A világot jelentő deszkák

Mintha egyre jobban megférnének egymással a régebben a másikra fújó snowboardosok és sízők. A békülés elsősorban nem a lesiklók és a deszkások pályáinak elválasztásával kezdődött, hanem inkább a két sportág közeledésével. A carvingsí megjelenésével ugyanis a sízők is nagyobb kanyarokat leírva jutnak le a völgybe, mintha csak a snowboardosok nagy ívű siklását irigyelték volna meg. A két mozgásforma tehát közelebb került egymáshoz és ez csak fokozta a síelők kíváncsiságát, megerősítve bennük az elhatározást: egyszer ki kellene próbálni a boardozást.

Kívülről szemlélve a hódeszkázás lazának és látványosnak tűnhet, és ez sok, 30 feletti síelőnek is meghozta a kedvét a snowboardozáshoz, ami egy teljesen új, szabadság érzést adott a hó szerelmeseinek. A deszkával lehet száguldani, hosszú íveket húzni, vagy akrobatikus elemeket bemutatni - ki mit szeret, és persze tud. Sokan azért próbálják ki ezt a már nem is annyira új sportágat, mert úgy érzik, a síelésben nincs hova fejlődniük, vagy éppen csak egyszerűsíteni szeretnék a sítúrákat, elfelejtve a botokat, a kemény sícipőt és a két lécet. Az első kísérletek után vagy visszatérnek a síhez, vagy megtartják a léceket és a deszkát is, és a pályától függően csatolják fel egyiket, vagy másikat, színesítve túrájukat.

Ha azt szeretnénk, hogy az átállás minél simábban menjen, ajánlatos megfogadni Pajor Ágnes, a Magyar Snowboard Szövetség főtitkárának tanácsát, és oktató segítségével tanuljuk meg az első lépéseket. Így elkerülhetőek lesznek a felesleges sérülések. Senki se gondolja persze, hogy szakember mellett megússza esések nélkül a tanulást, de jó hír, hogy az első három nehéz nap után jóval gyorsabb ütemben lehet fejlődni, mintha síelni tanulnánk. A közepes tudásszint tehát hamarabb megszerezhető snowboarddal, így hamarabb jön a sikerélmény is.

A legelső tanítási nap leckéje az egyensúly megtalálása egy olyan csúszó valamin, amire korábban mindkét lábunkat rögzítettük. Ha ez sikerült, jöhetnek a kisebb kanyarok és a megállás. A második napon már kevesebb gondunk lesz az egyensúly megtalálásával, az irányváltás is gördülékenyebb lesz és talán kevesebb időt is töltünk el a hó leporolásával is ruhánkról. Ha szorgalmasan gyakoroltunk, a harmadik napot már élvezni is fogjuk, és a sílift sem jár túl az eszünkön. Érdekes tapasztalat, hogy a síelők nem feltétlenül tanulnak meg előbb a deszkával bánni, mint azok, akik teljesen kezdők és először vannak sípályán. Ennek az egyszerű oka az, hogy a sízés alapvetően ellentétes mozgásra épül. Fontos tanács, hogy a kezdők inkább béreljenek felszerelést. A tanuláshoz tökéletesen megfelelnek a használt, bérelhető deszkák is. Amire viszont érdemes áldozni, az a cipő, hiszen nem mindegy, hogy azt mi törjük-e be saját lábformánkra, vagy más bevezetett cipője töri-e be a mi lábunkat. Ajánlatos még beszerezni egy pár jó snowboard kesztyűt is, amely csuklóvédővel és a síkesztyűnél durvább anyagból készül. A jól védő kesztyűért igazán az első napokban leszünk hálásak, amikor sűrűn tenyerelünk le a hóra.

Itt érdemes eloszlatni egy tévhitet a snowboard veszélyességéről. A hozzáértők szerint a deszkázás semmivel sem veszélyesebb a sízésnél, amennyiben annak alpesi változatáról beszélünk és betartjuk a szabályt, hogy csak tudásunknak megfelelő pályákra merészkedjünk és ott csak olyan gyakorlatokba kezdjünk, amit elképzelésünknek megfelelően tudunk befejezni. Ha persze a szabad stílust űző boardosokról, versenyzőkről, vagy az őket követni próbáló "bátrakról" beszélünk, nos, az ő esetükben gyakoribbak az agyrázkódások, törések és zúzódások. Amennyiben ezeket szeretnénk elkerülni, fontos, hogy esésnél próbáljuk megakadályozni, hogy a deszka túl korán landoljon a hóban. Ha ugyanis mi huppanunk előbb, jóval kisebbet perecelünk. Földet érés előtt úgy ügyeskedjünk, hogy a fenekünkre essünk. Ha ez előreesésnél kivitelezhetetlen, ajánlott kezünket ökölbe szorítani, és alkarral havat fogni.

Reméljük, senkit sem ijesztettünk el a cikk végére a snowboardozástól, ha mégis, hadd emlékeztessünk mindenkit, hogy a hódeszkázás az egyetlen téli sport, amely nem a helyváltoztatás ősi igényével, hanem kizárólag a mozgás és a sebesség öröméért született.