Air & Style: A müncheni olimpia stadionban a legjobb boarderek

A mára legendássá vált snowboard happeningnek 1993 és 1999 között Innsbruck adott otthont, 2000 és 2004 között pedig Seefeld, ahol igazi arénahangulatban harmincezer ember örjöngött. Az óriási siker miatt a szervezők mertek nagyot álmodni és 2005-re áttették a helyszínt a müncheni olimpiai stadionba. Felépítették a világ eddigi egyik legnagyobb snowboard sáncát, és a Freestyle Motocross-soknak is felállítottak egy külön „játszóteret”. Ha a nézőket a focimeccseken megszokott nézőtérre engedték volna csak be, túl messze lettek volna a katlan hangulathoz szokott riderektől. Ezért a szervezők úgy döntöttek, hogy beengedik őket a pályára. Mivel azonban a becslések szerint 21 ezer néző váltott jegyek az Air & Style-ra, a közel 90 ezres befogadóképességű olimpiai stadion nézőtere szinte üresnek hatott.

Persze a 21 ezres nézőszám egy snowboardversenyen óriási, és a riderek mindent meg is tettek azért, hogy gondoskodjanak a hangulatról és a színvonalról. A december 3-i verseny előtt két nappal a meghívott deszkásokat egy főtáblára osztották be, hasonlóan a teniszben megszokottéhoz, a versenyen ugyanis a fiúk ún. head-to-head formátumban versenyeztek, vagyis egyenes kiesésben. A főtáblások listája a snowboard „Ki kicsoda” 90%-at tartalmazta. A svájci gárdát Romain De Marchi és Nicolas Müller képviselte, a francia ellenállás Mathieu Crepelt küldte csatába, északról a finn-svéd összesített haderő érkezett Heikki Sorsa-val, Jussi Oksanennel, Andreas Wiiggel és Hampus Mosessonnal. Az Air & Style eddig házigazdái, az osztrákok Stefan Gimpl-től, Chris Krölltől, Sani Alibabic-tól és Flo Maussertől várták, hogy valamelyikük hazavigye a trófeát. A németek Christophe Schmidt-et és David Benedeket bízták meg a lehetetlennek tűnő küldetéssel, míg az amerikaiak közül Andy Finch és Travis Rice kelt át a nagy vizen, hogy mindenkit emlékeztessen arra, hogy a snowboardot azért az ő hazájukban találták fel.

A listából egyetlen igazán nagy név hiányzik. A címvédő világsztár: Shaun White, aki 2003-ban és 2004-ben is legyőzhetetlennek bizonyult Seefeldben. Ő volt a verseny poszter-fiúja, csakhogy a verseny előtt pár nappal megsérült – gördeszkázás közben. (Shaun híres arról, hogy ő az, aki nyáron gördeszkában, télen snowboardban törzsvendég résztvevője az X-Games-nek.)

Shaun White „lerobbanásával” nyílttá vált a küzdelem. A dolgukat nagyban nehezítette a délutáni eső, ami a landolási zónát igen csúszóssá teszi, főleg ha az ember közel 60 km/h-val próbál leérkezni. Ezért várható volt, hogy aki jól landol, az nagy előnybe kerülhet a zsűrinél.

A legjobb nyolc közé Jussi Oksanen, Travis Rice, Sani Alibabic, Mathieu Crepel, Chris Kröll, Hampus Mosesson, Andreas Wiig és Nicolas Müller jutott. A legjobb kvartett tagja pedig Mosesson, Oksanen, Müller és Crepel lett. A „pörgést” végül egy hideg skandináv, Hampus Mosesson bírta a legjobban, aki a döntőben a franciák kedvencét, Mathieu Crepelt verte meg. Crepel, bár a finálé második ugrására egy 1080 fokos fordulatot produkált (switch back-side 1080°), az első ugrása csak egy 180-asra sikeredett (switch back-side 180° ). (A svéd egy backside 720° indy shifty-vel villogott). Mosesson ezzel élete egyik legnagyobb sikerét érte el, ráadásul győzelmével 1000 TTR pontot is összeszedett. (A Ticket to Ride (TTR) Terje Haakonsen által szervezett Arctic Challenge snowboard verseny kvalifikációs versenysorozata, amelynek egyik európai eseménye az Air & Style.) A dobogóra a svéd és a francia mellett Jussi Oksanen fért még fel, a svájci Müllernek jutott a hálátlan 4. helyezés. Persze nem a snowboardosok voltak az este egyetlen sztárjai. Az MTV Pimp My Ride-jának műsorvezetője, a hip-hop sztár Xzibit csak az Air & Style kedvéért ugrott át Németországba. A fogadtatás azonban igencsak meglepte. A biztonságiak a bejáratnál persze mindenkit ellenőriztek, de nem számoltak néhány néző kreativitásával. Ők ugyanis rájöttek, hogy az alattuk lévő havat hógolyóvá gyúrva véleménykifejező eszközzé alakíthatják. Xzibit persze annyira nem örült kreativitásuknak, de arra nem sok esélye volt, hogy megtalálja a bűnösöket. (A snowboardosokra azért nem haragudott meg, a verseny után a riderek ötcsillagos szállodájának bárjában szórakozott Heikki Sorsával.)

És persze szólnunk kell még a modern kor gladiátorairól is. Ugyanis az FMX-nél is a világelit tett látogatást a Bayern München otthonában. Az egyedüli hiányzó Travis Pastrana volt, de ő „igazoltan hiányzott”, ugyanis a müncheni versennyel egyidőben rendezett Race of Champions gálán vett részt a Stade de France-ban. Pastrana távollétében a legnagyobb esélyes az X-Games győztes Nate Adams volt, aki ismét bizonyította, hogy a motoros hátraszaltók nagymestere. Nate-tel a legjobban honfitársa, Jeremy Stenberg és az európaiak nagy örömére a norvég Ailo Gaup tartotta az iramot.

Hogy jövőre változtatnak-e valamit a sánc vagy a kicker elhelyezésén, az még egyelőre kérdéses. Az viszont biztos, hogy az olimpiai stadionra hat éves szerződést kötöttek, így az Air & Style szervezőinek fő célja az lehet jövőre, hogy még több nézőt csábítsanak be erre a stadion-snowboard versenyre.