viszonyai a sísport szempontjából lényegesen jobbak hazánkénál. Kővári Károlyné ötször végzett első helyen, Bartha Magdolna és Sajgó Pál szintén számos versenyt nyertek, mindhárman sok dobogós helyet szereztek, de többnyire a legjobb 15 között voltak. Szél Emma és Beták Imre is rendszeresen az első 10-ben értek el helyezést, de a fent említett férfi alpesi versenyzők is általában a mezőny első harmadában végeztek.

Az 1956-os forradalom után a sízők közül is sokan külföldre távoztak, a politikai és gazdasági változások miatt némileg csökkent a versenyzők száma, azonban a sportág viszonylag kevés veszteséggel folytatta. Az évtized végén fiatal tehetségek tűntek fel, akik több-kevesebb sikerrel folytatták az elődök pályáját.
Sajnos azonban a legnagyobb probléma továbbra is megmaradt: a hazai hegységek 1000 méterrel alacsonyabbak a sísporthoz szükséges magasságnál.