Liptay Dávid - a kezdet vége

Az utóbbi években leginkább Lovász Laura szállította az eredményeket az alpesi számokban, de a 2004-05-ös szezontól már a freestyle ágban is küzdhetnek a külföldi sportcsatornák a magyar nevek kiejtésével.

Mostanában „Dévid Liptáj”, azaz Liptay Dávid nevét tanulgatják az ORF1 és az Eurosport kommentátorai. Dávid ugyanis a 2004-es oberwiesenthali junior világbajnokságon a 22. helyen végzett big air-ben, ezzel kvalifikálta magát az 2004-05-ös világkupa versenysorozatra. Ez pedig eddig még egyetlen magyar freestyle-os snowboardosnak sem sikerült!

Dávidot édesapja, Liptay Gábor, a Snowboard Szövetség elnöke vitte először snowboardozni Szlovákiába, még tízéves korában. 1996-ban vett részt először egy nyári snowboard táborban, ettől kezdve számlálja deszkás éveit. Első versenyén 1997-ben vett rész Tauplitzon, egy magyar kupa futamon, ahol egy 180 fokos fordulattal debütált, és egy bronzéremmel távozott. Hét évvel később pedig már a világkupában indulhat. Mivel a Big Air még nem olimpiai szám – legalábbis 2006-ban, Torinoban biztosan nem – így a határ egyelőre a vk és a vb ranglistájának teteje. Dávid tisztában van azzal, hogy jelenleg nem csak önmagát, de a magyar színeket is képviseli. Ahogy ő fogalmazott, „persze szeretnék a világkupában minél jobban szerepelni, de az egyéni céljaim mellett számomra fontos, hogy a sportért is minél többet tegyek. Jó lenne, ha már itthon sem csak cirkuszi attrakcióként mutogatnák a Fókuszban a snowboardosokat, hanem elfogadnák igazi sportként. Hisz már maga a snowboard világkupa is a FIS, a Nemzetközi Síszövetség égisze alá tartozik, ugyanúgy mint a síugrás, a sífutás vagy az alpesi sí.”

Ott még sajnos nem tartunk, hogy a snowboard versenyek kiszorítsák a focit a Nemzeti Sportból, sőt, még az is szökő-évente egyszer fordul elő, hogy hódeszka eredmények szerepelnek a rádiók vagy a tévék sporthíreiben, pedig nem Dávidon múlik!

Élete első világkupa futamán 2004. december 18-án vett részt Klagenfurtban, és ha már ott volt, nem csak tanulni ment, ismerkedni a légkörrel, alibizni, hanem belecsapott a lecsóba. Élményeire így emlékezett vissza: „Elsőre egy olyan ugrást választottam, ami nehéz, de nagyon biztosan tudom. A frontside cork 720-omra sok pontot is kaptam, ekkor még az első tízben, vagyis döntős helyen voltam, ami óriási dolog lett volna. Másodikra egy frontside 900-zal próbálkoztam, ami jól sikerült, csak a leérkezésem nem volt tökéletes. Így lettem végül a 22-dik.” A következő világkupa futam indulói között megint ott találjuk Dave-et. A vk helyszíne és sánca nem csak a magyar rider számára volt ismeretlen, hanem a sorozat nagymenői számára is, ugyanis a Nemzetközi Szövetség a keleti terjeszkedés nevében idén két vk futamot Putyinföldre vitt. Az alpesiek Szentpétervár szépségeivel ismerkedhettek, amíg a freestyle-erek a Vörös téren fotóztathatták magukat. Annak, hogy idén Oroszország is felkerült a térképre, több oka is van. Egyrészt az oroszok, főleg a női alpinosok már a világ élmezőnyében vannak. Másrészt az idei enyhe télben nem egyszerű feladat jó pályákat gyártani, a versenyeken gyakoribb az eső, mint a hóesés, és a jégkását nem épp snowboardozásra találták ki. A nemzetközi szövetség illetékesei reménykedtek abban, hogy a híres orosz télre számíthatnak. Csak részben lett igazuk, mert idén a történelemben először az is megesett, hogy az enyhe idő miatt a moszkvai állatkertben január elején téli álmából felébredt az egyik medve.

Liptay Dávidéknak január 9-én volt jelenésük Moszkvában. Persze megkérdeztük, milyen élményei voltak annál a sáncnál, ami mögött egy vörös csillag fénylett, és ami mellett még ott állt egy Lenin szobor. „Amikor megérkeztünk, akkor még hó borította a várost, de a verseny napjára odaért egy melegfront és ezzel együtt az eső. Plusz nyolc fokban és szélben ugrottunk. Az egésznek síugróverseny feelingje volt, néha percekig szünet volt két ugrás között a nagy szél miatt, nehogy felborítson bennünket a levegőben. Moszkvában valamiért sokkal nehezebben tudtam ráhangolódni a versenyre, mint Klagenfurtban. Aztán az utolsó edzésen a tuti trükköm, a front cork 720 tökéletesen sikerült, ezért úgy döntöttem, hogy a kvalifikáción azt adom be először. Ott azonban furcsán is indítottam az ugrást, nem voltam elég határozott, így 540-es fordulat lett belőle. Egy kicsit el is ment a kedvem, és ezek után a második ugrást, egy 900-asat sem pörögtem ki teljesen. Így lettem a 28-dik”.

A moszkvai verseny után a boarder rohant haza, hogy időben letudhassa az összes vizsgáját az ELTE-n, ahol politológiát tanul. Hogy az egyetemen kicsit jobban elnézzék a versenyek miatti hiányzásait, Dávid elindult a január közepén Innsbruckban rendezett Universiadén. Felvezetésként 24. lett a félcsőben, majd fő számában, a Big Air-ben bejutott az döntőbe, azaz a legjobb 12 közé. A finálé első sorozata után még a második helyen állt, aztán a zuhogó esőben nem tudott beleállni a második és harmadik ugrásába, így visszacsúszott a hatodik helyre. Ezzel a helyezésével azonban még bőven nem érte el az Egyetemi Játékok legjobb magyar hódeszkás eredményét, mivel 2001-ben Zarándy András egy ezüstéremmel igazán magasra tette fel a mércét.

Világkupa szereplése ellenére a magyar élharcos még mindig a Westend tetején bonyolított. DHBP-t tartja a kedvenc versenyének. Mivel azonban idén a verseny napján, január 29-én tartják a Kreischbergben a következő vk futamot, neki ott van jelenése, így a magyar közönségnek most nem tudja bemutatni, hogy mennyit fejlődött tavaly óta. Hosszútávon azonban neki a FIS pontok gyűjtögetése a fontos, hisz ő még csak a kezdet végén tart.