Adatvédelmi tájékoztatónkat itt találod. A minőségi szolgáltatás érdekében sütiket használunk.
ELFOGADOM
Menü ≡

®diar: Lankás dombok a lengyel-szlovák határnál

2009. október | Szerző: Batus
Cikkünkben egy olyan síterepről lesz szó, ahol nincsenek meredek pályák, komoly infrastruktúra, keresztül-kasul mindent átszövő pályarendszer és egész éjjelen át dübörgő éjszakai élet.
Kilépés a vetítésből
másodpercenként
3
váltás
Aki nagy kiterjedésű, komoly nehézségű pályákra és aprés ski programokra vágyik, az biztosan nem találja meg ezeket ®diarban és környékén, de létezik itt egy aranyos falu, nyugalommal, csönddel, gyönyörű hegyekkel körülvéve, sok könnyű pályával a gyerekek és a kezdők részére.

Marketinges legyen a talpán, aki mostanában valakivel meg tud kedveltetni egy szlovák síterepet. Valószínűleg ez nem is sikerülhet néhány mondattal, de nem árt tudni, hogy valahol nagyon közel a lengyel határhoz, a Tátra oldalában van egy csodálatos környék, amely sokakat elvarázsol télen és nyáron egyaránt.

Budapesttől körülbelül ötórás autóútra található ®diar, amely a lengyel határ irányába vezető főút hosszú völgyében fekszik, pontosan a Bélai-Tátra sziklás ormai és a Magura hegység lekerekedett dombjai között. A falut a 18. század óta több magyar néven is említik, az eredeti Zár mellett később megszokottá vált a Zsgyár is, de azért figyeljünk, ha útbaigazítást kérünk, mert Zsár egy másik szlovák falu (®iar) magyar neve.

A faluba érve több dolog is szembetűnik. Először is rendkívül hosszú az út a falu végén található Strednica síközpontig (kb. 6-7 kilométer), a faluban gombamódra szaporodnak az újonnan épített, gyönyörű házak, sok közülük követi a régi gorál hagyományokat. A gorál egy népcsoport, amely a jelenlegi lengyel–szlovák határ mentén jellemző építészetet és saját kultúrát teremtett. A képeslapokról visszaköszönő bájos faházakat jellemzően ők építették. A falu új épületeinek nagy része természetesen szálloda vagy panzió, ezért nem is meglepő, hogy ebben a kis faluban szinte minden harmadik-negyedik épületből szálláshelyet csináltak.

A közeli síterepek közül legismertebb a főút mellett található Strednica. Könnyű pályái és a sok magyar vendég miatt a hetvenes években a szlovákok viccesen csak magyar terepeknek hívták. Nos, a síközpont nem sokat változott az utóbbi időben, az idelátogatókra rátörhetnek az emlékek, talán még a gyerekeknek is könnyebb itt elmagyarázni, milyen lehetett a síelés a 80-as években. Továbbra is csak húzólifteket találunk, de az utóbbi időben már szépen felújították a büféket és a kiszolgáló létesítményeket. A síterep csodálatos helyen épült, fekvése miatt könnyen megreked a völgyben a hideg levegő, így a lehullott hó nehezen olvad el. Füves pályáinak köszönhetően már kevés hóban is jókat lehet itt síelni.

Ezt a pályát szigorúan csak kezdőknek és családosoknak ajánlom, egyébként rövid idő után unalmas lesz. A bérlet- és büféárak még mindig jóval alacsonyabbak, mint a felkapottabb szlovák síközpontokban. Az utóbbi időben már síbuszok is közlekednek a faluból, ami a falu hosszát tekintve nem rossz ötlet. Aki kicsit nagyobb kihívásokra vágyik, az a falu előtt térjen le a Bachledova-völgybe. Itt már ülőlift is működik, sőt új is épül hamarosan, és vannak komolyabb piros pályák is. A terület össze van kötve a hegy másik oldalán található Jezero síterülettel. Aki nagyobb kihívásra vágyik, utazzon vissza Tátralomnicig (kb. 20 perc): az ott található fekete pálya bizonyos időjárási helyzetekben elég kemény dió minden síelőnek.

®diar elhelyezkedésében az a jó, hogy innen akár Lengyelország irányába is továbbindulhatunk. Természetesen ott van Zakopane, több kisebb sítereppel és a nagy kabinos felvonóval, amely a Kasprowy-csúcshoz visz fel. A kissé zsúfolt és felkapott Zakopanéval szemben jó választás lehet egy kevésbé ismert síterep a közelben: Białka Tatrzańska. Talán nehéz elhinni, hogy öt ülőliftet építettek a lengyelek egy kisebb dombra, köztük modern hatüléseseket. Liftek mellett tisztességesen hóágyúznak, karbantartják a pályákat, és a saját bőrömön is tapasztaltam, hogy „lengyel, magyar – két jó barát”. Szintén kezdőknek való síterepről van szó, de ár-érték arányban valószínűleg ez a legjobb választás a környéken, főleg az euró szlovákiai bevezetése és a forint értékvesztése óta. ®diarban az is jó, hogy ki sem kell mozdulni a faluból a gyerekekkel egy kis síelésre. A domboldalra épült panziók saját sípályákat üzemeltetnek. Ezek közül a legnagyobb a Strachan Panzió melletti pálya, saját húzólifttel, ratrakkal, hóágyúval és büfével. Ez a pálya is a falu vége felé található. Visszafelé kissé rövidülnek a dombok, de találunk még egy pár 100-200 méteres, húzólifttel ellátott pályát a panziók hátsó udvaraiban.

A hetvenes évek magyar rohamait most már jobbára csak március 15. körül lehet újra átélni. A szálláshelyek, parkolók, büfék megtelnek magyarokkal. A legtöbb esetben visszajáró, gyakran nosztalgiázó vendégekkel. A síelések között egy kis túrát is be lehet iktatni. A főútról a Zöld-tavi turistaházhoz 3-4 órás kellemes sétával juthatunk el. Leírhatatlan élmény napsütésben, a hatalmas hegyek között, gyakran több méteres hóban túrázni. Ha a pálya nem is, de egy-két dolog sokat változott az utóbbi évtizedben. Poprád és Zakopane belvárosa teljesen „kikupálódott”, mindkét helyen egy-egy modern aquaparkot is építettek az utóbbi időben, amelyek késő estig, még síelés után is nyitva tartanak.

Tavaly a szlovák idegenforgalom kissé visszaesett, a csehek, lengyelek és a magyarok valutája jelentősen drágult a szlovákok eurójához képest. Valószínű, hogy a turizmusból élők tanultak a tavalyi évből, és csökkentik a korábbi árakat. Amennyiben így lesz, az idei szezonban az egész környék versenyképes lehet árban.
Kapcsolódó síterepek:
Kapcsolódó országok:
Kapcsolódó régiók:
h i r d e t é s
h i r d e t é s
UTASBIZTOSÍTÁS -10% » SÍELŐK NAPTÁRA »
FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE »
KÖVESS MINKET!
facebook twitter youtube instagram
A SIELOK.HU SZÁMOKBAN
A portált jelenleg 22 vendég és 2 regisztrált felhasználó látogatja.