Ha valaki felületesen nézi ezeket a képeket, azt gondolhatja, hogy freestyle sízőket lát, talán tippelhet is, hogy egy síkrossz verseny fotóit látja. Ha azonban olvasónk jobban szemügyre veszi a keskeny, hosszú léceket és a cipőket csak orruknál rögzítő kötéseket - valószínűleg megdöbbenve és hitetlenkedve - felismeri, hogy itt bizony sífutók küzdenek egymással havon és levegőben.
A sportág a boardercross és a síkrossz után a nordicross (nordix, vagy cross country-cross) nevet kapta. A lényeg az előd-versenyszámokhoz képest nem változott: négy síző egyszerre rajtol és a technikás pályán ( természetesen korcsolyázó stílusban) teperve, repülve, kanyarogva igyekszik a többieket megelőzve célba érkezni. Minden fordulóból csak a leggyorsabb juthat tovább. A győzelemhez a gyorsaságon túl nagy szükség van erőre és állóképességre a nagy emelkedőkön, tökéletes sítudásra persze és mindezek előtt bátorságra az alpesi lejtőkhöz és a hosszú ugratókhoz.
Európa és egyben a világ első nordix versenyére 2002-ben került sor az osztrák sífutóedző, Walter Mayer kezdeményezésére az ausztriai Obertauernben. A nordix életre hívásának célja leginkább a szórakozás-szórakoztatás volt a sífutók részéről, akik ebben a versenyformában igazán megmutathatják, hogy mire is képesek futóléceikkel.
Az obertauerni pálya 600 méter hosszúságban kínált döntött kanyarokat, két nagy ugratót és a cél előtt egy száz méter hosszúságú intenzív kaptatót. A versenyen 8 ország 64 versenyzője állt rajthoz, köztük több olimpikon is. Az indulóknak az újfajta verseny ugyan szokatlan körülményeket jelentett, a rutinos sífutók mégis hamar bebizonyították, hogy extrém helyzetekben is urai 5 centiméternél is keskenyebb léceiknek.
A verseny legjobbja végül a német olimpiai ezüstérmes Peter Schlickenrieder lett. A 36 éves versenyző Pavu Raudseppet utasította maga mögé. Az észt sífutó számára a verseny izgalmát fokozta, hogy - miután sajátja eltűnt - kölcsön sícipőkkel volt kénytelen ringbe szállni, ahol az első ugratóról elemelkedve német sporttársa hátán landolt.