Három hegycsúcs, két tó, egy titkos ügynök

Svájc vonzerejét persze nem csupán exkluzivitása, hanem Európa legmagasabb hegyei és legrégebbi síhagyományai, a patinás téli üdülőhelyek és az a különleges légkör adják, amelyek egyetlen szomszédos ország síterepére sem jellemzők.

Nem nehéz kitalálni, hogy a svájci turizmus szakemberei az Ausztriába utazó síelők tömeges számát irigyelhették meg, amikor elhatározták, hogy a jövőben az erőteljes növekedést mutató magyar síturizmussal is számolnak majd. Hogy ezt milyen vendégcsalogató kedvezményekkel képzelik el, az később még kiderül, addig is lássuk, mi vonzza Ázsiától Angliáig az utazókat és persze a síelőket az alpesi országba.

Magazinunk még márciusban, az elmúlt szezon végén kapott meghívást az ország közepén fekvő Jungfrau régióba. A terület nevét leghíresebb hegycsúcsáról, a Jungfrauról kapta, amely rögtön harmadmagával jelképe a vidéknek, de - a jó öreg Matterhorn mellett - egész Svájcnak is. Harmadmagával, ugyanis szomszédságában áll az Eiger és a Mönch, uralva az egész Berni-felföldet.

A régiót Interlaken felől közelítettük meg. A város neve beszédes, ugyanis arra a két tóra utal, melyek között fekszik. A Thun és a Brienz között felépült Interlaken egyszerre központja a nyugalomra vágyó és a pörgést kereső turistáknak. A városképhez így egyaránt hozzátartoznak a főútvonal mentén sorakozó elegáns szállodák és a bringakölcsönzők, illetve az extrém és a hagyományos túrákat szervező irodák. A környék tavaival, folyóival, 72 (!) vízesésével, hegyeivel vonzza a siklóernyősöket, a jégfalmászókat, a gleccsertúrázókat, a rafting híveit és a tandemugrókat, sőt, az Európában ritkaságszámba menő helikopteres sízőket és boardosokat is. Azt mondják, 20 kilométeres körzetben a vizek és a hegyek annyi sportolási lehetőséget kínálnak, mint egyetlen más svájci üdülőközpont sem.

Mi persze síelni, snowboardozni és a havas csúcsok látványáért érkeztünk, meg azért, hogy saját szemünkkel láthassuk mindazt, ami a környéknek ilyen patinás hírnevet adott. Első utunk a Schilthornra vezetett. A 2971 méteres csúcs - bár a nagyobbak közé tartozik - nem magasságával, hanem a rajta felépített, körbe forgó, kilátóként is működő, Piz Gloria nevű étteremmel vált híressé. Az igazi világhírt mégsem a páratlan panoráma vagy az építészeti bravúr, hanem James Bond hozta meg a helynek. A 007-es titkos ügynököt alakító George Lazenby az Őfelsége titkosszolgálatában című filmben ugyanis itt bukkant az építményben rejtőzködő - Telly Savalas alakította - főgonoszra, Ernst Blofeldre. A Bond-történetben a közel 3000 méteres magasságig közlekedő sífelvonó is szerepet kapott: onnan kiszabadulva Bond síléceken menekült Blofeld emberei és egy lavina elől. Sokak szerint a filmtörténet leglátványosabb sízős akciójeleneteit forgatták a Schilthorn oldalában, Mürrenben, ahol nekünk is volt szerencsénk léceket és deszkát csatolni.

Igazi körpanoráma

Azt gondolhatnánk, hogy a Schilthorn csúcsára megálmodott Piz Gloria étterem csak a hírnevét köszönheti a James Bond-filmnek, valójában azonban létezését is. A közeli Eiger, Mönch, Jungfrau és több tucat további hegycsúcs mellett a Mont Blancra is kilátást nyújtó Schilthorn mindig is népszerű volt a hegymászók körében, ahhoz azonban, hogy a turisták is feljuthassanak tetejére, a '60-as évekig kellett várni. A technika ugyanis csak ekkor tette lehetővé sífelvonó építését. A kábelpálya megépítése már önmagában is nagy fegyverténynek számított, Ernst Feuz, az ötletgazda mégsem elégedett meg ennyivel. Elhatározta, hogy a három kilométeres magasságban megnyitja a világ első körbe forgó éttermét. Az építkezésre szánt pénz azonban hamar elfogyott. Ekkor jött a képbe a brit forgatócsoport, amely éppen a készülő Bond-filmhez keresett helyszínt. Feuz és a filmesek hamar egymás tenyerébe csaptak. A megállapodás értelmében a stáb kifizette az építkezés számláját, cserébe pedig három hónapra, a forgatás idejére birtokukba vették a látványos helyszínt.

Közvetlenül a 007-es hegycsúcs, a Schilthorn alatt kezdődnek Mürren síterepei, melyek völgyállomásáig - a Jungfrau sírégió összes terepéhez hasonlóan - Interlakenből ingyenes síbusz szállítja a síelőket. Itt szombatonként a 16 éven aluliaknak a napijegy után sem kell fizetniük, ahogyan a szomszédos terepeken is mindig lehet gyerekkedvezménnyel kalkulálni.

A panoráma persze hihetetlen errefelé, elsősorban persze az 1300 méter szintkülönbséget és változatos terepet is kínáló Schilthorn lejtőn. lehet Az 1650 és 3000 méter magasság között fekvő, összesen 53 kilométert kitevő sípályák további előnye, hogy sohasem zsúfoltak. A pályarendszer ugyan nem túlságosan nagy, de aki ellátogat erre a vidékre, annak számára úgyis olyan sok a látnivaló és a program, hogy érdemes például Interlakenből csillagtúraszerűen minden nap vagy minden másnap újabb és újabb úti célt választani. Aki a helisízést szeretné kipróbálni, januártól májusig helikopterenként 320 svájci franktól kezdődő áron azt is megteheti. Aki kitolná a besízhető terület határait, Wengen-Grindelwald felé orientálódjon.

Míg a hegycsúcsokra eljuthatunk helikopterrel, a mindig csendes Mürrenben nem közlekedhetünk autóval. A környezet védelme érdekében a Jungfrau-régió számos üdülőhelyét autómentes övezetté nyilvánították. Ez korántsem jelent problémát a turistáknak, hiszen a vasúthálózat kitűnő, arról nem is beszélve, hogy mennyivel hangulatosabb a svájci vasutak kocsijaiból élvezni a tájat!

Túránk kezdetén elhatároztuk, hogy megkeressük, minek is köszönhető Svájc patinája és vonzereje. A Schilthorntól nem kellett messze mennünk, hogy Mürrenben megtaláljuk a modern síturizmus első nyomait. Itt rendezte ugyanis 1922-ben az első szlalomversenyt az angol Sir Arnold Lunn, akinek itt emlékhelyet is emeltek, és akit minden évben síturisták ezrei követnek Nagy-Britanniából. Sir Arnold apját szintén megtartották emlékezetükben a helyiek, köszönhetően annak, hogy ő szorgalmazta a vasútvonal kiépítését ebbe az irányba, és - miután a közlekedés megoldódott - ő invitálta az első síutazókat is a vidékre. Ha már a turistáknál tartunk, érdemes megjegyeznünk, hogy az árak korántsem a fényűző svájci üdülőhelyek, St. Moritz vagy Verbier szintjén, hanem sokkal inkább a megfizethető kategóriában mozognak, ez alól talán a Piz Gloria étel- és itallapja jelenthet kivételt, persze aki James Bond stílusában szeretné élvezni az életet, az úgysem nézi meg, mennyit fizet egy kávéért!

Mürren síéletének nevezetes programja az Inferno verseny, melyre minden év januárjában vállalkozhatnak az edzett amatőrök. Az útvonal a Schilthornról egészen Lauternbrunnening vezet, 16 kilométeren keresztül, 2175 métert ereszkedve. Érdekesség, hogy egy részen a 12 másodpercenként indított sízőknek felfelé is kell haladniuk. A fél óra már jó időnek számít, de a legjobbak 15 perc alatt érnek célba!

Jóval nagyobb és mozgalmasabb település az 1274 méteren, a Lauternbrunnen- völgy szomszédságában - de ami ennél fontosabb, az Eiger, Mönch és Jungfrau lábánál - fekvő Wengen. Míg Mürren egy hagyományos hegyi falu, melynek szálláshelyein mindössze kétszázan tölthetik az éjszakát, Wengen a sírégió egyik központja, 5000 ággyal. A falu központja a vasútállomás mellett futó, nem túl hosszú főutca, jó néhány ajándékbolttal és síkölcsönzővel. Kisebb-nagyobb étkezdéket is találunk itt, köztük egy hot dogot áruló büfét is. Ha adhatunk egy tanácsot, ne próbáljanak itt euróval fizetni, vagy ha ez semmiképpen sem elkerülhető, tagadják le, hogy magyarok, ugyanis csapatunk több tagjának is sikerült így felbosszantania a büfé alkalmazottját. A főutca szomszédságában működik a síóvoda, és ide fut be a Männlichen, illetve Grindelwald felé kapcsolatot jelentő kabinos felvonó is, de itt található Wengen curlingcsarnoka is. Volt alkalmunk kipróbálni a jeges játékot, de - őszintén - a magyar újságírócsapatot nem vette le a lábáról a már itthon is űzhető sportág.

Wengenből a legkényelmesebb megközelíteni a leghosszabb, 110 kilométeres pályarendszert kínáló Kleine Scheidegg-Männlichen területet, az Eiger-gleccsert és újabb úticélunkat, a Jungfraujochot. A környék terepei javarészt kellemes kék és piros pályák, egy kivétellel. A pályarendszer szívében kereshetjük Lauberhornt, mely az alpesi sívilágkupa-versenyek leghosszabb, 4 kilométeres lesiklópályájával büszkélkedhet. Szokatlan módon a versenyt először 1930-ban látott lejtők egyes részeit az ott elbukott versenyzők nemzetisége vagy neve után keresztelték el, így találunk "Kanadai kanyart", "Osztrák lyukat" és a svájci Jos Minsch esése óta "Minsch peremet" is. Tovább haladva Grindenwaldba, újabb területek nyílnak meg, így a Jungfrau sírégióban összességében 213 kilométer sípályán kalandozhatunk.

Már említettük a régió bejárására legalkalmasabb vasutak hálózatát. Wengenből Laubernhornig vagy tovább, a Kleine Scheideggre is fogaskerekűvel juthatunk el. Innen indul aztán tovább a patinás Jungfraubahn. A fogaskerekű vasút piros kocsijai 1912 óta szállítják a szerencsés utasokat Európa legmagasabban fekvő vasútállomására, a helyi marketingesek által egyszerűen "Európa tetejeként" pozicionált Jungfraujochra, 3454 méterre. Ahogyan a 12 kilométeres utazás élménye sem mindennapos, a jegyárak esetében se számítsunk olcsóságra. Nem véletlen, hogy a kényelmes, megfontolt sebességgel közlekedő kocsik videoképernyőit saját nyelvükön a tehetős japán és dél-koreai turisták nagy számban követik figyelemmel. A vasútpálya csak az első két kilométeren, az Eiger-gleccserig vezet a szabadban, ezt követően az alpesi sziklába vájt alagutakba bújik. A következő, Eigerwand állomásról egészen Interlakenig ellátni. Ezután a kocsik és utasaik 3160 méteren időzhetnek. Eismeer, azaz jégtenger a hely neve, találóan, hiszen örök jégmezőket fotózhatunk itt. Ahogyan araszolunk felfelé, egyre nehezebben vesszük a levegőt. A Jungfraujoch közel 3 és fél kilométeres szintjén, a szintén a felszín alatt futó sétautakon már táblák intenek óvatosságra. Érdemes lassan haladni és időnként megállni. "Európa tetején" aztán az Aletsch-gleccser látványa fogadja az akklimatizálódott turistákat. Egy újabb "leg"-re bukkanunk itt: a jégfolyam 22 kilométerével az Alpok leghosszabbja. A kilátást a Sphinx csillagvizsgáló teraszáról élvezhetjük. Szerencsénk volt, hiszen a szeles, hideg idő hamar kitisztult, miután elhagytuk a kilátót. Ideális körülmények között innen a francia Vosges-hegységig, illetve a németországi Fekete-erdőig ellátni.

A Jungfrau vasút építése

Az "égbe vezető vasút" ötlete - ahogyan akkortájt hívták - 1893-ban pattant ki Adolf Guyer-Zeller vasútmérnök fejéből, éppen amikor a Jungfrau régióban kirándult. Az építés három évvel később kezdődött. Az eredeti tervek 7 évvel kalkuláltak, de végül 16 év kellett a munkálatok befejezéséhez. A késlekedést a geológiai nehézségek, az alagútfúrások során bekövetkezett balesetek, mérnöki viták és persze a pénzügyi nehézségek okozták. Guyer-Zeller nem láthatta már tervei megvalósulását, mely 16 millió svájci frankot emésztett fel, szintén többet, mint amennyiről a tervek szóltak. Egy dologban azonban nem tévedett a Jungfrau vasút tervezője: 1912-es megnyitása óta, egyetlen esztendő kivételével mindig nyereséges vállalkozás volt turistákat szállítani Európa legmagasabb vasútállomására.

Síbérletek féláron a magyar sízőknek

A szezon nagy híre, hogy csak nekünk, csak idén, csak félárat kell fizetnünk, ha a Jungfrau régióba érvényes síbérletet vásárolunk valamely nagyobb itthoni utazási irodánál. Az utazásra az autót ajánljuk (Interlaken 1097 km távolságra van Budapesttől), de aki repülni szeretne, jó, ha tudja, hogy a SWISS nem számol fel költséget a sífelszerelésekre.

Mint már említettük, e vidéken régi síhagyományokat ápolnak, a terület mégsem sorolható be a nagyon tradicionális és arisztokratikus svájci központok közé. Az itteniek rengeteg - többnyire fiatalokat vonzó - eseményt szerveznek, hogy a síturistáknak még eszükbe se jusson visszafogottnak nevezni az aprés ski életet. Ottjártunkkor a Kleine Scheideggen zajlott a SnowpenAir koncert Totóval és Mel C-vel, de az elmúlt években fellépett itt már Bryan Adams is.

Mintha James Bond, a Jungfraujoch, a lauberhorni világkupaverseny vagy az UNESCO világörökség nem jelentene bőséges vonzerőt...