Detroittól Balatonfüredig - a jégvitorlázás szerelmesei

A jégvitorlázás - bármennyire is nagy élmény - Magyarországon ritka kedvtelésnek számít. Ritka, mégpedig nem csupán azért, mert tábora viszonylag kicsiny, hanem azért is, mert tavaink jege nem minden évben alkalmas gyakorlásához. A Balatonon az elmúlt télen ugyan a jég megfelelő volt a jégvitorlázáshoz, azonban korábban több esztendőn keresztül nem hízott meg eléggé. Amikor aztán megfelelő a vastagság - úgy 20 cm-es - versenyeket is rendeznek.

A versenyzők többnyire nyáron is vitorláznak, a jégvitorlások ennek ellenére mindössze abban hasonlítanak a hajókhoz, hogy a szél erejét használják fel a haladáshoz. Van árbocuk, vitorlájuk és bumjuk, igazi hajótestük azonban nincs. A többnyire egyszemélyes szerkezetek a háromszögben elhelyezett korcsolyákra épülő hídból és a testből állnak, amely éppen csak akkora, hogy a szán vezetője benne ülve irányíthatja járművét. A jégszánok tervezésénél a minimális súly, az áramvonalas forma és a stabilitás elérése a cél. Korszerű anyagok felhasználásával - amilyen például a műszál és a karbon - egy felszerelt szán súlya kb. 60 kg-ra szorítható le. Ilyen szerkezet házilag is építhető, tetszőleges méretben, akár két utas részére is, a versenyeken induló szánok azonban precízen meghatározott méretűek és jégvitorlásra szakosodott hajóépítő műhelyekben készülnek. Az áruk versenykészen meghaladhatja az 1 millió forintot is.

A Magyarországon legkedveltebb kategória a DN osztályú szánoké, de ez a világszerte legelterjedtebb osztály is egyben, köszönhetően annak, hogy könnyen oda szállítható, ahol éppen alkalmas jég található. A kategória kétbetűs elnevezése egy amerikai hírújság, a Detroit News nevéből született 1936-ban, amikor a lap egyszemélyes jégvitorlás építésére versenyt hirdetett. Maga a sportág az 1800-as évek végén indult karcos útjára Skandináviában. Norvégiában próbálta ki először az újdonságot az az angol hajóépítő is, aki aztán 1888-ban Magyarországon megépítette jégvitorlását. A legelső "mi jégszánunk" nem sokkal ez után került jégre, a balatonfüredi Stefánia Yacht Egylet kikötőjében. A sport virágkorát a második világháború után élte, sok szép szán épült akkor, amelyek közül több még ma is fut.

A hazai jégvitorlás versenyzés hosszú szünet után 1999-ben éledt fel, amikor a jégvitorlás osztályszövetség újjáalakult. A megelőző években nem voltak versenyszabályok és azoknak megfelelő felszerelések itthon. A szabályokat néhány éve Koltay Gusztáv, a DN szövetség elnöke és Nagy Levente, a versenybíró testület vezetője fordította le. Jégvitorlázásból Európa- és világbajnokságokat is rendeznek, amelyek különc érdekessége, hogy a verseny időpontját hónapokkal előre lehet tudni, a helyszínt azonban csak négy nappal a verseny kezdete előtt hirdetik ki - ennyire befolyásolhatja az időjárás a körülményeket. Koltay Gusztáv szerint - aki maga is versenyző - egy éjszaka alatt is nagyot változhat a jég állapota. A szél kisimíthatja, a hó betakarhatja, az esővíz elboríthatja. Ezért aztán a jó jégvitorlázó mindig készen áll egy kis kalandozásra. Már hajnalban a parton van, hiszen "a lyuknál kell állni, ha el akarjuk kapni az egeret" - ahogyan a szövetség elnöke mondja a mesterétől tanult mondást. "Nagy csodákat lehet ilyenkor látni" - folytatja a mesélést, a befagyott Balaton szélén emelkedő óriás napkorong említésével.

A különböző jégfelszínekhez más és más élformájú korcsolyát kell választani. Koltay Guszti - ahogyan sporttársai nevezik - ezt ahhoz hasonlítja, amikor a síelők a pályához vaxolják a lécüket. A jégvitorlázók között egyébként nem nehéz síelőt találni, az ő gondjuk csak az, hogy a két mánia egy szezonra esik. Ugyanis itt mániáról van szó, hiszen a jégvitorlázás korántsem kényelmes és veszélytelen sport. A szán 100 kilométeres sebességgel is képes rohanni, de a Fertő tavon egy rekordkísérlet során 157 km/h-t is mértek már. Fék, biztonsági öv és légzsákok nincsenek, csak egy bukósisak védi a versenyzőt.

Ilyen tempónál a hideg is harap, a könny az arcra fagy, a lábfejet pedig - versenyeken legalábbis - csak a futóknál megszokott szöges cipő melegíti. A legnagyobb veszélyforrás persze - mint az extrém sportoknál általában - az önkontroll hiánya, amely ütközésekhez vezethet.

A jégvitorlázók átlagéletkora meglepő módon 50 év körüli, - mesélőnk is ennek a korosztálynak a tagja. És hogy hogyan jön össze egy extrém sportág és a viszonylag magas életkor, Koltay Guszti egy Weöres Sándor idézettel ad magyarázatot: "Nagy kerítő ez a Balaton, télen is tartó nyári szerelem."