Karintia: Síelés 3000 méteres csúcsok között

Bár síelni nem lehet rajta, de a Hohe Tauern Nemzeti Parkban található Ausztria legmagasabb csúcsa, a 3798 méter magas Grossglockner, amely télen-nyáron vonzza a látogatókat. A környék három síterepe, a Mölltal-gleccser, Heiligenblut és Mallnitz-Ankogel egy közös bérlettel besíelhető. A három terepen összesen 150 kilométernyi sípálya várja a síelőket és a hódeszkásokat, de a környék nemcsak az alpesi síelés és a freeride egyik fellegvárra, hanem legalább ugyanilyen fontos a sífutás is - körülbelül 200 kilométer sípályát találnak itt azok, akik előre elkészített, jó minőségű pályákon szeretnék űzni ezt a nálunk sajnos kevésbé népszerű sportot.

December közepén volt szerencsém ismét ellátogatni a környékre. Mindig öröm magas hegyek és havas lejtők közelébe utazni, útközben – a hómentes hazai tájak után – megpillantani az első hófödte csúcsokat, de ezúttal már túl sok is volt a hóból. Arra már korábban számítani lehetett, hogy a hóval nem lesz gond, a hóbiztos síterepeken gyakran még májusban is lehet síelni, a Mölltal-gleccser pedig szinte egész évben síelhető. A helyi lapok szerint nyolcvan éve nem esett annyi hó a környéken, mint azon a hétvégén, amikor elhatároztuk, hogy besíeljük a környéket. A hatalmas mennyiségű hó miatt a síelőknek a hójelentések helyett inkább a lavinajelentéseket kellett bújniuk, sok síterep a lavinaveszély miatt napokig ki sem nyitott.

Heiligenblut az egyik legszebb osztrák hegyi falu. Hagyományos parasztházaival, gótikus templomával, a Grossglockner lenyűgöző látványával gyakran találkozhatunk a képeslapokon. A környező falvakban számos szállás várja az ideérkezőket, köztük a magyarokat is, akik közül egyre többen veszik a fáradságot, hogy megtegyék a Budapesttől számított körülbelül 700 kilométert. A síterep egyik vonzereje a freeride síelés, hiszen a pályán kívüli vastag hótakaró szinte egész szezonban biztosított. Látogatásom három napja alatt körülbelül egy méter friss hó esett a már meglévő másfél méterhez, így a nagy hótól síelhetővé tett néhány pálya is inkább a freeride zónára emlékeztetett. A hely különlegessége, hogy 10 kilométer hosszúságban, 25 hektáros területen 5 jelölt freeride "pálya" várja a kalandra vágyókat. A Fleiss-völgybe vezető jelölt (2-es számú) úton például 900 méter szintkülönbséget lehet lesíelni. A völgy másik oldalán található, 2900 méter magasból levezető, majdnem 1000 méter szintkülönbségű hegyoldalt egy tiroli extrémsportoló, Franz Venier tette híressé, amikor 2008 februárjában világrekordot állított fel. Venier 46 202 méter szintkülönbséget síelt tizenkét óra alatt. A síterepen 55 kilométernyi pálya található, jobbára a közepesen síelők találnak itt kedvükre való pályákat, a pályák nagy része piros jelzésű. Az 1300 méteren található síterephez kissé meredek út vezet, hólánc mindig legyen nálunk, ha ide indulunk.

A Mölltal-gleccser a dél-ausztriai tartomány egyetlen gleccsere. A Mölli, ahogy a helyiek hívják, nemcsak a pályasíelők, hanem a freeride síelők egyik kedvenc helye is – összesen 16 kilométernyi freeride utat jelöltek ki a pályákon kívül. Most karácsonyra kétméteres természetes hó gyűlt össze, amelyben igazán nagyszerű lehet síelni. Mivel gleccserről van szó, érdemes betartani a figyelmeztetéseket, esetleg vezetővel együtt síelni a pályán kívüli területeken, mert gyakran érkeznek olyan hírek, hogy valaki szakadékba vagy gleccserhasadékba zuhant síelés közben.

Hihetetlen, de igaz, hogy a 3122 méter magas gleccseren 3015 méterig kiépítették a hóágyúkat, így globális felmelegedés ide, klímaváltozás oda, egy ideig biztosan lehet itt síelni. Nemcsak a felső részeket, hanem az alsó, völgybe vezető pályákat is beépítették hóágyúval. Aki itt síel, az feltétlenül számoljon a gleccserekre jellemző kiszámíthatatlan időjárással, a gyakori hideggel és köddel. A helyet hóbiztossága miatt a világ összes síválogatottja kedveli, és előszeretettel tartják itt edzéseiket, így főleg a reggeli órákban néhány versenyzővel is találkozhatunk vagy „összefuthatunk” a lift alján, ha nem vigyázunk.

Mölltal az idén is május közepéig síelhető, április közepétől pedig rendkívüli ajánlattal kedveskednek a kezdő síelőknek. Egy napijegy, egy 1 napos oktatás, egy 1 napos felszerelés bérlése összesen 37 euróba kerül, ehhez csak előzetesen be kell jelentkezni a síterep honlapján. Május közepén egy rövidebb időszakra hagyományosan bezár a síterep, de a nyár elején újra kinyitnak, és amíg az időjárás engedi, addig nyáron is nyitva lesznek a pályák.

Ankogel (Mallnitz) a Mölltal-gleccser kistestvérének is tekinthető, egyrészt méretei miatt, másrészt mindkét síterepet ugyanaz a cég üzemelteti. Ennek köszönhetően napközben ingyenes síbuszok közlekednek a két síterep közötti körülbelül 20 kilométeres távolságon. A Mallnitz felé vezető úton, nem sokkal a falu előtt találjuk a népszerű vasutat, amely a hegy belsején megy át, és Bad Gastein környékén jön ki a hegy másik oldalán. A vonatra kényelmesen felállhatunk autónkkal, így ha szeretnénk egyet kirándulni a salzburgi oldalra, akkor nem kell több száz kilométert autóznunk, azt kényelmesen és környezetbarát módon tehetjük meg.

Mallnitz központjában építették ki a sífutópályákat, ahol bárki kipróbálhatja a sífutást, amely népszerű a helyiek körében. A falu végén találjuk az 1287 méter magasan kezdődő síterepet. Egy nagy kabinos felvonó visz fel a 2650 méteren található csúcshoz. Ha útközben, az 1945 méteren található középső állomáson (Mittelstation) kiszállunk, akkor Karintia leghosszabb, hóágyúzott és parkolóhoz vezető sípályáján síelhetünk. A felső részeken jobbára piros és fekete pályákat találunk, kezdőknek inkább a parkoló közelében kiépített pályákat ajánljuk.

A síterep rendkívüli ajánlattal várja a kezdő síelőket egész szezonban. A lenti Köfele liftek melletti pályákon minden vasárnap reggel 9 és 10 óra között két síoktató várja az érdeklődőket, és ingyen tanítanak ebben az időszakban, vagy finomítanak egy kicsit azoknak a technikáján, akiknek szükséges. Erre az időszakra ingyenes a lifthasználat, ingyenes busszal lehet a lifteket megközelíteni, sőt erre az egy órára a felszerelés bérlése is ingyenes, amely már előző nap vagy aznap reggel nyolctól elvihető.

Akár Mallnitz, Heiligenblut vagy a Mölltal-gleccser pályáin síelünk, jó időben páratlan látványt nyújt a közeli háromezres csúcsok panorámája. Mindhárom síterep ideális lehet a freeride síelést keresőknek, Mallnitz és Heiligenblut pedig a meredekebb pályákat kedvelőknek. Szolgáltatásokban, ár-érték arányban a megszokott magas karintiai színvonalat találjuk. Ha kissé magasabb régiókban szeretnénk síelni, akkor feltétlenül érdemes azt a néhány órányi extra autózást vállalni, hisz az út nagy része autópálya. Az pedig egy külön mesét megérne, hogy nyáron is érdemes visszatérni és megtenni a Grossglockner-panorámautat, amely autóval is csodálatos látvány, kerékpárral pedig hatalmas élmény. A Grossglockner meghódítása

3798 méteres magasságával a Grossglockner Ausztria legmagasabb csúcsa, melyet először 1800-ban hódított meg hegymászó. Az expedíciót Salm püspök szervezte, akit a Mont Blanc 1786-os meghódítása lelkesített fel. Salm csapata a könnyebbnek számító, a Leiter-völgyön át vezető utat választotta, ahol a püspök félúton hüttét is építtetett, melynek utódja (a Salmhütte) ma is áll. Az első, 1799 augusztusában tett kísérletet egy heves hóvihar akadályozta meg, végül a következő nyáron sikerrel járt a Heilingenblutból elinduló 62 fős társaság, melyből öten értek fel a csúcsra. Nem volt ilyen szerencsés Alfred Pallavicini, aki társaival együtt 1886-ban próbált felérni a piramisformájú hegy csúcsára: a kísérlet mindannyiuk életébe került. Azoknak, akik ma kívánják élvezni a gigantikus hegyről a környék panorámáját, már könnyű dolguk van, hiszen autóval is eljuthatnak a Hohe Tauern Nemzeti Park szívébe. A 36 kanyart sorba fűző Grossglockner-panorámautat négy évig tartó munkálatok után, 1935-ben adták át.