Arcok - Manninger Máté: vissza a gyökerekhez!

Nem véletlen, hogy Manninger Máté és barátai ezt a szezont arra szánták, hogy minőségi dokumentumfilmet forgassanak a magyar snowboardéletről. A januári havazás kedvezett nekik, Budapesten több helyszínen is megmutatták magukat: korlátokon slide-oltak, saját kezűleg épített ugratókon trükköztek, és igyekeztek átadni mindazt, amit számukra jelent a snowboardozás. A filmforgatás hamarosan Törökország, Románia, Bulgária, Görögország és Horvátország hófödte csúcsai között folytatódik, majd ősztől Nyugat-Európa felé veszik az irányt. Reményeik szerint decemberben már készen állnak a filmmel, amely a keleti blokk életérzését mutatja majd be.

- Ez a film talán válasz lehet az első kérdésemre, vagyis hová tűntek a magyar deszkások a nemzetközi porondról?
- Szerintem nem tűntek el - mondja Manninger Máté -, csak egy kicsit más irányba mozdultak. Az alpin szakág véleményem szerint haldoklik, a versenyek többsége ma már freestyle-ban zajlik. Érezhető ez a magyar mezőnyön is, hiszen a többség és a fiatalok ma már slide-ban, slope style-ban nyomják. És azért tegyük hozzá, akadnak külföldi meghívásaik, igaz nem TTR-versenyeken vagy a FIS Világkupákon rajtolnak. Utóbbin persze könnyebb indulni, hiszen 10 FIS-pont már elegendő hozzá, de most már egyre többen jövünk rá arra, hogy a versenyeken való részvételért nem érdemes ekkora anyagi áldozatot hozni.

- Miért nem?
- Mert elutazol egy versenyre, csúszol négyet-ötöt, aztán már jöhetsz is haza. Attól, hogy külföldön esetleg jó eredményt érek el, mondjuk, megnyerek egy Európa-kupát, idehaza nem leszek jobb deszkás. Nem lesz több pénzem, nem lesznek jobb lehetőségeim, az pedig teljesen irreális, hogy valaki egyszer egy 5-6 csillagos TTR-versenyen induljon, vagy éppen kvalifikálja magát boarderkrosszban, netán félcsőben az olimpiára. - Marad a filmforgatás?
- Ez jó eszköz arra, hogy megmutasd magad. Külföldön is tendencia, hogy a snowboardtársadalom két részre szakad. Vannak, akik filmeznek, fotóznak, mások pedig csúcskategóriás versenyeken indulnak. Igaz, egyik sem von le a másik értékéből, mindkét területen kiváló deszkásokat láthatunk. Ezeken a forgatásokon igazi élményt jelent a snowboardozás, valahogy letisztulva azt adod és kapod, amit egykoron jelenthetett ez a sportág. Amúgy pedig rengeteg hazai rendezésű verseny van, én éppen most nyertem meg Kreischbergben a K2 Magyar Kupát és a csapatom második lett a MUMUS-versenyen, amelyen egy pro rider és két fiatal képez egy csapatot. Meglepő, hogy a fiatalok, a 14-15 éves srácok milyen szinten űzik, és mennyire benne vannak ebben a sportágban. Az ő generációjukból talán kinőhet egy-két olyan klasszis, akiknek nevére nyugaton is felkapják majd a fejüket. Miattuk is jó, ha egyre több hazai verseny van. A csapatommal, a Metal Brosszal mi is szeretnénk Eplényben összehozni egy viadalt, ami jó a magyar snowboardnak és a régiónak is. Ebben látok lehetőséget és fantáziát.

- És a huszonötön túli Manninger Máté miről álmodozik még?
- Arról, hogy még sok közös csúszásom lesz a barátaimmal, akikkel igazán jó, kreatív filmeket forgatunk, és eljutok még egy-két jó helyre backcountryzni. Mert a snowboardozásban ez az egyik legnagyobb élmény...