"Amióta elkezdtem a sípályafutásomat, soha senkit nem láttam még olyan gyorsan síelni műlesiklásban, mint ahogyan Bode Miller teszi."- vélekedett a Salt Lake City-i olimpia kombinációs versenye után az amerikai fiúról a norvégok háromszoros olimpiai bajnoka, Kjetil Andre Aamodt. Nem véletlenül. Miller ugyanis a lesiklás 15. helye után elképesztő műlesiklással jött fel Aamodt mögé a második helyre, s így két ezüstéremmel (a másikat óriás-műlesiklásban szerezte) zárta a hazai rendezésű ötkarikás játékokat.
De vajon Bode Miller elképesztő vagy esztelen?
Úgy tűnik, az ő esetében e két jelző együtt jár, hiszen gyakorta láthatunk tőle olyan megoldásokat a pályán, amelyre többnyire felhördülnek a sportág szerelmesei. Olykor a kockáztatás, olykor a figyelmetlensége, de leggyakrabban a sebesség iránti szenvedélye sodorja bele olyan szituációkba, amelyeket nemhogy a pályán, de a televízió képernyője előtt ülve is izzasztó megélni.
Miller gyakorlatilag 2002 óta nagy esélyese volt az összetett Világkupa elnyerésének, ám "mindent bele" habitusa három szezonon át megakadályozta abban, hogy ő emelhesse a magasba a legjobbnak járó kristálytrófeát. A 2004-2005-ös idény rajtja előtt a háromszoros összetett bajnok amerikai Phil Mahre fel is hívta rá a figyelmet: honfitársának némi önmérsékletre és taktikusabb versenyzésre lenne szüksége ahhoz, hogy az idény végén ő zárhasson az élen.
Hogy ezt a jó tanácsot fogadta volna meg Miller, vagy egyszerűen csak 28 esztendősen benőtt a feje lágya? Nem igazán tudni. Tény, hogy a 2004-2005-ös sorozatot nagyon is taktikusan versenyezte végig, szenzációs idénykezdet (az első 10 viadalból hatot megnyert) után, egy kissé visszafogott a gyeplőn, hogy a februári bormiói világbajnokságon is eredményesen szerepelhessen. Az olaszországi versenyen lesiklásban és szuper-G-ben diadalmaskodott, s ezzel négyre növelte világbajnoki aranyérmeinek a számát (2003-ban St. Moritz-ban óriás-műlesiklásban és kombinációban állhatott fel a dobogó legfelső fokára). Sőt, az elmúlt szezonban a Világkupában két forduló elegendő volt neki ahhoz, hogy csatlakozzon azon négy versenyzőhöz (a norvég Kjetil Andre Aamodt, a luxemburgi Marc Girardelli, az osztrák Günther Mader és a svájci Pirmin Zurbriggen), akik minden szakágban szereztek már Vk-futamgyőzelmet.
Nem véletlen, hogy e nagyszerű szezon után szépkapdosták őt a sajtó képviselői. Fellépett a világhírű Jay Leno showban, számos jótékonysági rendezvényen tette tiszteletét, ott volt és egy kis játék erejéig ütőt ragadott augusztusban a US Openen, kezdődobást vállalt el a Boston Red Sox-Detroit Tigers baseball mérkőzésen, és mindeközben a nyár folyamán síelgetett is egy kicsit Új-Zélandon és a chilei lesiklópályákon.
Noha az Egyesült Államok szakvezetői nagyon is bizakodóan beszéltek Miller felkészüléséről, némi árnyékot vet az idénykezdetére, hogy testvére, Chelone, aki nem mellesleg snowboardos, október elején motorbalesetet szenvedett és súlyosan megsérült.
Miller e családi tragédia miatt meg is szakította európai edzésmunkáját, és hazatért az Egyesült Államokba, ám a családi kupaktanács végül úgy döntött, hogy utazzon vissza Ausztriába és álljon rajthoz a söldeni idénynyitó Világkupán.
A rajt előtt Miller könnyek között nyilatkozott az ORF televíziós társaságnak:
"Próbálok csak az előttem álló feladatra koncentrálni, de sajnos megesik, hogy valami másnak is ott kell motoszkálnia az ember fejében. Olykor a barátnőm, jelen esetben a testvérem és a családom. Nehéz időszak ez mindannyiunk számára, és borzasztó látni azt, amin a szüleim most átmennek."- magyarázta Miller, aki azért a felkészüléséről is szólt néhány szót. Elárulta, hogy a nyáron nem tudott annyi edzésmunkát végezni, mint amennyit általában szokott, hiszen számos szponzori megjelenése és médiaszereplése volt.
"Technikailag jó állapotban vagyok, de nem érzem magam annyira erősnek, mint szeretném mondta. Az idény elején jó lenne, ha mellém szegődne a szerencse és ha keveset rontok, akkor minden rendben lesz a torinói rajtra. Bár meg kell valljam, hogy az olimpia és a körülötte zajló felhajtás, a korrupció nincs igazán az ínyemre, és az amerikai csapat egyik esélyeseként nem kívánok ennek az eszmének a zászlóvivője lenni. Hogy mégis mi tart a sísportban? Szeretném kiaknázni a lehetőségeimet, megélni a határaimat, és bebizonyítani önmagamnak, hogy az elmúlt szezon eredményeinél is többre vagyok képes."
Nos, Miller a söldeni nyitó Világkupa-futamon már tett egy nagy lépést a bizonyítás felé, hiszen mindössze 7 századmásodperccel elmaradva az osztrák Hermann Maiertől a második helyen zárt a versenyben. S talán nem fogunk nagyon mellé, ha azt írjuk: ez az idény a Maier-Miller párharc jegyében telhet majd el.
Érdekességek Miller életéből